A következmények nélküli ország köszöni, jól van és a kormányváltás után is velünk marad

Balogh Gábor

Szerző:
Balogh Gábor

2021.08.14. 18:27

Egy szép hétfői délutánon Kolompár Orbán visszatért a közéletbe. És ezzel meg is üzente a választóknak: bármi is lesz a jövő tavaszi választás eredménye, a következmények nélküli ország itt marad velünk.

Szövetségi együttműködési megállapodást kötött a DK és a Magyarországi Cigányközösség Fóruma – írja szűkszavú közleményében a Demokratikus Koalíció. A két szervezet „A cigányságnak Magyarország a hazája!” című programja alapján dolgozik együtt

„az ellenzéki szövetség közös roma programjának kialakításában és végrehajtásában. Közösen dolgoznak a romák élethelyzetének javítása érdekében az oktatás, a foglalkoztatás, a telepfelszámolás, a vállalkozások segítése, az előítélet visszaszorítása, az egészségügy, valamint az állam- és közigazgatás területén”.

Derék és fontos célok, amelyeknek a politikusok reggelijénél és tengeri lovaglásánál, az ártatlan gyermekekre leső melegaktivisták rémlátomásánál, a fél szépirodalom lefóliázásánál, vagy az időseknek ígérgetett n+1-ik havi nyugdíjnál biztosan nagyobb hangsúlyt kellene kapniuk a közéletben.

Csakhát az MCF vezetője nem más, mint Kolompár Orbán.

Az egykoron önmagát roma Nelson Mandelának, Gandhinak,Martin Luther Kingnek és Mindszentynek egyszerre vizionáló politikus pályafutása eleve igen gazdag a kacskaringókban és nagyotmondásokban, az Országos Cigány Önkormányzat élén eltöltött kilenc év alatt (2003 és 2011 között) pedig saját korát bőven megelőző miniNER-t épített ki a kisebbségi érdekvédelem területén. Kolompár a demagóg bullshit-gyártással, az autoriter vezetői stílussal, a rokonok és haverok pozícióba ültetésével és a mérhető teljesítmény hiányával egyébként szépen illeszkedik az elmúlt három évtized magyar közéleti panoptikumába. Ami különlegessé teszi őt, hogy róla nem csak a politikai ellenfelei vagy a média állította, hogy korrupt.

Neki erről papírja van.

2013 márciusában jogerősen bűnösnek mondták ki „kétrendbeli, részben társtettesként, részben folytatólagosan elkövetett, jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében, valamint az Európai Közösség pénzügyi érdekeinek társtettesként, folytatólagosan elkövetett megsértése bűntettében”. Azok, akik akár csak fél szemmel is követték működését, aligha rendültek meg a hír hallatán. Talán legemlékezetesebb pillanata az a csobbanás volt, amikor egy Balaton melletti szálloda medencéjében kapták lencsevégre,

ahogyan vezetőtársaival önfeledten pancsolnak – abból a pénzből, amit roma gyerekek táboroztatására nyertek.

A DK tehát egy olyan politikus által vezetett szervezettel lépett szövetségre, akinek a keze alatt sok millió adóforint vesztette el közpénz jellegét.

Vagyis pontosan abban vétkes, amiért az ellenzék a kormányt a leggyakrabban – általában jogosan – támadja.

Persze erre rávágható az a riposzt, hogy az őt követő Farkas Flórián ennél is rosszabb volt, mint ahogyan unásig hallhattuk már „miért, az Orbán most jobb?” kezdetű mantrát is. A DK részéről egyébként nincs semmi meglepő vagy következetlen ebben a szövetségben. Az ő politikai létezésük alapzatát éppen az jelenti, hogy Orbánék hatalomra kerülése előtt minden okés volt, ami pedig nem, az is sokkal kevésbé volt gáz, mint most. Ők sosem ígérték, hogy az ellenzék győzelme után nem tér vissza a 2010 előtti korszak. Mások viszont igen.

