Orbáni propagandaadót csinál Kurz az osztrák közszolgálati médiából?

Amint várható volt, az osztrák közszolgálati ORF élére a Sebastian Kurzhoz közelálló Roland Weißmann került. Az eddigi szociáldemokrata igazgató kétségbe vonja hozzáértését és függetlenségét, az ellenzékből egyesek már orbáni állapotoktól tartanak. De ki is az új ORF-igazgató, és jogos-e a félelem?

Kedd délután végleg eldőlt: az osztrák közszolgálati tévé és rádió (Österreichischer Rundfunk - ORF) élén 15 év után már nem maradhat Alexander Wrabetz.

A szociáldemokratákhoz közelálló – de FPÖ-s családból származó – Wrabetz az igazgatóválasztáson a kuratóriumban alulmaradt a hivatalosan párton kívüli, de a kurzi Néppárthoz (ÖVP) kötődő Roland Weißmann-nal szemben.

Weißmann megszerezte az abszolút többséget a 35 fős kuratóriumban, mivel huszonnégyen szavaztak rá. (Wrabetz összesen csak hat szavazatot kapott.) Azaz nem csak az ÖVP 18 delegáltja, de pár pártonkívüli mellett a balliberális (de az ÖVP-vel kormányzó) Zöldek, valamint az ORF-kuratórium FPÖ-s elnöke, Norbert Steger is mind rá szavaztak. A Zöldek döntése ellen több, a párthoz korábban közelálló értelmiségi – Elfriede Jellinek Nobel-díjas írónő vagy Robert Menasse és Doron Rabinovici bécsi írók – nyílt levélben tiltakoztak. A Zöldek azonban elérték, hogy a támogatásért cserébe az ORF két igazgatóhelyettesét viszont ők adhatják.

Wrabetz hivatali ideje december 31-én jár le, azaz a Weißmann-korszak 2022-vel indulhat meg az ORF-ben.

Ki dönt az ORF vezetőjéről?

Ausztriában az ORF igazgatóját egy 35 fős kuratórium választja, amelybe a szövetségi kormány, a parlamenti pártok, a tartományok, a nézők és az ORF üzemi tanácsa küldenek delegáltakat.

Az ÖVP-nek – mint a legnagyobb kormánypártnak, amely a legtöbb tartományban is kormányerő – eleve megvan az abszolút többsége, de miután a múlt héten a Zöldek is bejelentették, hogy Weißmannra fognak szavazni, az eddigi balosabb ORF-igazgató Wrabetz csak abban bízhatott, hogy esetleg lesznek olyan delegáltak, akik a pártjuk ellenében szavaznak. Wrabetznek 2006-ban ugyanis bravúrosan úgy sikerült szocdem jelöltként befutnia, hogy akkor is – éppen Wolfgang Schüssel személyeben – egy jobboldali volt a kancellár. Wrabetz azonban akkor nem csak az ellenzéki szocdemek, Zöldek és FPÖ szavazatait szerezte meg, de őrá voksolt az ÖVP-vel kormányzó, szakadár Jörg Haider féle-párt, a BZÖ is.

Wrabetz mostani esélyét azonban nem csak az rontotta, hogy jelenleg az ÖVP eleve abszolút többséggel rendelkezik a testületben, de az is, hogy a szavazás nyílt – márpedig esetleges átszavazásra csak akkor számíthatott volna, ha az átszavazók (mondjuk pár, Kurz-cal kritikusabb ÖVP-s) ezt a titkosság homályában tehették volna meg. A nyílt szavazás a papírformának kedvezett. Az egyetlen átszavazó az FPÖ-s kuratóriumi elnök, Norbert Steger volt, aki szélsőjobboldali pártjának ajánlásával szemben már csak dacból is az ÖVP-közeli Weißmannra szavazott. Steger, aki az FPÖ nemzeti liberális szárnyának nagyöregje, nem először kerül ellentétbe az ORF kapcsán saját pártjával.

Weißmann és Wrabetz mellett még három másik jelölt is volt a posztra, de nekik eleve nem volt semmi esélyük: az ÖVP-közeli Lisa Trotzauer, az ORF 1 csatornaigazgatója; az FPÖ-közeli Thomas Prantner, az ORF internetes felületeiért felelős igazgató; valamint a teljesen kívülálló Harald Thoma, aki eddig az RTL-csoportnál és különböző filmprodukciós cégeknél dolgozott.

Kicsoda az új igazgató?

Noha az eddigi igazgató, Wrabetz szocdem volt, simulékony stílusa és jó taktikai érzéke miatt Sebastian Kurzékkal is alapvetően jó kapcsolata volt.

A kormány kifejezetten örült annak, hogy az ORF a járvány idején főleg a pánik-kommunikációval segítette a kormányzati járványkezelést, és – ellentétben mondjuk a magántulajdonban álló Servus TV-val, vagy a Puls 4-rel – nem adott nagy teret a kritikusoknak.

