A britek és az EU csatározása miatt politikai válság is jöhet Észak-Írországban

Miután péntek este az Európai Bizottság többszereplős diplomáciai konfliktust okozott Észak-Írországban, továbbra sem csillapodnak a kedélyek: a válság ugyanis rámutatott a brexitmegállapodás gyengeségére, és felszínre törtek az amúgy is törékeny kormánykoalíción belüli konfliktusok. De mi is pontosan a probléma? Mi lehet a megoldás? És mi köze van mindennek az IRA-hoz? Elmagyarázzuk!

Pénteken az Európai Bizottság úgy akarta életbe léptetni a brexitmegállapodás északír protokolljának 16. cikkelyét, hogy sem az Ír Köztársasággal, sem az Egyesült Királysággal nem egyeztetett előtte. A lényeg: a brexitmegállapodásban az EU és a brit tárgyalók megállapodtak, hogy bizonyos termékek esetén egyoldalúan felfüggeszthető az északír protokoll, ha annak betartása gazdasági, társadalmi vagy környezetvédelmi nehézségeket eredményezne. (A diplomáciai konfliktus hátteréről bővebben itt írtunk.)

Észak-Írország a brexitmegállapodás értelmében egy különleges státuszú terület: az Egyesült Királyság részeként technikailag kilépett az Európai Unióból, azonban – hogy az Ír-sziget békéjét elhozó 1998-as Nagypénteki Egyezmény ne sérüljön, azaz ne legyen fizikai határ a két Írország között –, a brit és az EU tárgyalói létrehozták az ún. északír protokollt, ami szerint Észak-Írország az Egyesült Királyság részeként ugyan már nem tagja az Európai Uniónak, azonban EU közös piacának igen.

Az Európai Bizottság pénteken az északír protokoll 16. cikkelyét szerette volna érvényesíteni – azt a szabályt, amelynek alapján bizonyos termékek esetén az északír protokoll egyoldalúan felfüggeszthető – a Nagy-Britannia felé tartó koronavírus elleni vakcinák szigorúbb ellenőrzése végett.

A Bizottság elnöke végül az ír miniszterelnökkel, Micheál Martinnal, és az Egyesült Királyság miniszterelnökével, Boris Johnsonnal folytatott telefonbeszélgetései után elállt az ötlettől, azonban

hiszen az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország úgy része az Egyesült Királyságnak – és ezáltal úgy lépett ki 2020. január 31-én az EU-ból –, hogy közben az Európai Unió közös piacának továbbra is a része.

Ezen felül a Bizottság lépése politikai feszültségeket is szült az Ír-szigeten: az északír unionisták – akik magukat britnek tartják és támogatták a brexitet – szerint a pénteki események megmutatták, miért nem lehet bízni az Európai Unióban, és miért problémás az északír protokoll, amire megoldást szerintük csak a brit kormány tudna találni.

Nem a vakcina a legnagyobb probléma

Az Európai Bizottság azért szeretett volna élni a 16. cikkellyel, mert szerintük az Oxford/AstraZeneca az EU-nak szánt vakcinákat az Egyesült Királyságnak értékesíti, és emiatt nem tudja időben leszállítani a szerződésben vállalt vakcinamennyiséget az EU-nak.

Azonban Észak-Írországnak teljesen más jellegű problémái vannak az ország különleges státusza miatt,

Észak-Írországban így bizonyos termékekből hiány alakult ki.

Az unionista északír első miniszter, a DUP-os Arlene Foster szerint a Johnson-kormánynak lépnie kéne ebben az ügyben, amit szerinte a 16. cikkely érvényesítésével lehet elérni. Ha ugyanis bizonyos termékekre nem vonatkozna az északír protokoll, akkor az Egyesült Királyság belső piaca már fel tudná tölteni a jelenleg néha üresen álló északír polcokat – hiszen így megszűnnének azok az akadályok, amik jelenleg a Nagy Britannia és Észak-Írország közötti kereskedelmet nehezítik.

„Az Egyesült Királyság megállapodás nélkül is lépéseket tehetne, hogy megvédje az ellátási láncunkat” – véli Foster, aki nagy erőkkel dolgozik azon, hogy a brit kormány élesítse a 16. cikkelyt, emellett pártjával az a célja, hogy eltöröljék az északír protokollt.

Felszínre törtek az ellentétek

A két északír tradíció – az egységes ír államért küzdő ír nacionalisták, illetve a magukat britnek valló és az ország jövőjét az Egyesült Királyság tagjaként elképzelő unionisták – a 2017-es kormányválság megoldása után kevesebbet foglalkozott a brexittel, helyette az Észak-Írországban jelen lévő egyéb problémákra helyezték a hangsúlyt. Az együtt kormányzó két párt, az unionista DUP és a nacionalista Sinn Féin közötti alapkonfliktus ezzel azonban nem szűnt meg, a diplomáciai válság miatt pedig ismét a brexit és az Európai Unióhoz fűződő viszony nehezíti a két tradíció együttműködését.

