Még mindig nincs vége a kaotikus olasz kormányválságnak

Most úgy néz ki: Giuseppe Conte mégis maradhat Olaszország miniszterelnöke, de a napokban eldől, hogy kisebbségi kormány élén folytatja-e, vagy egy új kormányt alakít. Mutatjuk, mi vezetett ide, és kiket tudott átcsábítani Conte az ellenzéki padsorokból. De szó lesz egy kivágott olajfáról és egy árulóvá lett Berlusconi-kedvencről is.

Amint arról az Azonnali több cikkben is beszámolt: múlt héten a járványsújtotta Olaszországban kormányválság robbant ki, miután Matteo Renzi, egykori szociálliberális kormányfő ezúttal betartotta a fenyegetését, és tényleg visszahívta az Italia Viva nevű kispártjának mindkét miniszterét és egy államtitkárát a Giuseppe Conte vezette római balközép-balpopulista kormányból.

Renzi szívesen szorongatja Contét

Renzi lépésének hivatalos indoka az volt, hogy nem értett egyet azon tervekkel, amelyeket a kormány az Olaszországnak nyújtandó 209 milliárd eurónyi EU-segély felhasználására kidolgozott. Noha Conte kész volt Renzi ötleteiből – aki főleg az egészségügyre költene többet – átvenni, a volt kormányfő pártja mégis kilépett a kormányból.

Gianfranco Pasquino bolognai egyetemi tanár, egykori baloldali szenátor az Azonnalinak adott interjúban éppen erre hivatkozva azt állította: Renzi lépése mögött pusztán „a megalomániája” áll. A politikus szerinte nem tudja feldolgozni, hogy mára – nagyon úgy néz ki: végérvényesen – elvesztette a baloldal vezetését, az Italia Viva kispártja pedig megrekedt 2-3 százalékon. Renzit Pasquino professzor szerint „megeszi az irigység” Conte kapcsán, elvégre

Mint ismert: Conte először – a politikában teljesen ismeretlen személyként – 2018-ban került a Minisztertanácsnak nevezett olasz kormány élére, akkor még a szélsőjobboldali Lega és a balpopulista Öt Csillag Mozgalom koalícióját vezette. Miután 2019 nyarán Salvini sikertelenül akarta ezt felrobbantani és előrehozott választásokat kikényszeríteni, Conte az Öt Csillag mellé a balközép Demokrata Pártot (PD), a szociálista Szabadok és Egyenlőek (LeU) kispártot, valamint az akkor még a PD-ben politizáló Renziéket vette be egy új kormányba. Ha Renzinek a vezérség nem is jött össze, abban élte ki magát, hogy menetrendszerűen – például a 2020-as év elején is –

A Szenátusban Renzi Contét támadta, Salvini meg azt sajnálta, hogy az örökös szenátorok túl későn halnak meg

A mostani kormányválság következtében a Conte-kormánynak meg kellett bizonyosodnia arról, hogy van-e még többsége a parlament két házában. Ez az alsóházban nem volt nagyon kérdéses, ott ugyanis az Italia Viva nélkül is megvan a többség. Ennek megfelelően hétfőn Conte magabiztosan tudott ismét többséget szerezni, sőt, még egy berlusconista politikus is átszavazott a kormányra. 321 igen, 257 nem és 27 tartózkodás mellett a hétfői bizalmatlansági szavazást megnyerte Conte.

A fő kérdés azonban kezdettől a Szenátus volt, ott ugyanis az Italia Viva nélkül hat képviselővel a szükséges többség alatt maradt a Conte-kormány. Amint azonban Pasquino professzor is jósolta vasárnap az Azonnalin: Conte sikeresen tudott a Vegyeseknek nevezett szakadárok, de még a jobbközép soraiban is új támogatókat találni. Az Italia Viva pedig – hiába ők okozták az egész kalamajkát, a párt egy előrehozott választásban nem lett volna érdekelt – azzal segített be Conténak, hogy bejelentette: nem vesznek részt a szavazáson. Márpedig a kormány iránti bizalom megerősítésében elegendő, ha a leadott szavazatok között kap többséget a kabinet.

Kedd délután először egy hosszúra nyúlt ebédszünettel kezdődött el az ülés. Ott aztán éles vita bontakozott ki. Matteo Renzi például Conte fejéhez vágta, hogy a politikus egykoron Salvinivel ült egy kormányban, azaz szerinte nem hiteles, ha most a populizmus ellen beszél. Renzi esetében a múlt felemlegetése azért meglepő azonban, mert 2019 nyarán ő volt a balközép ellenzékben az egyik legnagyobb támogatója annak, hogy – Salvini kiesése után – álljanak össze Conte alatt az Öt Csillaggal.

Matteo Salvini, a Lega elnöke a Szenátusban azon szenátortársait támadta, akik készek lennének megszavazni a kormányt. Főleg az élethosszig megválasztott ún. örökös szenátorokat támadta be keményen, amikor gunyorosan azt mondta:

„Micsoda bátorság!” – ismételte el többször is gunyoros hangon az örökös szenátorok felé fordulva a Lega-vezér, miközben a balközép ordibálva tiltakozott a haláluk emlegetése kapcsán. Egy időre el is vették tőle a szót, de az ordibálás közepette egyébként is alig lehetett hallani, mit mond. Salvini amúgy az Öt Csillag-alapító Beppe Grillo komikus egyik korábbi blogbejegyzéséből idézett, ahol az az örökös szenátorság intézményét kritizálta.

A Szenátusban csak relatív többséget szerzett a Conte-kormány

Végül késő éjjel tudott csak a szavazás megkezdődni,

a Conte melletti vagy elleni szavazásról. Végül

Eszerint a leadott szavaztok többségét megszerezte, de nem az abszolút többséget, mert a 320 fős Szenátusban ahhoz 161 – azaz a megszerzett szavazatoknál öttel több – kellene.

Kik segítették ki Contét?

A tartózkodás a Renzi-párttól jött.

elvégre ha az Italia Viva is nemmet szavaz, akkor 156 szavazattal a kormány elvesztette volna a többségét.

Conténak azonban a mostani relatív többségi eredmény is siker. Nemcsak azért, mert a tartózkodás miatt a leadott szavatok között többséget szerzett, de azért is, mert – amint mind az Azonnali, mind Pasquino professzor jósolta – sikerült az ellenzéki padsorokból is átcsábítania szenátorokat. Egy renzista is megszavazta Contét: Riccardo Nenzini szenátor ezt azzal indokolta, hogy őt végül meggyőzte Conte beszéde. De

Maria Rosaria Rossi és Andrea Causin egyaránt igent nyomott. Noha Antonio Tajani, a Forza Italia politikusa, az Európai Parlament egykori elnöke közölte, hogy mindketten azonnal repülnek a pártból, a helyzetet bonyolítja, hogy Rossi szenátor a pártelnök Berlusconi egyik közeli bizalmasa. Róma külvárosában fedezte fel őt az üzletember-politikus, és tette a Forza Italia szenátorává. Berlusconi azt mondta, hogy felfedezettjének átállása „derült égből villámcsapás” volt számára, és nem tudja, „mit ígérhettek neki”.

Szintén a kormány mellett szavazott több exgrilloista szenátor, akik ma a Vegyesek frakciójában ülnek. Valamint a Salvini által betámadott örökös szenátorok közül Mario Monti, egykori technokrata kormányfő, Liliana Segre, holokauszttúlélő és Elena Cattaneo, neves gyógyszerész. A három másik örökös szenátor – köztük Giorgio Napolitano egykori kommunista államfő – nem szavazta meg Contét. Contére szavaztak a dél-tiroli németek jobboldali Néppártjának szenátorai is, hátha ki tudnak csikarni valamit az autonóm megyéjüknek. A trieszti szlovénséget a demokratapárti Tatjana Rojc képviselte, ő eleve a kormánytöbbség része.

Az olajfáját nem tudta megvédeni, de Contét igen

Az éjszakai szavazás azonban nem volt botránymentes, ugyanis

ezzel megsértette a szavazás titkosságát – másrészről meg segítette a Conte-kormány többségét. A jobbközép ellenzék a szavazás újrakezdését követelte, végül csak a szavazást egy időre leállították, és felszólították Ciampollilot, hogy próbáljon meg csendben újra leszavazni.

Ciampollilo nem először kerül az olasz sajtó címoldalára sajátos módszereivel. A politikus – akit az Öt Csillag kizárt a pártból, mert nem tudott a szenátori költségtérítéssel elszámolni – szenátori irodájaként egy egyszerű földtelket jelölt meg. Mivel a helyi hatóságok

– de végül sikertelenül, a növény tápanyag- és vízellátását lényegében elvágó Xylella fastidiosa-baktérium által megbetegített fát kivágták.

Mi lesz most?

Továbbra sem tudni, hogy végül is van-e többsége Conténak a Szenátusban, elvégre csak a leadott szavazatok között szerzett többséget. Conte most arra készül, hogy a helyzetről tájékoztatja Sergio Mattarella kereszténydemokrata államfőt, megígérve neki, hogy a hiányzó öt szenátort valahogyan előteremti a következő napokban. Jogilag a helyzet az, hogy a bizalmatlansági indítványnál a leadott szavazatok számítanak – azaz Conte megkapta a parlament bizalmát (az alsóházban az abszolút többséget is) –, de a kormánytöbbséghez viszont az összes szenátor közötti többség is szükséges lenne. Ez azt jelenti, hogy

A helyzet feloldása vagy az lehet, hogy Conte eleve kisebbségi kormányként folytatja – és valóban igyekszik megnyerni még szenátorokat –, vagy pedig benyújtja a lemondását, de ez esetben Mattarella ismét megbízhatja őt – egy harmadik – kormány megalakítására, ahol újból elkezdheti a szenátusi többség összegereblyézését.