Ez a viszony azzal romlott meg, hogy az ORF viszont a Sebastian Kurz körüli – most már a kancellár ellen hamis tanúzás miatti nyomozást is eredményező – korrupciós ügyekben meg az ellenzéki kritikáknak adott teret. Mind Kurz kancellár, mind jobbkeze, Gernot Blümel néppárti pénzügyminiszter – akinél idén februárban volt illegális pártfinanszírozás gyanúja miatt házkutatás – sokszor izzadhatott a kemény újságírói kérdések miatt. Vélhetően

ekkor dőlhetett el Kurzékban, hogy nem bíznak meg tovább Wrabetzben, és helyére egy kezelhetőbb, az ÖVP-hez közelebbi jelöltet keresnek. Ez lett Roland Weißmann.

A győzelme annyira nem volt meglepő, hogy még tartott a jelöltek meghallgatása, de Weißmannt a Wikipedia-oldala már az ORF igazgatójaként írta le.

Az 53 éves, linzi születésű Weißmann jelenleg az ORF pénzügyi aligazgatója. Erre a posztra azért lett szükség, mert a szocdemek elhappolták a pénzügyi igazgatóságot, de valamivel ki kellett elégíteni az akkor még a szocdemekkel kormányzó ÖVP-t is, így Weißmann-nak csináltak gyorsan egy új, addig nem létező aligazgatóságot. Ezen posztja mellett az elmúlt években ő lett felelős az ORF online jelenlétéért, valamint az ORF Player videómegosztó platformért is.

Karrierjét az ORF alsó-ausztriai stúdiójában kezdte, amely mindig is híresen „fekete“ – azaz az ÖVP-hez és annak tartományfőnökéhez közeálló – csatorna volt.

Noha soha nem volt egyetlen pártnak se a tagja, az ÖVP-vel való közeli kapcsolata itt alakulhatott ki. 2016-ban már megpróbált egyszer az ORF igazgatója lenni, de akkor még a szociáldemokraták ezt meg tudták akadályozni, és maradhatott Wrabetz.

„Orbán csak egy tanonc“, „színtiszta Észak-Korea“

Wrabetz már a múlt héten kemény offenzívába kezdett Weißmann ellen – ami leginkább talán az elkeseredettségének lehetett a jele, elvégre azt ő se gondolhatta komolyan, hogy ha majd orbanizálódással vádolja meg Kurzékat, akkor azzal át tud édesgetni magához pár ÖVP-s kuratóriumi tagot.

Az Österreich bulvárnapilapnak adott interjújában Wrabetz

azt állította, hogy Weißmann kinevezése nagyobb botrány lenne, mint azon Thomas Schmidé az állami vagyonkezelő élére, aki miatt a Kurz körüli botrányok beindultak.

Mint ismert: Schmid vélhetően pusztán a Kurz-cal és Blümellel fennálló jó viszonya miatt lett az állami vagyonkezelő vezetője. Innen végül a botrányok miatt távozni kényszerült. Wrabetz azonban azt mondta az Österreichnek: még Schmid is alkalmasabb volt a vagyonkezelő élére, mint Weißmann az ORF-ére.

Az ellenzék is végig arról beszélt, hogy Weißmann-nal Kurz orbáni állapotokat teremtene az ORF-ben. Az Österreich bulvárnapilap főszerkesztője, a nemrég szexuális molesztálással megvádolt Wolfgang Fellner lapjának múlt pénteki vezércikkében egyenesen azt írta, hogy

Kurz olyan mértékű hatalmat akarna az ORF felett, hogy amellett „Orbán csupán egy tanonc“, és szerinte egy kurzi ORF nem lenne más, mint „színtiszta Észak-Korea“.

Ennek megfelelően reagáltak végül kedd délután az ellenzéki pártok is. A legkeményebben a szélsőjobboldali FPÖ fogalmazott, szerintük Kurz puccsot hajtott végre az ORF-ben. Christian Hafenecker, az FPÖ médiapolitikai szóvívöje azt állította, hogy Kurz egy mélyállam megteremtésén dolgozik, és ezért akarta most megszerezni az ORF-et is. Az FPÖ bejelentette, hogy nem fogják ezt tűrni (jelentsen ez bármit is), és a párt élesen kritizálta a Zöldeket, amiért azok az ÖVP-vel közösen szavaztak Weißmannra.

Szintén a Zöldeket bírálták a szocdemek. Christian Deutsch, az ellenzéki SPÖ politikusa gunyorosan gratulált az ökopártnak, hogy statiszták lehetnek Kurz játékában.

Heinz Lederer, aki az SPÖ színeiben ül az ORF-kuratóriumban, pedig arról beszélt, hogy Weißmann kinevezése egy éles határvonal, és immár nem biztos abban sem, hogy az ORF a jövőben is a hatalom kontrollja maradhat-e.

