Szerző:
Varsányi Bence
A Momentum folyamatosan zöld ügyekkel pózol, mégis szinte olyan tempóban szavazzák le a zöld módosítókat az Európai Parlamentben, mint a Fidesz.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
„Mit jelent az, hogy egy vállalkozásnak felelőssége van? Felelősséget csakis emberek vállalhatnak. A vállalat egy mesterséges személy, és ebben az értelemben lehetnek mesterséges felelősségei, de egy vállalatról egészében nem mondható el, hogy felelősséget vállalna, még ebben a homályos értelemben sem” – írta Milton Friedman kerek fél évszázaddal ezelőtt a The New York Times hasábjain, és habár gazdaságilag a lehető legtávolabb állok a neoliberális közgazdásztól, ebben teljes mértékben egyet kell, hogy értsek vele.
A cégek – ahogy Yuval Noah Harari is fejtegeti nagy sikerű Sapiens című könyvében – nem önmaguk jogán létező entitások, viszont igenis léteznek, valahogy úgy, ahogy a télapó vagy a fogtündér: azért létezik a nemlétező, mert hiszünk abban, hogy létezik.
Egy cég képviselője már vállalhat társadalmi felelősséget, viszont Friedman szerint ha így tesz, akkor szükségszerűen olyan módon cselekszik, amely ellentétes a beosztottjai érdekével. Értsd: a társadalmi felelősségvállalás szükségszerűen profitveszteséggel jár, ez pedig szembemegy a cég legfőbb céljával, ami per definitionem a profitszerzés.
Új idők, új hazugságok
1970 óta azonban változtak a dolgok. Nem sokat, de változtak.
A 70-es években például még alig foglalkoztak páran a környezetvédelemmel, mostanra viszont a kritikus pillanathoz közeledve ez vált a legnépszerűbb közéleti témává, ezzel együtt pedig a nagyvállalatok időről időre kénytelenek válaszolni arra a növekvő társadalmi igényre, hogy ne tegyék teljesen tönkre az élőhelyünket tevékenységük során.
A környezetbarát működés a legtöbb esetben persze komoly profitvesztést jelentene számukra, viszont a cég imidzse a közvélemény szemében jelentősen javulna, amely szintén egy nem elhanyagolható szempont nekik.
A multinacionális cégek mára a greenwashinggal (magyarul nagyjából „zöldre mosás”) átvágták a gordiuszi csomót olyan környezetbarát intézkedések bevezetésével, amelyek rendkívül magas reklámértékkel bírnak, viszont nem járnak óriási profitveszteséggel, ugyanis a működésük főbb profittermelő elemeit nem érintik. Ezek az elemek pedig sokszor a lehető legnagyobb terhet róják a környezetünkre.
A köz elégedett, mert általában csak a reklám jut el hozzájuk, a megmaradó környezetszennyező gyakorlatok csak ritkábban, a dolgozóknak pedig hiába van közvetlenebb rálátásuk a cég környezetszennyezésre, a munkahelyi szelektív hulladékgyűjtés és egyéb apró gesztusok segítségével elfogadják azt a hazugságot, hogy egy felelősségteljes, zöld cégnél dolgoznak, mindezt azért, hogy ne érzékeljék azt, hogy belső ellentmondásba kerültek saját magukkal és továbbra is nyugodt szívvel dolgozhassanak jó fizetésért, jó körülmények között.
A greenwashing átlép a politikába
Ahogy a céges világban átvette a cselekvés helyét a greenwashing marketingje, úgy a politikában is rendszerint felbukkannak olyan szereplők, akik látszólag elkötelezettek a környezetünk védelme mellett, de igazából magasról tesznek rá, mert csak a támogatottságuk érdekli őket.
A Momentum a magyarországi pártok közül elsőként próbált a manapság népszerű zöld témákból politikai tőkét kovácsolni. Ez a lépés már csak pozíciójukból adódóan is egyértelmű volt: a párt fő célcsoportja tökéletesen egybeesik a környezetvédelemre legfogékonyabb korosztállyal, a szójalattét szürcsölő ultraliberális vegánokkal pedig végképp. Persze ott lehetne még az LMP is, de erre nekik se emberük nincs, aki megcsinálná, meg úgy általában, már jó ideje a megszűnés határán tengődnek.
Nem feltételezem, hogy a Momentum tagjainak jelentős része ne lenne elkötelezett a környezetvédelem mellett, viszont a párt most olyan dilemmával szembesült, amely rossz döntés esetén a politikai támogatottságukat jelentős mértékben csökkenthette volna. A párt meghozta a döntését,
Ezzel a döntéssel ismételten bizonyíthatták hűségüket pártcsaládjuk, a liberális Renew Europe felé, akik szépen kiszolgálják a körülöttük megforduló és őket gyakran támogató nagyvállalatok érdekeit, viszont így a rengeteg elfogadott, homályos és megfoghatatlan javaslat mellett az olyan konkrét cselekvést ösztönző módosítók nem kerültek be az ajánlásba, amelyekkel valóban zöldebb lehetne a kontinens.
És hogy miért beszélünk egyelőre csak ajánlásról? A mostani szavazásnak semmiféle kötőereje nincs, az Európai Parlament nem kezdeményezhet rendeleteket, viszont ajánlásokkal jelezheti a jogalkotás kezdeményezésére jogosult Bizottság felé, hogy mit szeretne. Ez történik most is, ezért a sok szavazás és módosító, hogy megalkossák a közös elképzelésüket arról, hogy miről is kéne szóljon majd egyszer az Európai Zöld Megállapodás.
