A 2022-es választás nem lefutott, a Fidesz törékenyebb állapotban van, mint gondolnánk

A címben foglaltakat arra alapozza Róna Dániel politológus, hogy rengeteget számít az ellenzéki szavazóknak, hogy pártjaik végre összefogtak, ahogy a járvány gazdasági hatásai is keresztbe tehetnek a Fidesznek. Hátra is dőlhet az ellenzék, várva, hogy a koronavírus megbuktassa a kormányt? Mit tud hozzáadni az összefogáshoz a Jobbik, és ki lehetne Orbán utódja? Rónát arról is kérdeztük, hogy miért a Momentumnak készít tanulmányokat, és hogyan néz ki a politikai tanácsadói munkája.

Róna Dániel politológus-közgazdász, a Corvinuson oktat. Szakterülete a kutatásmódszertan és a szavazói magatartás, disszertációját a Jobbik felemelkedésének okairól írta. Ő vezeti továbbá a 21 Kutatóközpont politikai elemzőintézetet, ami első nyilvános munkájában azt járta körül, hogy a leszakadó társadalmi rétegeket mi motiválja arra, hogy a Fideszt támogassák. Róna több szálon köthető az ellenzékhez: 2013-2014-ben a Párbeszédet segítette tanácsadóként, 2017-ben Botka László, később pedig Karácsony Gergely kampányába csatlakozott be hasonlóképpen. Utóbbi főpolgármester-jelölti kampánycsapatában is dolgozott, 2018 nyarától pedig a Momentumnak ad tanácsokat.

+ + +

Mi szükség van még egy kutatóintézetre Magyarországon? Mit tud az ön által vezetett 21 Kutatóközpont, amit mások nem?

Már többen is feltették nekünk ezt a kérdést, biztos önöktől is kérdezték már, hogy mi szükség van még egy hírportálra, mikor már úgyis annyi van. Úgy láttuk, hogy lenne igény egy olyan intézetre, ami nagy hangsúlyt fektet a közvélemény-kutatásra. Az empirikus tudományos háttér az erősségünk, azt pedig nyíltan felvállaljuk, hogy dolgozunk pártoknak, politikusoknak is.

Azt is elmondják, hogy pontosan melyik politikai szereplőknek és mit dolgoznak?

Azt nem, hogy mit mérünk: a kutatás a megrendelő tulajdona, a tartalmát nem fecseghetjük ki másoknak. Az viszont fent van a honlapunkon is, hogy kiknek dolgozunk. Például – többek között – a Momentumnak is.

De azt is írják, hogy igyekeznek függetlenek maradni. Hogyan lehet megőrizni a pártatlanságot, ha egyszer pártoknak dolgoznak?

Először is nemcsak pártoknak dolgozunk, hanem önkormányzatoknak, tudományos intézeteknek is, de szeretnénk gazdasági szereplőknek is dolgozni. Az viszont igaz, hogy

A Fidesznek például nem dolgoznánk, ahogy a Mi Hazánknak sem, mert teljesen másként látjuk a világot. De több szempontot is mérlegelünk az új megrendelőknél.  

Karácsony Gergelynek – akivel az egyetemi világban munkakapcsolatban volt – gondoljuk, nem kell elutasítástól tartania.

Ő volt a szakdolgozat-témavezetőm, és tőle tanultam a szakma alapjait, egyfajta mentori kapcsolatról van szó. A fővárosi önkormányzat számára végeztünk is egy kutatást nemrég.

Azt kijelenthetjük, hogy a 21 Kutatóközpont egy ellenzéki kutatóközpont?

Kijelenthetjük, ha akarjuk, de az ellenzéki jelzőt azért nem tartjuk szerencsésnek. Arra törekszünk, hogy az elemzéseink objektívek, logikai bukfencektől mentesek legyenek, és magából a szövegből ne lehessen következtetni arra, hogy kinek dolgozunk még. Remélem, hogy a Fidesz titkáról szóló, első anyagunkból sem derült ki semmilyen pártos elfogultság. A Momentumot nem is értékelném nyilvánosan. Nem azért, mert tiltaná a szerződésünk, hanem mert

Annyira dicsérendő Fekete-Győr András?

Attól még, hogy dolgozunk politikai megrendelőknek, tudjuk objektíven szemlélni a Jobbikot, a Fideszt, a választókerületi térképet vagy Borsod 6-ban az esélyeket.

Ön a politikai tanácsadás világában is megfordult már: hogyan kell ezt a munkát elképzelni? Füstös szobákban habonyi módra kitalálja a tanácsadó, hogy mivel etesse a politikus a népet?

Csak a saját, limitált tapasztalatomról tudok beszélni.

A tanácsadó munkája azonban – ellentétben a kutatóéval – nem ér véget ott, hogy prezentálja az adatokat, annak az is a része, hogy következtetéseket von le, ötleteket ad. De ez sem egyedül megy: több tanácsadóval vagy stábtaggal együtt ötletelünk, vagy valamilyen konkrét kérdésben kérik ki többünk véleményét. A Momentumon kívül ilyen munkát jelenleg más politikai szereplőnek nem végzünk és nem is végeznék. Egy kivétel volt, Karácsony Gergely főpolgármesteri kampánya: akkor a Momentummal is volt szerződésem, de mivel a Momentum is támogatta Karácsonyt, ezt nem éreztem ellentmondásnak. 

Mi volt a legjobb tanács, amit Karácsony Gergelynek adott?

Erre nem lenne etikus válaszolnom. A politikus döntései mögött azonban ne a munkatársait, hanem magát a politikust lássuk. Mindenki őt szeresse vagy őt utálja a döntéseiért.

Másképp kérdezzük: hogyan értékeli a saját szerepét a kampányban? Ön volt a lángész, vagy csak kis mértékben járult hozzá Karácsony főpolgármesterré választásához?

Utóbbi.

Egy kampányban rengeteg vélemény ütközése után alakulnak ki konkrét lépések, és mire egy ötlet megvalósul, sokszor annyit alakul, hogy a végén már fel sem lehet ismerni az eredeti ötletet. De a tanácsadó csak az ötletet, az inputot adhatja, a politikus felelőssége, hogy megvalósítja-e azt.

Mennyire nehéz tanácsadóként szót érteni a politikusokkal? Másképp kell kommunikálni velük ahhoz, hogy megértesse magát velük az ember?

A saját munkámból kiindulva: a kulcs az, hogy megismerd a politikust, akinek segítesz, hogy neki mi a szempontrendszere, mi alapján hoz döntéseket, mik azok a gyakran egymással is szemben álló érdekek és viszonyrendszerek, amiket figyelembe kell vennie a döntések meghozatalakor – ez segít sokat az együtt gondolkodásban. Ezért is nem szerencsés egyszerre több politikusnak dolgozni, mert akkor egyszerre több politikus agyával kell gondolkodnod, akár olyan ügyekben is, amikben a politikusoknak nem azonosak az érdekeik.

Tudna példát mondani arra, hogy hogyan kell gondolkozni tanácsadóként?

Eleve úgy hallgatom a híreket, hogy az nekünk jó vagy rossz-e, és mit kellene rá lépnünk. Egy példa: Szijjártó Péter a luxusjachtozós botránya kipattanásakor az újságírói kérdésekre ugyanazt a két mondatot ismételgette. És ez bár lehet, hogy nevetségesnek hatott, vagy rosszul érezte magát ebben a szituációban, de a testbeszéde viszonylagos magabiztosságot sugárzott, és a válaszaival nem vetett fel újabb kérdéseket, nem dagasztotta tovább a botrányt. Ebben a helyzetben ez szerintem racionális viselkedés volt.

Habony Árpádot mennyire érzi kollégájának?

– kicsit arra is célozva viccesen, hogy „nekünk csak ez jutott”.  Nem sok mindenben szeretnék rá hasonlítani (nyugdíjasokat sem fogok hasba rúgni), más a szerepkörünk is, és azért az egeret sem kéne az elefánthoz hasonlítani.

Ön az egér?

Igen. Én viszonylag új szereplő vagyok, ellentétben Habonnyal, akinek ebben évtizedes tapasztalata van.

Habonyhoz kell felnőnie?

Nem. Sőt, ahogy Habony Árpád, úgy az úgyszint a Fidesznek is tanácsokat adó Arthur Finkelstein sem példaképem. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne ismerném el, hogy rendkívül sikeres tanácsadókról beszélünk. Finkelstein azért nem csak Orbán, hanem olyan emberek sikeres kampányaiban is dolgozott, mint Benjamin Netanjahu vagy Richard Nixon. Egy tanácsadó sikerét az méri, hogy a kampány, amiben részt vesz – akármennyire is kicsi szerepe van ebben – mennyire sikeres. Ebből a szempontból a Momentum EP-kampánya és Karácsony Gergely főpolgármesteri kampánya számomra szakmai siker volt, de kudarcból is bőven kijutott nekem, abból jóval több van.

Ha nem Habony és Finkelstein, akkor ki a példaképe?

Nincs példaképem, de John Podesta vagy David Axelrod, akik Bill Clintont vagy Barack Obamát is segítették – amennyire meg tudom ítélni – kiváló szakemberek. A Fideszben is vannak még jó kampányszakemberek: például Gyürk András.

Török Gábornak van egy elhíresült mondata 2015-ből, miszerint Magyaroszágon a politikai elemzés halott. Ön is így gondolja?

Erről Nietzsche híres mondása jut eszembe, hogy „Isten halott”. Nem hinném, hogy a politikai elemzés is az lenne. Ha az a kérdés, hogy milyen színvonalon művelik jelenleg a politikai elemzést, akkor szerintem is hagy maga után kívánnivalót a megjelent elemzések némelyike.

Azért, mert be vannak kötve pártokhoz, politikai oldalakhoz az elemzők?

Kevés olyan elemzést látok, ami arra próbálna választ adni, hogy mi miért történik, ami segítene megérteni a szereplők érdekeit, motivációit, és ami objektíven, sok adattal megtámogatva tárná fel a lehetőségeiket, mozgásterüket. Az intézetünk számára abban is látom a lehetőséget, hogy mi ilyen elemzéseket készítsünk.

Az elemzések kétséges minőségének mi az oka: az elégtelen politikatudományi képzés, vagy az elemzésekre fordítandó források szűkössége?

Mindkettő. Bár elég nagy a különbség az ellenzéki és a kormányoldal között. Biztos vagyok benne: ha az ellenzékhez köthető kutatóintézeteknek több pénze lenne, akkor más lenne a helyzet. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy

Az is probléma, hogy a kutatások nem elég gyorsak. A telefonos kutatásokban – szemben a személyes lekérdezéssel, amit a járvány gyakorlatilag ellehetetlenített – nagyon alacsony a válaszadási hajlandóság.

Látszódnak a kormányoldali intézetek munkájában a gazdag erőforrások?

A nyilvános anyagaik többnyire propagandaanyagok, azok célja nem a megértés, hanem a meggyőzés, a Fidesz mondanivalójának közvetítése. Arra nincs rálátásom, hogy a belső felhasználásra készített anyagaik milyenek. De nem szabad sem a Nézőpontot, sem a Századvéget lebecsülni: beszélgetve az ottani kollegákkal biztos, hogy fényévekre vannak tőlünk erőforrásokban, és ez biztosan jár előnyökkel.

De ha már a politikatudományi képzést is szóba hozták: az érezhető (például a kutatóintézetünkhöz jelentkezőkön is), hogy hiánycikk a klasszikus politikai elemzői képességekkel bíró politológus, aki jól érti a magyar politikát, aki például meg tudja mondani, ki az erős és a gyenge, erőforrásokban gazdag és szegény szereplő. Ez azonban ismét csak az én tapasztalatom.

Akkor elemezzük kicsit a politikát! Hol állnak a ciklus félidejében a magyar pártok?

A Fidesz természetesen jól áll, az önkormányzati választások utáni némi visszaesést a járvány alatt behozta. Ha most lennének a választások, hasonló listás eredményt érne el, mint 2018-ban.

Persze sok minden függ olyan tényezőktől, amiket egyelőre nem látunk, mint hogy kik lesznek az ellenzék jelöltjei, milyen lesz a közös program, vízió, vagy hogy milyen botrányok pattanak majd ki.

Említette a gazdasági szavazást, vagyis azt, hogy a választók a gazdasági helyzetértékelésük szerint szavaznak: ha az jó, támogatják az aktuális kormányt, ha rossz, leváltják. A magyarok alapvetően a pénztárcájukkal szavaznak?

Nem csak a magyarok, az emberek alapvetően a pénztárcájukkal szavaznak. Ha nem lett volna a járvány és az abból fakadó válság, akkor én Trump november 3-i győzelmére fogadtam volna. Mostanra az esélyei eléggé leromlottak: nemcsak azért, mert rosszul kezelte a járványt, hanem azért is, mert a gazdasági eredmények, amikre épült volna a kampánya, összeomlottak.

Miskolcon például a Fidesz nyerte meg 2018-ban 38 százalékkal az országgyűlési választásokat mindkét körzetben, és hiába erősödött az önkormányzati választásra 41 százalékra, 2019-ben mégis az ellenzéki polgármesterjelölt nyert 55 százalékkal, úgy, hogy a pártok között nem változtak az erőviszonyok. Ennyit számít az összefogás.

A gazdasági szavazásra is ugyanez érvényes. 2012-ben, amikor a gazdasági helyzet megítélése sokkal rosszabb volt, mint ma, a Fidesz támogatottsága is csak kicsivel több, mint fele volt a mainak. Ennyire még egy Borkaiéhoz hasonló botrány sem tud megmozgatni szavazói tömegeket. Még a miniszterelnök-jelölt személyén is csak néhány százalékpont múlik, hacsak nem egy nagyon rossz jelöltről van szó. A koronavírus-járvány radikálisan rontotta a Fidesz 2022-es esélyeit tekintve, hogy rendkívüli mértékben lecsökkent az a pénzmennyiség, amit szét lehet osztani, és nem látszik jelenleg a válság vége.

Akkor ha Magyarországot gazdaságilag nem viseli meg nagyon a koronavírus-válság, akár Orbán Viktor nélkül is nyerni tudna a Fidesz 2022-ben?

Nem, a Fidesz mára olyannyira Orbán személye köré épült fel, hogy az Orbán nélküli Fidesz egyszerűen értelmezhetetlen. Ez olyan, mint a Gyurcsány nélküli DK.

És pont ez a két párt a vezető erő a maguk oldalán. Az erős vezetőben lenne a siker kulcsa?

Ezt árnyalnám azzal, hogy ahogy Orbán egyeduralkodó a kormányzati térfélen, úgy Gyurcsány az ellenzéki térfélen nem, csak a saját pártjában. A sikerhez persze nem árt, ha van egy erőskezű vezető, aki az akaratát könnyen tudja érvényesíteni, de ez önmagában nem elég: szükség van egy erős, lelkes hátországra, mozgalmiságra, aktivistahálózatra – ezt nehéz megvalósítani. Orbánnak sikerült ez, az ellenzéki oldalon viszont az erős vezető és az erős hátország nehezen jár együtt.

Puzsér Róbert nem pont erre volt példa?

A Sétáló Budapest azért más, mert az nem párt, hanem egy kampánycélra összejött mozgalom. Tisztelem Puzsérban, hogy nem a fotelből ordibált tovább, hanem vásárra vitte a bőrét. Ezt nagyon kevés fotelforradalmár csinálta volna utána.

Visszatérve a gazdasági szavazás és az összefogás jelentőségére: korábbi választásszociológiai adatok alapján még helyi szinten is sokkal magabiztosabban jósolható meg a végeredmény, mint a botrányok, a jelöltek vagy a kampányszlogenek alapján. Természetesen nem akarom ezeket sem lebecsülni, és azt mondani, hogy most, hogy az ellenzék összefogott, nem is kell már a tartalommal foglalkoznia.

De mégis: az ellenzéknek tulajdonképpen nincs más dolga, mint kitartani az összefogás mellett, lehetőleg nem elszúrni nagyon, és megvárni, míg a koronavírus gazdasági hatásai megbuktatják a Fideszt?

Azért ennél több teendő van: nem ártana minél jobb mondanivalóval és jelöltekkel előállnia az ellenzéknek, még ha a legnagyobbat a latban az összefogás és a gazdasági szavazás is nyomja.

Ahogy Zárug Péter Farkas mondta: az előválasztás összebékíti a pártok egyéni érdekeit az ellenzéki összérdekkel. A végén minden ellenzéki erő egy irányba húzott, és nem egymás szavazóit, hanem a bizonytalanokat célozták. A Karácsony-kampány sem arról szólt, hogy ő miért jobb, mint a többi ellenzéki szereplő, hanem hogy miért jobb, mint a Fidesz.

Rengeteg kutatómunkát írt a Jobbik felemelkedéséről, sikerének okairól. Mi történt velük 2020-ra?

Hogy lejtmenetben van a Jobbik, azt a vak is látja, de még így is értékes tagja az együttműködésnek.

Mit tud a Jobbik a mostani állapotában hozzáadni az ellenzékhez?

Nem véletlen, hogy Dunaújvárosban a Jobbik jelöltje nyert.

Az azért nem most volt, hanem idén év elején. Most a Jobbik legfeljebb egy rasszista kijelentéseket tevő Bíró Lászlóval tud szolgálni.

Az sem véletlen, hogy a tiszaújvárosi körzetben pont Bíró László lett a jelölt, mert ott még mindig a Jobbik a leginkább beágyazott párt, és ezt valószínűleg belsős közvélemény-kutatások is alátámasztják.

De a párt nem dózerolja le magát rohamtempóban azóta?

Egy pártnak alapvetően a brandje csak az egyik erőforrása, ott van még az, hogy mennyire van hadrafogható szervezete, aktivistahálózata, hogy milyen bevételei, médiafelületei, fórumai, pozíciói, ingatlanjai, a nyilvánosságban szereplő arcai vannak – a Jobbik pedig nem áll mindegyikben rosszul. Az éves bevétele – ha a koronavírus miatt a kormány ezt nem felezi le – egymilliárd forint körül lesz 2021-ben.

A Jobbik mint brand viszont valóban nagyon gyorsan romlik. A helyi beágyazottság azonban nem romlik ilyen ütemben. Ha mind a 106 egyéni választókerületben most lenne előválasztás, a Jobbik a kerületek legalább felében nem indulna rossz esélyekkel, mert ott a többi ellenzéki párt alig van jelen.

Kijelenthető, hogy a Jobbik ma abból a szervezeti háttérből él, amit Vona Gábor verejtékes munkával, évek alatt felépített?

Abszolút. A Jobbikot egyértelműen Vona tette naggyá, ő építette fel a pártot, és politikatörténeti perspektívában is egyedülálló az a siker, amit ő elért. De az MSZP is abból a szervezeti háttérből él, amit megörökölt – ilyen előnye a Momentumnak például nincsen, hiába erős most a brandje.

Mit adott Jakab Péter a Jobbiknak?

Ha őt nem Vona Gáborhoz, hanem Sneider Tamáshoz vagy Gyöngyösi Mártonhoz viszonyítjuk, akkor egy értelmezhetőbb arcot.

Ez mit jelent?

Az átlagválasztó szerintem sokkal jobban tudja értelmezni, és sokkal jobban tud viszonyulni ahhoz, amit Jakab Péter mond. Jakab Péter népszerűbb politikus, mint Sneider Tamás, nekem karakteresebbnek, kevésbé vérszegénynek tűnik.

És Vona Gáborhoz képest miben ad többet Jakab Péter?

Legfeljebb annyiban, hogy ő nem a külön indulás, hanem az összefogás politikai stratégiáját viszi, ami a kormányváltás reményével sokkal inkább kecsegtet.

Egy jobboldali, vidéki választó miért választaná a Jobbikot a Fidesz helyett? Tud valamit adni a Jobbik, amit a Fidesz nem?

Ez egy értelmiségnek fontos kérdés. Az átlagválasztó hiába tudja besorolni magát jobb- és baloldalra, a szavazáskor ennek csekély jelentősége van.

Arra akart célozni a kérdés, hogy van-e ma a Jobbiknak mondanivalója.

Ha lenne a Jobbiknak igazán jó, tartalmas mondanivalója, akkor nyilván azzal kezdtem volna, és nem a már meglévő szervezeti erőforrásaival és a beágyazottságával. De az igazán jó mondanivaló és jövőkép az ellenzéknél en bloc hiányzik. Utoljára talán karakteres, igazán jól felépített kampányszlogen és narratíva az ellenzéki oldalon Botka Lászlónál volt („Fizessenek a gazdagok!”), ez most hiányzik az ellenzéknél, így a Jobbiknál is.

Akkor végső soron mi okozza a Jobbik kudarcos történetét?

Rengeteg tényező: vannak rajta kívül álló okok, mint a Fidesz migránskampánya, erőforrás-halmozása és radikálisabbá válása.