Valamivel megértőbbnek mutatkozott azonban a liberális Neos, amelynek médiapolitikai szóvívője csak azt emelte ki, hogy Weißmann kinevezését a háttéralkuk lengik be, és ezért elvárja, hogy Weißmann most tényleg bizonyítsa – amint pályázatában több helyen is hangsúlyozta –, hogy valóban egy párton kívüli szakember. Az ÖVP-vel kormányzó Zöldek viszont örömüket fejezték ki Weißmann győzelme kapcsán.

A Zöldek örömét persze az is növeli, hogy előzetesen leboltolták az ÖVP-vel: az ORF két új igazgatóhelyettesét az ökopárt adhatja.

Orbanizálódás?

Az osztrák ellenzéki közéletet meghatározza az a vélemény, hogy Kurz nagy léptekben alakítana ki magyarországihoz hasonló állapotokat Ausztriában: korrupció, haveri vircsaft, kétes kinevezések, a jogállamiság semmibe vétele, ügyészség és alkotmánybíróság bírálata – és szerintük ebbe a sorba illeszkedne bele az is, hogy most már a közszolgálati médiát is megszerezné magának.

Amint azonban azt az Azonnali elemezte, ezek az ellenzéki vádak jócskán túlzóak. Sebastian Kurz körül ugyanis éppen azért lehetnek botrányok – ráadásul az orbáni rezsim ügyeinél nagyságrendileg és minőségileg jóval jelentéktelenebb ügyekben –, mert működik az ügyészség, a független igazságszolgáltatás, és a közszolgálati médiában is jelentős teret kaphat a kormánykritika. Kevéssé elképzelhető, hogy a magyar ügyészség nyomozást indítana Orbán Viktor ellen, vagy házkutatást tartana Varga Mihálynál, ahogy a fideszes politikusoknak nem kell kemény, izzasztó interjúkban sem helytállniuk a közszolgálati médiában.

Az ORF kapcsán is túlzó az orbanizáció mostani, bécsi vádja. Egyrészről Roland Weißmann eddig is az ORF-nél dolgozott, és azon területeken, amelyeket ő felügyelt, nem lehetett Kurz iránti elfogultságot tapasztalni. Másrészről

Wrabetz ügyesen előre gondoskodott arról, hogy az egyes szerkesztőségek – különösen a belpolitikai – jelentős függetlenséget élveznek, azaz egy ORF-igazgató nem tud könnyen belenyúlni az ott folyó munkába.

Harmadrészt a balliberális Zöldek fogják adni a két igazgatóhelyettest. Noha az ökopárt már majdnem az önfeladásig lojális az ÖVP-hez – nemrég például a zöld igazságügyi miniszter érte el, hogy Kurzot ne három ügyész, hanem csak egyetlen vizsgálóbíró hallgassa ki az ellene folyó eljárásban –, de ők a sok kompromisszumot éppen azzal magyarázzák, hogy így tudnak valamiféle belső ellenerőt és kontrollt kifejteni Kurz ellen.

A balliberális Standard a jelenlegi helyzetet úgy foglalja össze, hogy Kurz eddigi stílusát és céljait ismerve az ORF-re ezentúl igenis rá vetül majd az ÖVP-közeliség árnya – de Weißmann megmutathatja, hogy tényleg tud és akar a kancellárral szemben is független közszolgálati médiát csinálni, elvégre most már nyeregben van, igazából nem szorul rá több szívességre az ÖVP részéről.

Kevésbé optimista Peter Pilz, a Zöldek egykori politikusa, a ZackZack baloldali bulvár-tényfeltáró honlap főszerkesztője. A volt politikus, aki 2017 és 2019 között saját szakadárpártjával ült bent a bécsi parlamentben, már augusztus elsejei cikkében azt írta, hogy olyan folyamatokat indít be Kurz, amelyeknél már késő lesz megállni, amikorra mindenki észbe kapna. Azt persze Pilz is elismerte, hogy „Kurz még nem tart ott, mint Orbán vagy Erdoğan. De ez nem ő hibája. Ennek oka maga Ausztria, a jogállama, a parlamentje, az újságóírói és az alkotmánya“ – azaz Magyarországgal ellentétben Ausztriában még van a hatalomnak kontrollja.

Magyarországra utalva Pilz azt írta, hogy „az Ausztria-házat nem lehet olyan egyszerűen átépíteni, mint a posztszocialista lakótelepet a Keleten“.

Pilz szerint Orbánnal ellentétben tehát Kurz még akár el is bukhat. De a volt ökopolitikust a jelenlegi kancellár nagyon emlékezteti Engelbert Dollfuß-ra, Ausztria 1932 és 1934 közötti autoriter-klerikális kancellárjára, aki demokratikus legitimációját nem csupán a nácik elleni harcra, de a demokrácia, a jogállam leépitésére is felhasználta. Dollfuß 1934-ben egy jogi trükkel számolta fel ugyanis a parlamentet és az alkotmánybíróságot, előtte pedig a lázadó bécsi munkásságot verte le (1934-ben pedig a nácik megölték).

NYITÓKÉP: Sebastian Kurz (baloldalt) az ORF 2019-es karácsonyi jótékonysági műsorában / Sebastian Kurz, Facebook