Bulinegyed: példaértékű szabályozás születhetett volna, az önkormányzat mégis keresztbe tett

Az erzsébetvárosi önkormányzat és az érintett felek közösen dolgoztak ki megoldást a bulinegyed szabályozására, aztán jött a koronavírus-járvány. A vendéglátósok nem elég, hogy nehéz anyagi helyzetbe kerültek, az önkormányzat még olyan szűk határidőt is szabott a kocsmáknak az új szabályok betartására, hogy annak szinte lehetetlen megfelelni.

Heves, azóta sem enyhülő vitát váltott ki az erzsébetvárosi önkormányzat döntése május végén, amikor a kerület bemutatta a Rákóczi út, a Károly körút, a Király utca és az Erzsébet körút határolta bulinegyed működésének új szabályait.

Az úgynevezett csendrendelet értelmében többek között:

+ az önkormányzat területén lévő üzletek többsége éjfél és hajnali 6 óra között nem nyithat ki,

+ az ajtókat és ablakokat a vendéglátóhelyeknek zárva kell tartaniuk, amíg bent szól a zene,

+ hangrendszerükbe limitert kell építeniük, ami megakadályozza, hogy egy előírt maximumszintnél ne lehessen hangosabb a zene,

+ befogadóképességüktől függően automatikus ajtóbehúzót, fotocellás ajtót, zsilipes beléptető rendszert és online is elérhető forgalomszámlálót kell telepíteniük,

+ írásos tervet kell benyújtaniuk arról, hogy hogyan fogják megakadályozni, hogy vendégeik kivigyék az italokat az utcára,

+ alkalmazniuk kell egy olyan személyt, aki a vendégeket tájékoztatja a közösségi együttéléssel és az alkoholfogyasztással kapcsolatos szabályokról,

+ este 10 és reggel 8 óra között nem szabad göngyölegeket mozgatniuk,

+ mellékhelyiségükbe ingyen be kell engedniük nem fogyasztó vendégeket is,

+ nem használhatnak egyszer használatos műanyagpoharakat,

+ az üzlet előtti járdaszakaszt naponta magasnyomású takarítógéppel kell takarítaniuk, az összes takarítást fényképekkel dokumentálva.

A szabályok habár szigorúnak tűnhetnek, teljesíthetőek, ráadásul a vendéglátósok képviselői is részt vettek a kidolgozásukban, így azokkal nem sokaknak van problémájuk, viszont elég szűk határidőn belül kell megcsinálniuk a szükséges átalakításokat a kocsmáknak, ráadásul pont a koronavírus-járvány miatti bevételkiesések után.

Régóta problémás a bulinegyed

A bulinegyed problémája egyáltalán nem újkeletű, mindig is gondot okozott az ott lakóknak a zaj, a szemét és a rendetlenség, az elmúlt években számos riport beszámolt már az őrjöngve bulizó fiatalokról, a rendszeres utcára vizelésről, a kapualjakban közeli kapcsolatba kerülő „párokról”, és az elviselhetetlen mennyiségű szétdobált szemétről.

Habár a magyarok is szívesen járnak a bulinegyedbe szórakozni, a vendéglátóhelyek bevételének tetemes részét a külföldiek biztosítják, a járvány előtt virágzott a kocsmaturizmus, ami nemcsak a turisták számára „egzotikus” romkocsmák miatt volt népszerű, hanem a nyugati pénztárcával mérve olcsónak számító alkoholárak miatt is.

A helyzetet megoldani sokáig lehetetlennek tűnt, nem kis részben azért, mert a kialakult vita rendre a szélsőségek felé hajlott pro és kontra is: az egyik oldalon megjelentek a hangos „ha nem tetszik, el lehet innen költözni” vélemények, míg a másik oldalon a teljes esti zárást szorgalmazták.

Niedermüller átveszi Puzsér programját?

Érthető hát, hogy az őszi önkormányzati választás után az új polgármesteren, a DK-s Niedermüller Péteren is nagy volt a nyomás, hogy kezdjen valamit a kialakult helyzettel.

Niedermüller tavaly év végén fel is állított egy munkacsoportot a belső-erzsébetvárosi bulinegyed-problémakör kezelésére, ahol

A munkacsoport tervezetéből született a cikk elején ismertetett szabályozás, ami tartalmilag számos ponton egyezik a Puzsér Róbert-féle Sétáló Budapest programmal, amellyel a publicista és szakértői csapata indult az októberi önkormányzati választáson.