Foster a Bizottság 16. cikkelyes lépését ellenséges, rosszindulatú cselekedetnek minősítette, és a londoni kormánynál azért lobbizik, hogy Boris Johnsonék léptessék életbe a cikkelyt, mivel szerinte ezzel az ellátási gondokat meg lehetne oldani – viszont az északír kormány másik pártja, az ír nacionalista Sinn Féin a problémát másképp látja.

A Sinn Féinnél úgy vélik: a DUP szembemegy az északírek akaratával, mivel a brexit-népszavazáson az északírek 56 százaléka a maradásra szavazott, és a Sinn Féin szerint az is egyértelmű volt, hogy a brexit milyen negatív hatásokat fog okozni Észak-Írországra nézve.

Erősödnek az unionista és a nacionalista érzelmek

Miközben a politikusok azon vitáznak, hogy az EU vagy a brit kormány a hibás a kialakult helyzetért, az északír társadalomban mélyebb problémák is húzodnak. Január óta egyre több unionista graffiti jelenik meg Belfast utcáin, amiben az unionisták az Egyesült Királyságon belüli gazdasági határt kritizálják,

így szerintük sérül az Egyesült Királyság szuverenitása, azon belül pedig leginkább Észak-Írországé.

Further anti-DUP and Irish Sea border graffiti appears off Shankill Road https://t.co/ymamkN5anc pic.twitter.com/wvIibIaR0B

— Belfast Telegraph (@BelTel) February 1, 2021

amivel az unionisták a két tradíció közötti heves harcokra utalnak: az 1969 és 1998 közötti fegyveres konfliktusok egyik fontos színtere a Shankill road volt, ahol a britekhez lojális paramilitáris unionisták központja is állt. A Shankill roadon olykor véres harcok is kialakultak: az ír nacionalista terrorszervezet, a PIRA tagjai többször is terrorakciókat hajtottak itt végre, amire az unionisták szintén fegyverekkel reagáltak.

Az unionista graffitikre az ír nacionalisták is reagálnak: a shankilles graffitik mellé csak annyit festenek fel a falra, hogy „DUP out”, ezzel megkérdőjelezve az unionista párt létjogosultságát is.

Nehéz lenyugtatni a feszült társadalmat

Miután január 1-jén véget ért az átmeneti időszak, és az Egyesült Királyság gazdaságilag is elhagyta az EU-t, egyre több feszültség gyűlt föl az északír társadalomban, amin a pénteki események, illetve a DUP és a Sinn Féin politikusainak a kijelentései sem segítenek.

Az unionisták jelenleg az EU és az Egyesült Királyság által elfogadott északír protokollt kritizálják,

ami lezárta a konfliktust a két tradíció között, és eltörölte a fizikai határt az Ír-szigeten.

A felek azonban próbálnak megoldást találni. Micheál Martin, az Ír Köztársaság miniszterelnöke pénteken Belfastba utazik, ahol az északír első miniszterrel, a DUP-os Arlene Fosterrel és helyettesével, a sinnféines Michelle O’Neillel fog tárgyalni.

Sajtóhírek szerint Martin hajlandó kisebb változtatásokat is eszközölni az északír protokollon, ha azok „értelmes, ésszerű módosítások”, de ezzel egyidőben Micheal Gove, a Johnson-kormány kabinetminisztere és az Európai Bizottság alelnöke, Maroš Šefčovič is tárgyalásokba kezdtek, hogy megoldást találjanak a jelenlegi problémákra.

Sikerül-e elkerülni a konfliktust?

Jelenleg nem látni, hogy miként lehetne feloldani a patthelyzetet, hiszen a konfliktusban érdekelt feleket teljesen eltérő érdekek fűzik az északír protokollhoz:

Emellett a DUP-ot politikai érdekek is fűzik a témához: a protokoll kritikájával támogatottságuk csökkenését akarják megállítani, hiszen a gazdasági határ januári életbelépése miatt egyre több unionista pártol el tőlük.

Kérdés, mennyire hajlandóak engedni a felek a másiknak, és hogy az EU, illetve a brit és az ír kormány hogyan menedzseli a kilépés utáni első komolyabb konfliktust, miközben a diplomáciai feszültségek mellett a helyi problémákkal is foglalkozni kellene.

NYITÓKÉP: Unionista falfestmény a Shankill Roadon, 2006-ban. Asterion / Wikimedia Commons