Az ő hallgatásuk sokkal beszédesebb, mint Gyurcsányék szavai.

A hétfőn bejelentett megállapodás ugyanis tökéletesen visszhangtalan maradt a hatpárti ellenzéki összeborulás összes többi szereplője részéről. A „Fizessenek a tolvajok” molinóval turnézó Jakab Péter vezette Jobbik éppen úgy mélyen hallgat, mint a 2018-ban még „antikorrupciós 11 ponttal” kampányoló LMP és a „felcsúti pert” ígérő Momentumtól is csak egy megúszós píszi közhelyfüzért tudott kisajtolni az ügyre persze gyorsan lecsapó Mandiner.

De nem halljuk az ellenzék kérlelhetetlen Savanarolájának, Márki-Zay Péternek, a hivatásos korrupcióvadász Hadházy Ákosnak vagy Karácsony Gergelynek a hangját sem.

Persze elintézhetjük egy legyintéssel is az egészet, mondván: Kolompárt nem indítja jelöltként a DK, mégis mi dolga lenne ezzel a szövetségeseiknek? Csakhogy ilyen megállapodásokat nem szoktak csak úgy erős felindulásból kötni. Ezektől a szövetségektől mindkét fél vár valamit, akkor is, ha szemérmesen hallgatnak róla. Hogy ez esetben mit, annak kitaláláshoz nem kell politológus diploma, elég a hazai közélet felületes ismerete:

a DK roma szavazatokat, cserébe Kolompárék pozíciót, vagy közpénzt.

Ha van a magyar politikának olyan visszataszító és kártékony hagyománya, amely ellen a megújulást fennen hirdető erőknek asztalt csapkodva kéne tiltakoznia, az a cigány voksok forintosítása. Ez az, amit az elmúlt három évtized politikai elitje minden ciklusban, minden hatalom idején töretlenül gyakorolt, és amely honfitársaink százezreinek nyomorúságát betonozza be, miközben az érdekeik képviseletét elbábozó szűk kör ezen a nyomorúságon gazdagodik meg.

Az ellenzéki csöndnek van azonban még egy, legalább ennyire fontos tanulsága. A 2010 előtti hatalom prominenseivel való összebútorozást a Jobbiktól az LMP-n át a Momentumig az ellenzék kormányzásszűz pártjai kimondva-kimondatlanul azzal legitimálták, hogy majd ők lesznek azok, akik keményen lefogják az óbaloldal kezét, ha az ismét a közösbe nyúlna. Nos gondoljunk bele: ha egy közepesen jelentéktelen jogerősen elítélt korrupt expolitikus felkapaszkodását az ellenzéki vonatra is szó nélkül hagyják,

mit várhatunk majd tőlük a nehézsúlyú veterán közpénzmágusokkal szemben?

A határokat, amelyeket még most, az igazán éles kampány kibontakozása előtt nem jelölnek ki, később a téli-tavaszi deathmatch alatt, győzelem esetén pedig a kormányzás vállával a súlyukon már nem lehet majd meghúzni. Sokan vannak vele úgy, hogy most minden mindegy, csak mi nyerjünk, aztán majd az orbáni önkény fellegeit elűzve a ragyogó tiszta ég alatt leülünk rendezni közös dolgainkat. Kevés veszélyesebb illúzió van ennél.

A várva várt diadal után ugyanis azon a szőnyegen kell négy évig együtt táncolni, amit most leterítenek.

És amit alásöpörnek, azt négy év alatt csak még jobban beletapossák majd a padlóba.

Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj!

Balogh Gábor
Balogh Gábor Az Azonnali újságírója

Kismartontól Gyimesbükkig, Árvától Pancsováig, a Scootertől a Slayerig, az Ismerős Arcoktól a Honeybeastig, Nyirőtől Spiróig, Reményik Sándortól Závada Péterig, az öreg Jászi Oszkártól a fiatal Szekfű Gyuláig, az Újpesttől...csak az Újpestig.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek