Nem az ellenzéket akarták segíteni, akik az uborkaszezonra időzítették a megfigyelési botrányt

Szerző: Petróczi Rafael
2021.07.21. 13:52

Orbán Viktorék nem játszhatják sokáig, hogy érdemben nem reagálnak a megfigyelési botrányra, de szerencséjükre az ellenzék sem jeleskedik a helyzet kihasználásában. Szakértőkkel értékeltük a botrány lehetséges belpolitikai hatásait.

Nem az ellenzéket akarták segíteni, akik az uborkaszezonra időzítették a megfigyelési botrányt

Nagy vihart kavart a magyar belpolitikában a vasárnap este kirobbant megfigyelési botrány: mint kiderült, közel 50 ezer telefont figyelhettek meg világszerte az izraeli NSO Pegasus nevű kémszoftverével, sok megfigyelést pedig politikai alapon, újságírókkal, gazdasági szereplőkkel és ellenzéki politikusokkal szemben nemzeti kormányok köreiből rendelhettek meg.

Az EU-ban az egyedüli érintett Magyarország: itt hozzáférhettek a telefonjához – a teljesség igénye nélkül –

  • az egykori MDF-es Gémesi Györgynek, Gödöllő polgármesterének és a Magyar Önkormányzatok Szövetsége elnökének;
  • Chikán Attila közgazdászprofesszornak, az első Orbán-kormány gazdasági miniszterének;
  • Simicska Lajos fiának;
  •  a CEU egykori diákjának, Adrien Beauduint;
  • és több politikai újságírónak – egyikük, az Azonnali volt munkatársa, Dercsényi Dávid el is mondta nekünk, hogy milyen gyanús jeleket tapasztalt korábban, még 2019-ben a HVG-nél dolgozva.

De megszólalt már az ügyben a titkos NSA-dokumentumokat még 2013-ben kiszivárogtató Edward Snowden is, továbbá az ellenzéki politika színe-java: Márki-Zay Péter húdmezővásárhelyi polgármester például biztos benne, hogy az ő önkormányzatukat is lehallgatták, a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságát pedig az ott ülő ellenzéki képviselők igyekeznének összehívni – minden bizonnyal hiába, ugyanis a kormánypártok már kifejezték, hogy a szerintük baloldali sajtóban megjelent hírek megalapozatlanok, a politikai hangulatkeltést szolgálják csak, és emiatt nem tartják indokoltnak a bizottsági ülés összehívását.

Orbánék nem hajlandóak érdemben foglalkozni az üggyel

A kormányoldal egyelőre nagyjából a fenti taktikát is követi a megfigyelési botrány kapcsán: tagadják az ügy valódiságát. Pintér Sándor belügyminiszter kijelentette, hogy a 2010-es kormányváltás óta „a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok illegális megfigyelést nem folytattak és nem folytatnak”. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint nem nyilvános információ, hogy ki és milyen technikai eszközt használ lehallgatásra, és az erről való döntés szerinte nem a kormány hatásköre.

Varga Judit igazságügyi miniszter pedig azt mondta:

„Magyarországon, mint minden rendezett alkotmányos jogállamban a titkosszolgálati tevékenység el van választva a politikától. A titkosszolgálati döntések szakmai alapon történnek, nem politikai döntések alapján.”

Mindezt úgy, hogy Varga Judit a Pegasus-ügy felgöngyölítésében résztvevő Le Monde francia napilapnak adott interjújából ki akarta töröltetni azt a riporteri kérdést, és az emiatt érzett felháborodást tükröző válaszát, hogy a miniszter elfogadná-e, ha valaki azt kérné tőle, hogy hallgassanak le egy újságírót vagy politikai ellenfelet. Mint Varga az interjúban kifejezte, szerinte a kérdés már önmagában is provokáció volt.

Orbán Viktor sem szólalt meg még az ügyben. Helyette inkább egy népszavazásba öntött nemzeti konzultációt kezdeményezett az általala gyermekvédelmi törvénynek nevezett, a homoszexualitást és a nemváltást a pedofíliával összemosó törvényt érő nemzetközi támadások apropóján.

A tagadás sem működhet örökké

Ezt a taktikát biztosan nem követheti sokáig a Fidesz, ha jót akar magának – hívta fel rá az Azonnali figyelmét Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont vezetője. Ahogy a kutató elmondta: ha más egyelőre nem is, de az jól látható, hogy

„a politikai napirendet – legalábbis a kormánykritikus sajtóban – abszolút dominálja a megfigyelési botrány, és az attól nem fog eltűnni, ha a kormányoldal nem reagál rá érdemben”.

Ugyanúgy, ahogy Borkai Zsolt volt fideszes győri polgármester, illetve Szájer József egykori fideszes európai parlamenti képviselő botránya kapcsán sem működött a tagadás, és csak úgy tudták eltüntetni ezeket a napirendről, hogy az említett személyeket eltávolították a pozíciójukból, és levették őket a politikai tábláról.

Ez nem egy Borkai- vagy Szájer-botrány

Ceglédi Zoltán politikai elemző és publicista szerint azért fontos különbség a fent említett ügyek (Szájer, Borkai) és a megfigyelési botrány között, mert az előbbieknél sokkal egyértelműbb volt a botránynak a képi ábrázolása vagy plasztikus leírása, ami virálissá tette ezeket az ügyeket. A megfigyelési botrány viszont sokkal bonyolultabb: nem tudjuk például, hogy pontosan ki mit rendelt meg az izraeli cégtől, vagy hogy kiket és hogyan figyeltek meg tulajdonképpen. 

Az elemző szerint Borkai és Szájer esetében fontos elem volt az is, hogy a politikusok tettei szöges ellentétben álltak azzal, amit magukról hirdettek – ezzel szemben a Pegasus-megfigyelés (mint azt egyébként az Azonnalin is megírtuk) akár jogszerű is lehetett abban a jogi környezetben, amit a Fidesz kialakított. 

„Sokkal kevésbé megy szembe a Fideszről alkotott elképzelésünkkel, hogy megfigyel bizonyos embereket, mint az, hogy a képviselői hajón orgiáznak, vagy egy brüsszeli melegpartiról menekülve csúsznak le az ereszről” 

– fejtette ki Ceglédi.

Róna Dániel szerint is fontos különbsége a mostani megfigyelési botránynak, hogy a Borkai- és Szájer-ügy mind képileg, mind tartalmában a szexuális jellege miatt tudott nagy és széles érdeklődést kiváltani a magyar társadalomban –

„a megfigyelési botránynál viszont egyelőre nem látszik, hogy mi tudna lenni hasonló elem”.

Sok a bizonytalan tényező még ahhoz, hogy megállapíthassuk, ez a magyar Watergate-e

Róna Dániel hangsúlyozta, hogy egyelőre még nagyon kevés idő telt el, és sok tényezőt nem ismerünk, ami alapján eldől, hogy a botrány mekkora hullámokat fog vetni: sok fog múlni a kormány jövőbeni reakcióin túl azon is, hogy az ellenzék képes lesz-e úgy keretezni ezt az ügyet, hogy azzal a választók széles tömegeit is meg lehessen szólítani (például sikerül-e átvinni egy olyan üzenetet, hogy Orbán Viktor bárkit lehallgathat).

Ráadásul maga a botrány sem statikus, az információkat folyamatosan csepegtetve kapjuk, az akár 300 magyar lehallgatásnak csak egy kis töredékére derült eddig fény – a botrány időbeli fejlődése tehát már önmagában is egy olyan tényező, ami nehézzé teszi az események előrejelzését.

Éppen ezért nehéz megmondani azt is Róna szerint, hogy ez lesz-e a magyar Watergate-ügy, ahogyan arra Stummer János, a Nemzetbiztonsági bizottság jobbikos elnöke már most hivatkozik. Az mindenesetre biztos a kutató szerint, hogy az amerikai Watergate-botrányba csak nagyon sokára és nagyon nehezen bukott bele Richard Nixon, és annak kipattanásakor az első napokban egyáltalán nem látszódott, hogy ebbe az elnök bele fog bukni. Hogy hullani fognak-e fejek a megfigyelési botrány miatt Magyarországon, és ha igen, milyen szinten, a kutató szerint még tényleg a jövő zenéje.

Az ellenzék jobban is csinálhatná

Ceglédi Zoltán már szkeptikusabb: szerinte ha a megfigyelési botrány lenne a magyar Watergate, akkor már az utcán kéne látnunk az embereket és az ellenzéki politikusokat.

Az elemző szerint pedig lenne lehetősége arra az ellenzéknek, hogy ezt az ügyet sokkal inkább a javára fordítsa, csak éppen el kéne végezni a politikai kommunikációs fordítói munkát a választók számára, amihez adott lenne a közös tapasztalat:

„Sokakkal előfordul, és mindenki érti azokat az ellenérzéseket, amikor valaki mond valamit a telefonja mellett, ír valamit Messengeren, és a Facebook egyszer csak erre hajazó hirdetéseket dob fel neki. Van az emberekben aggodalom azzal kapcsolatban, hogy az egész életünket a telefonunkon keresztül intézzük”

– mondja Ceglédi, aki szerint erre a közös, negatív tapasztalásra építve hatékony ellenzéki kampányt lehetne felhúzni arra, hogy most már a kormány tevőlegesen is beszállt ebbe a játékba. 