Szerepe van az identitáspolitika visszaszorulásának: a Jobbik addig, amíg megmaradt karakteres jobboldali pártnak, amíg például az „Isten, haza, család” szlogen jellemezte a politikájukat – azaz körülbelül 2014-ig –, addig a néppártosodása is sikeres és adekvát volt. Ugyanakkor

ez szerintem nem volt jó stratégia. 

Nagy szerepe van persze az ő hátralépésének is: ha Vona marad, sokkal több maradt volna egyben abból a 20 százalékos táborból, ami egykor a Jobbiké volt. Ráadásul Vona előzetesen még mélyítette is a 2018-as választást követő válságot azzal, hogy irreális reményt keltett a választóiban és a pártjában is arról, hogy ők egyedül képesek lesznek kormányt váltani.

Továbbá azt nem tudom megérteni, hogy Toroczkai Lászlót miért kellett Vonának beemelnie a vezetésbe: ezzel releváns szereplővé tette őt. Márpedig az ő hűségére józanul gondolkodva nem számíthatott volna. És akkor még lehetne sorolni azokat a csapásokat is, amik Vona után érték a pártot, például az Állami Számvevőszék bírságait vagy Simicska Lajos kihátrálását a párt mögül, és így a médiaháttér elvesztését.

Nem köznyelvi, hanem politikatudományi értelemben – leegyszerűsítve – akkor beszélhetünk politikai törésvonalról, ha egy markáns nézetkülönbség megjelenik a társadalom egymástól különböző csoportjaiban, és ezekre a politikai szereplők nem csak esetileg, hanem szervesen is ráépülnek, képviselve ezeknek a csoportoknak az érdekeit. Mondható, hogy a NER és Orbán Viktor megítélése ilyen politikai törésvonallá vált Magyarországon?

Abszolút.

Azt persze nem állítom, hogy visszafordíthatatlan lenne ez a folyamat.

Ha nyerne az ellenzék 2022-ben, visszafordítható lenne?

Inkább akkor tudnám ezt elképzelni, ha Orbán visszavonulna. Persze erre van esély akkor is, ha Orbán csak választást veszít: az esetleges új kormánykoalíció belső feszültségei előbb-utóbb felülírhatnák az Orbán, nem Orbán-kérdést. De persze az is kérdés, hogy egy ilyen szituációban a Fidesz egyáltalán egyben maradna-e. Egy Navracsics Tibortól Bayer Zsoltig tartó óriási konglomerátumot, mint ami ma a Fidesz, nem egyszerű egyben tartani.

Lázár János lehetne egy Orbán utáni Fidesz vezetője? Vele kapcsolatban pont azt spekulálják, hogy az Orbán utáni időkre tartogatja magát.

A Fidesz és Orbán Viktor mint politikus összeomlása fogja meghatározni az utódlást. Ha Orbán akarja és lesz is lehetősége meghatározni az utódját, akkor Szijjártó Pétert tippelném befutónak. Mert

Ebben az esetben Lázárra már csak azért sem fogadnék nagy tétben, mert amíg Orbán van hatalmon, addig senki nem tud erős, párton belüli bázist építeni, főleg nem olyan, aki az ő körén kívül van – márpedig a stabil, jelentős bázis kell ahhoz, hogy valakiből pártelnök legyen.

Ha viszont Orbán úgy bukik, hogy nem lesz beleszólása az utódlásba, akkor Lázár János sokkal jobb eséllyel indul. A képességei megvannak hozzá, ráadásul néhány kérdésben még el is távolodott Orbán kormányzásától. Egyelőre viszont az egész kérdés távoli, csak spekulálhatunk.

Ha már az Orbán utáni időkön gondolkodunk: ön szerint az ellenzék – ha jól értettük – mostanra megérett az összefogásra. De vajon megérett-e a közös kormányzásra is?

Nagyon jó kérdés. Végig a beszélgetésünkben úgy tűnt, mintha az összefogás egy magáért való cél lenne, és nem tudjuk, hogy a kormányváltás után mi lesz. Az biztos, hogy a jelenlegi stratégia a kormányváltást jobban elősegíti, de

Az előválasztás ennek a nem túl termékeny vetélkedésnek is véget vethetne.

INTERJÚFOTÓK: Petróczi Rafael, Szűcs Donát / Azonnali