Jobbikos identitás vagy Jakab-jelenség: miért jobbikos a jobbikos?

Tipikus tyúk-tojás dilemma, hogy a jelenlegi Jobbik-szavazók jakabisták-e vagy inkább jobbikosok: azért szavaznak-e a pártra, mert Jakab vezeti, vagy mert jobbikosok, ezért a Jakab által vezetett pártra szavaznak?

Az elmúlt hónapokban az ellenzéki oldalon érdemi változás történt a pártok támogatottságában: folyamatosan emelkedett a Jobbik támogatottsága, majd aztán tartósabban is állt egy szinten (teljes népességet tekintve 11-12 százalék, biztos szavazó pártválasztók körében 15-16 százalék). Különösen annak fényében érdekes ez a változás, hogy a 2018-as országgyűlési választást követően a párt súlyos szervezeti és személyi válságon ment keresztül. Bár a választáson óriási ambíciókkal egyedült indult, és kétségtelenül jó eredményt ért el az országos listán – 72 ezerrel több szavazatot kapott, mint négy évvel korábban, de többek között a magasabb részvétel miatt mégsem érte el a 2014-es 20,4 százalékot –, a kudarcként megélt második hely szétzilálta a párt vezetését éppúgy, mint a tagságát.

Vona Gábor lemondása és a politikából való kivonulása olyan vezetői válságot generált, ami a párt teljes megsemmisülését is magában hordozta. Ennek talán a legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása a 2019-es európai parlamenti választáson elért 6,34 százalék és az egy EP-képviselői mandátum volt.

Az ellenzéki Orbán Viktor?

Vona kétségkívül fontos szerepet töltött be a Jobbik életében – össztársadalmi értelemben kevéssé, de a radikális jobboldalon igen. Mindezt Vona a néppártosodás előtti karakterével érte el: lényegében ebben az időszakban Vona és a Jobbik mint márka szinte fedésben voltak. A Gárda-mellényt zakóra – majd napjainkban Zara-mellényre – cserélő politikus márkája viszont már a 2018-as kampányban is gyengébb vonzerőnek bizonyult, mint maga a Jobbik. Maga Vona Gábor hiányzott a hajrában kihelyezett jobbikos óriásplakátokról, azokon inkább a Jobbik mint felirat dominált. Azt kell gondolnunk, hogy a kampánytervezéskor készített kutatások alapozták meg hiányát (volt plakáttípus, amelyen szerepelt), azaz

visszaigazolást nyerhetett, hogy a Jobbiknak mint márkának nagyobb lehetett a szavazatszerző ereje, mint magának Vonának.

Vona a harmadik sikertelen miniszterelnök-jelölti kampányát követően vezetői űrt hagyott maga mögött. Sokáig nem látszott annak megoldása, hogy a néppártosodás ne csak nevében, hanem a szavazótábor nagyságában és sokszínűségében is értelmezhető legyen. A Jobbik életében kétségtelenül új lendületet hozott a közvéleményben talán kevéssé ismert miskolci politikus, Jakab Péter megjelenése és 2020-as elnökké választása.

Jakab „kapod, amit látsz” karaktere újra harcos élt adott a szebb napokat megélt pártnak. Parlamenti dramaturgiája, szereplései, média- és oszthatóságképes akciója és riposztozása révén új pályára állította a Jobbikot. Nemcsak a párt támogatottsága emelkedett a mélyponthoz képest, de sokak által váratlanul a kényelmes Dobrev Klára vs. Karácsony Gergely ellenzéki miniszterelnök-jelölti verseny is egy potenciális szereplővel bővült. Nyár közepén úgy tűnik, hogy Jakab Péternek, Dobrev Klárának és Karácsony Gergelynek van a legnagyobb esélye arra, hogy bejussanak az előválasztás második fordulójába.

Sokan keresik arra a választ, hogy miben is állhat Jakab népszerűsége és felívelése. Az IDEA Intézet egy korábbi kutatása alapján, a politikusi imázsprofilokat elemezve arra jutottunk, hogy Jakab az ellenzéki Orbán Viktor abban a tekintetben, hogy utóbbihoz hasonlóan szónoki képességét és karizmatikusságát kiemelik, amelyek viszont Jakab esetében a választók véleménye szerint kevéssé járnak együtt a szakértelemmel vagy a tapasztalattal.

Nincs Vona-nosztalgia, erős a Jobbik-brand

Jelen elemzésünkben azt vizsgáljuk az IDEA Intézet 2021. június 30. – július 4. között készített reprezentatív kutatásai adatait használva, hogy a Jakab-jelenséget hogyan értékelik maguk az érintettek, a Jobbik szavazói.

Először azt kérdeztük a Jobbik választóitól, hogy értékeljék Vona Gábort, illetve Jakab Pétert, melyiküket tartják inkább született politikusnak. Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy ezzel a kérdéssel vizsgálhatjuk az esetleges Vona-nosztalgiát vagy emlékezetet, tehát azt, hogy a jelenlegi jobbikosok – legalábbis vezetői szinten – visszasírják-e a 2018 előtti vezetőt és politikusi képességeit. A válasz: határozott nem.