És ezt az alapot használva más szinteken is lehetne érvényes kritikát megfogalmazni, például geopolitikai vagy az emberi szabadságjogok dimenziójában – így elérve, hogy a megfigyelési botrány ne egy olyan, pusztán az értelmiségi buborékokban felfújt üggyé váljon, mint a Fudan Egyetem megépítése.

Ezzel szemben az elemző szerint jelenleg azt látni, hogy az ellenzék alighogy kipattant, némileg már el is engedte ezt az ügyet: az ellenzéki politika ennek kapcsán megint ott tart, hogy Facebook-posztokban, sajtóközleményekben tiltakozik csupán, és talán lesz majd egy petíció is, amit mindenki aláírhat.

„Nem tartom kizártnak, hogy lesz majd a Kossuth téren is egy sajtótájékoztató, ahol felállnak a pártelnökök hatan kiskaréjba, középen egy mikrofonnal, és aki odalép, az mindig elmondja, hogy összefogtak.”

Ellenzéki szempontból túl korán pattant ki ez a botrány

Abban mind Róna Dániel, mind Ceglédi Zoltán egyetértett, hogy az ellenzék szempontjából nem jött jókor a botrány: mint arra Róna rámutatott,

jelenleg politikai uborkaszezon van, sokan nyaralnak, így még egy valamire való tüntetést is nehéz összehozni ellenzéki oldalról a botrány kapcsán.

Ceglédi Zoltán szerint ha valaki a magyar ellenzéket akarta volna segíteni a megfigyelési botránnyal, akkor szeptember elejére, az előválasztás első fordulója környékére kellett volna azt időzítenie,

nem akkorra, amikor „az ellenzéki politikusok fele a Balatonon sütteti a hasát, és néha feljön Budapestre, hogy eljátssza, itt van”.

Így viszont az elemző szerint csak akkor lehet ennek érdemi pozitív hatása az előválasztásra, ha a botrány kapcsán ősz elejéig újabb és újabb információk kerülnek napvilágra, életben tartva magát a botrányt.

A politológusokat is lehallgathatják?

Mivel divatossá vált az elmúlt napokban kiírni a személyes megfigyelésgyanús sztorikat, kíváncsiak voltunk arra, hogy megszólalóink is tartanak-e ettől.

Róna Dániel azon kívül, hogy a 21 Kutatóközpont igazgatója, a Momentum politikai tanácsadója is, így akár még releváns alanya is lehetne egy esetleges kormányzati oldalról kezdeményezett lehallgatásnak. Mint kérdésünkre elmondta: „Megfordult  a fejemben, nem zárhatom ki a lehetőségét, hogy ez velem is megtörténhetett.

De aki engem akar lehallgatni, az eltévesztette az arányokat és a célt, mert én csak egy kis pont vagyok, nem mennének velem sokra.”

Az egykor a liberális Republikon Intézetnél dolgozó és a momentumos Donáth Anna tanácsadójaként is korábban szerepet vállaló Ceglédi Zoltán is sokat gondolkodott ezen.

„Én azon közszereplők közé tartozom, akik eléggé telekiabálják a nyilvánosságot saját magukkal, és ezért bele van kalkulálva az életembe, hogy amikor önnel beszélek, vagy amikor Messengeren csevegek valakivel, azt nem csak ketten halljuk vagy olvassuk”

– mondja.

Viszont a politikai elemző szerint az eddig információk alapján lehallgatások olyan szereplőkkel szemben történtek, akiknek komolyabb nemzetközi kapcsolataik, gazdasági érdekeltségeik vannak, azaz akik nála jóval relevánsabbak nemzetbiztonsági szempontból. Ahogy Ceglédi összegezte: „ha engem lehallgatnak, szerencsére ugyanazt hallják, mint amit önnek vagy a tévében mondok”.

NYITÓKÉP: Képkocka a Belügyminisztérium Filmstúdiójának A Titkos megfigyelés című oktatófilmjéből. BM Filmstúdió / Fortepan

Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali korábbi újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként. Az Azonnali gyakornoka, majd belpolitikai újságírója volt 2017-2021 között.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek