Orbán európai barátaira nem számíthatunk a magyar nemzeti érdekek védelmében

Az a politikai család, ahová a Fidesz a Néppártból lassan, de egyre biztosabban távozva törekszik, az összes közül a legkevésbé alkalmas a magyar nemzeti érdekek képviseletére. Nézzük csak meg, hogyan szavaztak a Minority Safepackről.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Háromnegyedes többséggel támogatásáról biztosította az Európai Parlament a Minority Safepack kisebbségvédelmi javaslatcsomagot csütörtökön. Így most már a több, mint egymillió aláírással megtámasztott, év eleje óta az Európai Bizottság asztalán porosodó kezdeményezéssel talán tényleg kezdenek is valamit. A határon túli magyarok egy apró, de fontos lépéssel közelebb kerültek ahhoz, hogy ne kelljen számos tekintetben másodrendű állampolgárként élniük szülőföldjükön. Mi pedig egy nagy lépéssel közelebb ahhoz, hogy megértsük: kikre és miben számíthatunk az Unióban – és kikre nem.

A nemzeti kisebbségeknek több forrást és szélesebb körű anyanyelvhasználatot szorgalmazó tervezet persze nem oldja meg az elszakított részeken élő magyarság ezernyi jogi, társadalmi és gazdasági problémáját. Valódi jelentőségét nem is feltétlenül a konkrét javaslatok adják – hanem az, hogy a nemzeti kisebbségek ügyét eddig következetesen belügyként kezelő, a közösségek jogait az egyének jogainál sokkal kevésbé számonkérő Európai Unió végre foglalkozik ilyen kérdésekkel. Ennek a súlyát pedig jó eséllyel a nemmel szavazók és tartózkodók értették meg igazán. A támogatók nagy része csupán (egyébként nagyon helyesen) egy jó és támogatható ügyet látott ebben a sok közül.

Hogy a román, szlovák, cseh, lengyel, horvát, bolgár, vagy baltikumi képviselők egy része nem támogatta a kisebbségvédelem uniós szintre emelését, abban lényegében semmi meglepő nincs. 2020-ban még mindig szomorú, de megkerülhetetlen közép-európai evidencia, hogy azok az országok, amelyeknek a jelenben, vagy akár csak a múltban jelentős kisebbségük van, vagy volt, irtóznak a kollektív nemzetiségi jogoknak az említésétól is. Ennek fényében már az is jelentős előrelépés, hogy azért így is akadtak olyanok közülük, akik igennel voksoltak.

A Brüsszellel szembeni látványszabadságharcban Orbánék megingathatatlan szövetségesei, a magyar kormányfő által „vezérhajónak” nevezett Lengyelország kormánypártja nem tartozott az utóbbiak közé. A PiS 15 szavazó EP-képviselőjéből mindössze ketten támogatták a magyar bratankik kisebbségi jogait. (Ellenben fő riválisaik, a Donald Tusk-féle Polgári Platform delegációjának nagy része igennel szavazott.)

Jóval érdekesebb, hogy a kontinens nyugati feléből kik utasították el a csomagot. Az 1789 óta töretlenül minden rezsim idején megkérdőjelezhetetlen francia államnemzeti koncepció (vagyis, ha Franciaországban születtél, francia vagy, tök mindegy, te magad mit gondolsz erről) a gall néppárti, sőt radikálbalos képviselőknél is felülírta a frakciófegyelmet: hiába volt saját frakciójuk is a Minority Safepacket támogató állásfoglalás beterjesztői közt, nem támogatták a javaslatot. Igazán meglepőnek ez sem nevezhető.

Az igazán elgondolkodtató, hogy a legtöbb elutasító voks a brüsszeli patkó jobb széléről érkezett. Onnan, ahol a magyar kormány uniós politikájával a leginkább egyetértenek, ahol Orbán Viktort valóságos hőskultusz övezi. Bár jelenleg még erősen megtépázott kötelékekkel, de a Néppárthoz tartoznak,

Mi történt itt? Az Európai Konzervatívok és Reformisták nem akarnak reformot? A tőlük is jobbra álló Identitás és Demokrácia a kisebbségek identitásának megőrzése ellen szavazva törli nevéből az első szót? Hát a romlott Nyugaton már mindenki meghülyült? Még a legjobbosabbakban sem lehet megbízni?

Szó sincs róla, sőt: ami azt illeti, valójában ez az egész kicsit sem meglepő. A radikális jobboldaliak többnyire nacionalisták, és ebben a hazai posztkádárista közéleti nyelvezettel ellentétben semmi ördögtől való nincs. Csak hát a nyugat-európai nacionalizmusok javarészt az előbb már említett államnemzeti koncepcióra épülnek. Egy sok kisebbséggel, ráadásul komoly lélekszámú bevándorló hátterű tömegekkel rendelkező (amilyen például Franciaország, Németország, a Benelux- vagy a skandináv államok), pláne valódi szeparatista törekvésekkel küzdő országból (amilyen például Spanyolország) származó radikáljobbos pedig egyenesen bolond lenne támogatni bármilyen nemzetiségi jogokat bátorító kezdeményezést.

A legfontosabb tényező azonban az, hogy a tagállamok belügyeibe való beleszólás minden formáját már-már paranoiás gyanakvással szemlélő képviselőktől eleve nem várható, hogy jóváhagyjanak bármilyen uniós hatáskört bővítő elképzelést. Az AfD-s Gunnar Beck a parlamenti vita során szép kerek összefoglalását adta ennek a nézőpontnak. A jogászprofesszor szerint ugyanis valójában a Minority Safepack is a nemzetek megsemmisítésére törő brüsszeli mesterterv része, hogy „a mindenféle kisebbségek tengerében feloldják a nemzetállami többségeket, és az emberekben akár 12 részidentitást is kialakítsanak, hogy a végén már semmi közös ne maradjon bennük, ami összekötné őket”.

A radiális jobboldaliak közül egyedül az olasz Lega képviselői szavaztak igennel – ők azonban az Észak-Olaszország regionális önrendelkezéséért küzdő Északi Ligából nőttek ki, tehát e tekintetben ők is egyszerűen csak következetesek voltak.

A radikális jobboldali EP-képviselők tehát nem adtak mást, csak mi lényegük. Alapelveikhez hűen utasították el a csomagot. Nincs okunk megsértődni rájuk – igaz, barátkoznunk velük se nagyon. A Minority Safepack EP-vitája ugyanis világosan megmutatta, hogy

Már amennyiben legalább annyira fontos nemzeti érdeknek tekintjük a határon túli magyarság megmaradását, mint a százmilliárdokból promózott migrációellenes power metal klipben játékfegyverekkel hadonászni és léggitározni.

Utóbbinak kétségtelenül jelentős előnye, hogy léggitározás közben nem lehet mellényúlni a húrokon. Az elszakított nemzettársaink jogaiért és önrendelkezéséért folytatott küzdelem azonban élő koncert: itt könyörtelenül lelepleződik, ha a hangszer nincs bedugva az erősítőbe. A NER-band talán éppen ezért nem is lép fel erre a színpadra tíz éve.

Balogh Gábor újpesti újságíró az Azonnalin hetente jelentkezik véleménycikkekkel. Olvass még tőle! Vitáznál vele? Írj!