A 2021 nyarán a Jobbikra szavazók számára már Jakab Péter a valódi vezető, nem pedig Vona Gábor.

Míg az előbbit a kérdezettek 14 százaléka nevezte született politikusnak, Jakabot 76 százalék. A Vona-nosztalgiát tehát csak nagyon nagy jóindulattal tudjuk felfedezni az adatokban.

Tipikus tyúk-tojás dilemma, hogy a jelenlegi Jobbik-szavazók jakabisták-e vagy inkább jobbikosok: azért szavaznak-e a pártra, mert Jakab vezeti, vagy mert jobbikosok, ezért a Jakab által vezetett pártra szavaznak? Az adatok nem mutatnak teljesen egyértelmű eredményt. A jelenlegi Jobbik-szavazók 47 százaléka nyilatkozta ugyanis azt, hogy akkor is támogatná a Jobbikot, ha nem Jakab Péter lenne a vezetője, körükben tehát beszélhetünk Jobbik-identitásról, ugyanakkor 19 százalék kifejezetten Jakab-párti. Különösen figyelemre méltó azonban, hogy

a Jobbik szavazóinak több mint az egyharmada nem tud választani a párt és a pártelnök személye között.

Az, hogy talán mégis inkább a Jobbik-brand a vonzóbb és nem Jakab Péter mint pártvezető, a harmadik kérdésre adott válaszok világítják meg leginkább. Azt kérdeztük ugyanis, hogy akkor is a Jobbikra szavazna-e a jobbikos kérdezett, ha az nem venne részt az ellenzéki együttműködésben. Úgy tűnik az adatok alapján, hogy a jelenlegi Jobbik-szavazók mintegy hattizede elkötelezett jobbikos – vagyis akkor is a pártra szavazna, ha az nem lenne az ellenzéki együttműködés része –, mintegy negyede-ötöde viszont elpártolna a pártól, ha az elhagyná az ellenzéki szövetséget.

Miért szavaznak most a Jobbikra?

2021 nyarán a jobboldali párt szavazóinak kevesebb mint egyhatoda tekinthető „ősjobbikosnak”, azaz olyan szavazónak, aki mindig is a pártra szavazott – és minden bizonnyal még rájuk sem igaz, hogy bármiféle Vona-nosztalgiájuk lenne. Ez az adat azt az elemzői állítást támasztja alá, hogy a Jobbik szavazótábora fokozatos választói cserén ment keresztül az elmúlt évtizedben. A pártról a Vona által meghirdetett néppártosodási folyamatban fokozatosan szakadt el a szélsőjobboldali, radikális réteg, majd a 2018-as választási kudarcot követő mérséklődés és a szövetségi politika átalakulása valóban új rétegeket vonzott a párt szavazótáborába.

A Jobbik szavazóinak egyötöde egyébként Jakab Péter, másik egyötöde pedig a munkavállalók képviselete miatt szavaz a pártra. Ebben a vonatkozásban az ideológiai értelemben önmagát jobboldalinak tekintő pártnak van egy erős érdekképviseleti arcéle. Fontos szempont még a vidéki Magyarország képviselete (13 százalék), valamint az ellenzéki összefogás támogatása is (12 százalék).

A párt önmagáról vallott jobboldalisága nem tekinthető komoly vonzerőnek, mint ahogy az sem, hogy a párt szándéka és kommunikált önképe szerint a fiatalokat képviseli.

A kapott válaszok megerősítik tehát, hogy Jakab Péter fontos, de nem kizárólagos indikátora a jobbikos identitásnak. Ehhez az imázshoz hozzátartozik mindaz a (retorikai) munka, amit a Jobbik különböző szintű vezetői az elmúlt években, elsősorban az ún. 1990-es évekbeli szocialista szakzsargonból ismert bérből és fizetésből élők, vagy másképpen a kisegzisztenciák érdekében tett a parlamentben vagy azon kívül.

Mindebből esélyeket előválasztásra nézve nem lehet és nem is érdemes prognosztizálni. Nyilvánvalóan Jakab vidéken erősebb lehet a többi jelöltnél (bár a vidéki[bb] települések logisztikai bekötése az előválasztásba kérdés), de mivel az első kör a miniszterelnök-jelöltek esetében bizonyos értelemben szimpátiaszavazás is lesz, nem lehet kizárni, hogy saját előzetes várakozásaihoz képest még a megyei jogú vagy akár fővárosban is jobban fog szerepelni. Ezt ma nem tudjuk, mindenesetre az előválasztás igazi kampánya mégiscsak arra az időszakra esik majd, amikor is a parlament szünetel, kérdéses tehát, hogy mennyire kopik el a szünetben Jakab láthatósági mellénye.

NYITÓKÉP: Jobbik-elnöki kampánybusz. Fotó: Jakab Péter / Facebook