Az egyezés nem véletlen, ugyanis Csörgics Mátyás, Puzsér programíró csapatának tagja és Budapest Éjszakai Nagykövetségének alelnöke is a munkacsoportban dolgozott, három alpolgármesterrel, a Nagykövetség egy másik tagjával, az Élhető Erzsébetváros egy képviselőjével, és egy kisorsolt lakossági delegálttal együtt.

A munkacsoport sokszínűsége egyfajta biztosítéka annak, hogy a csendrendeletként ismert szabályozással tartalmilag az összes érintett fél egyetértsen, de a vendéglátósok közül sokan úgy látják, hogy hiába a példaértékű szabályozás, ha az önkormányzat szűk határidőt szab a betartásukra, ráadásul pont a koronavírus-járvány utáni, meggyengült anyagi helyzetükben.

A „teraszgate” már mutatta, hogy baj lesz

De ne ugorjunk ennyire előre! A tervezetet az önkormányzat ugye jóvá is hagyta, a koronavírus-járvány miatt viszont a vendéglátósok jelentős része nehéz anyagi helyzetbe került, így a feszültségek is nőttek, és igazából a „teraszgate” kirobbanása volt az előjel, hogy a koronavírus-járvány után barátokból ellenségek válnak.

Május 18-án véget ért a fővárosi kijárási korlátozás, egy két nappal korábbi kormányrendelet pedig lehetővé tette, hogy a vendéglátóhelyek újrainduljanak, kezdetben csak a teraszok használatával. Sőt, a kormány közterület-használati díjak megfizetése alóli szeptemberig 1-ig tartó mentesítéssel rá is erősített a nyitási lázra.

Apró, de sarkos pont, hogy

Egy tucat, kerületenként változó előírás vonatkozik az asztalok kihelyezésére, amiket az érvényes szerződéssel együtt a közterület-felügyelet ellenőriz. Ilyen egész Budapesten az első hetekben sokaknak nem volt, hiszen senki sem tudta, hogy mikortól és milyen feltételekkel lehet ismét működni, ráadásul a járvány a közigazgatás működését is lebénította. (Néhány budapesti belső kerület vendéglátósait körbe is kérdeztük akkor a problémáról, erről itt olvashattok.)

Annak lett szerencséje, aki már március közepéig végigcsinálta az egész látványképes-alaprajzos hercehurcát, bár ők anno befizették a teljes díjat előre egy olyan bérlésre, amit nem is használhattak hónapokig. Ezt a pénzt később visszautalták részükre az önkormányzatok.

Erzsébetváros még a pénzügyi részén is csavart egyet, amikor az új teraszszerződések mellé egy-egy több százezres összegről szóló csekket is mellékelt, igaz, szeptember 15-i határidővel. Olvasatuk szerint a 2011-es nemzeti vagyonról szóló törvény tiltja, hogy az önkormányzat törzsvagyonába tartozó elem, a közterület-hasznosítás, fizetés nélkül használatba adható legyen, vagyis nem abszolút mentesítésként, csupán fizetési haladékként értelmezték a köztererület-használati díjak szeptemberig tartó felfüggesztését.

Nem példa nélküli ez az értelmezés sem, a szomszédos Józsefváros egy méltányos összegű napernyődíjat vezetett be, de teljes összeget egyedül Erzsébetváros szabott ki.

Ezután, május végén érkeztek a cikk elején ismertetett csendrendeleti szabályok, a helyzet pedig már annyira feszült, hogy a bulinegyed prominensei július végére a budapesti éjszakai élet szimbolikus temetését szervezik.

A vendéglátósok közül is vannak, akik elégedettek a tervezettel, de nincs idő megvalósítani

A munkacsoport tervezetét viszont ugye jóváhagyták, megszületett a kompromisszumos megoldás, amivel az érintett felek jórészt meg voltak elégedve tartalmilag úgyhogy joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha elvileg minden meg lesz oldva, miért temetik mégis a bulinegyedet.

Csörgicstől ugyan megtudtuk, hogy a munkacsoport felállítása valóban előremutató lépés volt a kerület vezetése részéről, számos szakmai képviselő bevonásával készült egy példaértékű szabályozás, amit csendrendeletként ismerünk. A rendeletalkotási folyamatból akár a VI. és a VIII. kerület is tanulhat, problémát okozott viszont a politikai kapkodás, a felfokozott hangulat miatti azonnali eredménykényszer, és az is, hogy

Az egyik fő problémát az jelenti, hogy hiába szól a jóváhagyott szabályozás többek között a hangszigetelésről a lakók érdekében, ezek az átalakítások nem egy-két hétbe fognak telni a vendéglátósoknak, viszont az önkormányzat a nyár közepén egy mindössze harmincnapos határidőt szabott ki a végrehajtásra.

„Most legalább fél, de inkább 1-2 évig nem lesz bulinegyed, mégis mindössze harminc napot adtak a kritériumok teljesítésére és az éjfél utáni nyitvatartáshoz szükséges engedélykérelem beadására. Minősíti a politikusok hozzáállását, hogy egy kiskaput gyorsan az általuk kitűzött július 25-i dátum mellé helyeztek azzal, hogy hatvan napig nem ellenőriznek.

– értetlenkedik Csörgics a megvalósítás kapcsán. 

A harminc nap sok tulajnak szinte lehetetlen határidő, mert több kritérium is építési munkát követel, egyes változtatásokhoz városképi jóváhagyás is szükséges, ami szintén nem egy két nap alatt lezajló procedúra, sokszor két hétbe is telik,

Ehhez jön még hozzá a tulajok meggyengült anyagi helyzete a járvány után, mert a rendeletnek akár még az apróbb kritériumai, mint például a behúzókaros ajtók és ablakok telepítése is többmilliós kiadást jelenthetnek, arról nem is beszélve, hogy ezek a megoldások ellehetetlenítik az eddigi természetes szellőztetést, ami helyett hatékony légtechnikai rendszert kell majd kiépíteniük.

A bulinegyed nemcsak egy-egy kerület ügye, hanem egész Budapesté

Csörgics az Azonnalinak azt is elmondta, hogy a vendéglátás-turizmus ágazatot jelenleg egyik bank sem hitelezi, így a vendéglátósok üzleti terv helyett épp a tartalékokat élik fel és a munkavállalóik megtartásáért küzdenek.

Szerinte



Szerinte ebben a szituációban elvárható lenne a jogalkotóktól, hogy a közjót szolgáló fejlesztésekhez forrást biztosítsanak az önkormányzati mikrohitel-programban. Példaként az online elérhető vendégforgalom-számlálót hozta fel, ami nem a kocsmák profitját növeli, hanem a városüzemeltetést segíti, így ezekre meghirdethetne projekthiteleket a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány.

Csörgics hangsúlyozta, hogy a bulinegyed ügye nem tisztán helyi ügy, mert ez a terület a vendéglátóágazat szíve, ennek tudatában pedig sajnálatos, hogy egy nemzetközileg is példás szabályozást a legvégén rontottak el a szűk határidő megjelölésével, ami bénítólag hatott az ágazatra, sokakat pedig egyenesen a megszűnés irányába lökött.

Szerinte

ami gyökeresen átalakítja a budapesti éjszaka dinamikáját, ezt pedig főleg a magyar fialatokra fogják az alternatív vagy elfogadható árazással működő helyek megszűnésében érezni.

„Eddig egész Budapest profitált a bulinegyed létéből, így érthető igényként merül fel, hogy a jövőjében vállaljon szerepet a Fővárosi Önkormányzat és akár a Magyar Turisztikai Ügynökség is a működésében” – mondta az Azonnalinak.

Az önkormányzat szerint eddig nem érkezett panasz a határidőre

Az Azonnali Erzsébetváros Önkormányzatát is megkereste a Csörgics szerint szűk határidővel kapcsolatban.

Sajtóreferensüktől megtudtuk, hogy az önkormányzat szerint ennyi idő elég lehet arra, hogy egy vállalkozás felkészüljön arra, hogy teljesíthesse az éjfél utáni nyitvatartás feltételeit.

Kiemelte továbbá, hogy

Jelezték azt is, hogy ők a mai napig várják a konstruktív javaslatokat, de hozzájuk eddig nem érkezett jelzés arról, hogy a kritériumok melyik részének a teljesítéséhez nem elég a meghatározott időintervallum, illetve hogy a kritikusok szerint hány nap lenne az ideális.

NYITÓKÉP: Bakó Bea / Azonnal