Jön az Ursula-koalíció? De mi is az?

Szerdán este közel egyórás megbeszélést folytatott Conte az államfővel, ahol arról tájékoztatta, hogy a tényleges kormánytöbbség visszaállításán dolgozik – sajtóinformációk szerint azt közölte ugyanis Mattarellával, hogy

Hogy kik alkothatják ezt a frakciót, arról csak találgatni lehet – vélhetően azok is, akik kedden ellenzékből megszavazták Contét.

Carlo Calenda, az ellenzéki szociálliberális Azzione elnöke – a párt Renzihez hasonlóan a Demokratákból szakadt ki, de ők nem csatlakoztak a Conte-kormányhoz – azt mondta, hogy egy „Ursula-koalícióra“ lenne szükség. Ez alatt az európai parlamenti képviselő azt érti, hogy

az Európai Bizottság élére. Ez a Demokrata Párt és az Öt Csillag mellett Calenda Aziona-pártját, a liberális Più Europa (Több Európa) pártot ölelné fel, de Silvio Berlusconi Forza Italiáját és a vele szövetséges kereszténydemokratákat (UDC) is, elvégre azok az Európai Néppárt tagjaiként szintén igent mondtak Ursula von der Leyenre. Ezen vágyott koalíció jelenleg ellenzéki tagjai azonban kedden se szavaztak bizalmat Conténak.

Calenda helyzetét – amint arról az Azonnali már az év elején beszámolt – az is bonyolítja, hogy a Renzi-kormány egykori gazdasági fejlesztési minisztere szeretne a baloldali és liberális pártok közös polgármester-jelöltje lenni tavasszal Rómában, azaz Virginia Raggi, jelenlegi ötcsillagos polgármester egyik ellenfele.

Már a kormányválság alatt Clemente Mastella, a délolasz Benevento városának polgármestere azt terjesztette, hogy

Mastella – noha jelenleg csak egy kisváros polgármestere – az olasz politika egyik szürkeeminanciása és nagy túlélője, aki már számos bal- és jobboldali pártot megjárt, egykoron Silvio Berlusconi minisztere is volt. Mivel a felesége, Sandra Lonardo szenátor, rendszeresen a Szenátusba is bejár, és a kormányválság alatt önjelölt tárgyalóként próbált meg többséget szerezni Conténak az ellenzék soraiban – ezért vetette fel azt is, hogy Calendát a római polgármesterséggel „vehetné“ meg Conte. Ezt Calenda nagyon élesen tagadta – egy tévévitában trágár szavakkal is illette a politikust.

Sokak szerint azonban Mastella inkább csak azt érte el – lehet, hogy ez is volt az igazi szándéka –, hogy jelenleg Calenda és a Demokrata Párt között még inkább megromlott a viszony, azaz a demokraták főtitkára, Nicola Zingaretti talán mégsem támogatja majd őt a római helyhatósági választásokon. Ez esetben Calenda – akinek pártja négy-öt százalékon áll – az Azzione, a liberális Più Europa és a Renzi-féle Italia Viva közös jelöltje lehetne csak Rómában, de ezzel az esélyei is jelentősen csökkennének.

Az Azzionénak és a Più Europának összesen három szenátora van – mindannyian a Vegyesek csoportjában ülnek –, azaz amúgy még velük se lenne meg a kormánytöbbség, még két másik politikust be kellene halásznia Conténak. De például Emma Bonino, az olasz feminista baloldal legendás alakja, aki a Più Europa szenátora, a keddi vitában nagyon élesen támadta Contét – azt mondta, hogy a Conte-kormány „sohasem volt és sohasem lesz erős és felelős“. Márpedig Bonino az olasz politikai élet azon kevés politikusainak egyike, aki nem szokta gyakorta változtatni a nézetét. Vélhetően ő csak akkor támogatna egy balközép kormányt, ha annak nem Conte lenne a vezetője.

Ez amúgy az Italia Viva követelésével is egybecseng, Renzi is akkor hajlandó visszamenni – és vele mindenképp helyreállna a többség –, ha egy új kormányt már nem Conte vezetne. Renzi a keddi szavazás után azt mondta:

Ez amúgy egybecseng Calenda „Ursula-koalíciójával“ is, elvégre abban a demokratáknak, a renziánusoknak, a Calenda-pártiaknak, az ötcsillagosoknak, a liberálisoknak, a berlusconistáknak és a kereszténydemokratáknak – azaz az Ursula von der Leyent az EP-ben támogató erőknek – lenne helyük. De ettől viszont a Berlusconi-párt zárkózik el élesen.

NYITÓKÉP: Giuseppe Conte az irodájában, a falon Sergio Mattarella képe / GC, FB