Hiába nincs jogi kötőereje a mostani ajánlásnak, pont ezért van óriási jelentősége annak, hogy a Momentum és a Fidesz képviselői már a folyamat mínusz egyedik fázisában leszavaztak az ajánlásban olyan pontokat, amelyek valódi változást hozhatnának környezetünk védelmében.
A Momentum európai színtéren így nem veszített támogatottságából, de mi van a valóban környezetvédő szimpatizánsaikkal? Hát igazából a nagy büdös semmi, mert a hazai sajtóban egyedül a Balra át! figyelt fel a szavazásra,
A párt a blogján reagált a Balra át! egyébként sok helyen valóban pontatlan cikkére, viszont a PR-szagú válaszban a Momentum nem csupán pontatlan, hanem több helyen is szándékosan maszatol, hogy a közvélemény előtt megvédje EP-képviselőinek szavazási magatartását.
A szavazatokról szinte szó sem esik, viszont van egy jó adag pózolás olyan megfoghatatlan és nagyjából hatástalan dolgokkal, mint hogy a klímavészhelyzet kihirdetését is ők maguk kezdeményezték, meg a tagjaik szedik a szemetet Budapesttől Münchenig. A nemmel szavazásokat azzal magyarázzák, hogy ha többször benyújtanak egy módosítót, akkor felesleges mindet megszavani és amúgy is, ezekbe általában bele akarnak csempészni „egy-egy nekik kedvező ismétlést vagy extremitást” a szélbalosok vagy a széljobberek.
A leghatásosabb hazugság mindig az, amelyik igazságon alapszik, és az utóbbi két állítás alapvetően tényleg igaz, viszont a teljes igazság mindenki számára elérhető az Európai Parlament jegyzőkönyvében és az ülés végén elfogadott dokumentumban, így alapos utánajárással lelepleződhetnek a pártok marketingeseinek csúsztatásai.
Mit szavaztak le pontosan a momentumosok?
Így hát ki is bogarásztuk a Balra át! által felsorolt módosítókat, és megnéztük, hogy kik és hogyan szavaztak az Európai Zöld Megállapodás ajánlásának módosítóiról.
A Balra át! által kiemelt módosítók mindegyikét a szélsőbaloldali pártokat tömörítő Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) frakciója nyújtotta be, összesen 21-et.
míg a Zöldek frakciója három kivételével mindegyikre igennel szavazott.
A kiemelt módosítók az alábbiakról szóltak:
+ az adóelkerülő vállalatok elleni hatékony fellépés szorgalmazása, az abból befolyó pénz zöld kezdeményezésekre fordítása (Am 59),
+ az Európai Bizottság felkérése arra, hogy terjesszen elő egy olyan javaslatot, amely deklarálja az anyavállalatok felelősségét az értékláncukban bekövetkező környezeti károkért (Am 64),
+ az Európai Bizottság felkérése arra, hogy módosítsák az állami támogatással kapcsolatos szabályait annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrások használatát támogassák, illetve annak elítélése, hogy a jelenlegi szabályok a szén- és nukleáris energiát részesítik előnyben – itt Paks 2-t is említik név szerint (Am 52),
+ az állami szerepvállalás hangsúlyozása a privatizációval szemben a környezetbarát közlekedés fejlesztésében (Am 70),
+ a tervezett elavulás tiltása (Am 51),
+ a hatályban levő szabadkereskedelmi egyezmények zöld szempontok szerinti újragondolása (Am 61).
Időközben a fenti módosítók kapcsán a Momentum tételes „cáfolattal” is jelentkezett a blogján, ahol rámutatnak, hogy a Balra át! több helyen is tévedett: nem volt szó sem a környezetszennyező multik büntetéséről, sem a környezetszennyező beruházások tiltásáról, a szabadkereskedelmi egyezmények újragondolásáról pedig titkos szavazás volt, illetve a tervezett elavulás tiltását is megszavazták, csak nem a GUE/NGL módosítójánál, hanem a záródokumentumban.
Ezek mellett viszont sok vitatható pont is van a blogbejegyzésben:
+ az állami támogatások szigorítása kapcsán hiába szavaztak meg egy hasonló módosítót, az nem tartalmazta azt a kitételt, hogy elítélik a tényt, hogy a jelenlegi állami támogatási szabályok a szén- és nukleáris energiát részesítik előnyben,
+ az anyavállalatok felelősségét sem deklarálták az értékláncukban bekövetkező környezeti károkért,
+ az állami szerepvállalást sem akarták hangsúlyozni a környezetbarát közlekedés fejlesztésénél, mert az indítványt „csak a szélsőbaloldali frakció, és a szélsőjobboldali, Európa-ellenesek támogatták frakciószinten” és szerintük ez „a tömegközlekedés állami tulajdonba vételéről szól”.
szám szerint 11-et, ebből 4-et a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségével (S&D, itt foglal helyet a DK és az MSZP) közösen. A szocialistákkal közösen beadott módosítókat a momentumosok mind megszavazták, viszont a Zöldek önálló módosítói közül csak kettőre voksoltak igennel. A fideszes képviselők és az Európai Néppárt többi képviselője a 11 módosítóból 10-re szavazott nemmel.
Az alábbi módosítókat nem szavazták meg a Momentum képviselői:
+ az EU biztosítsa minden Európában élőnek az alapvető jogát egy biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez, illetve egy stabil klímához (Am 14; ezt még a Néppárt is megszavazta, a Fidesz képviselőivel együtt),
+ az Európai Bizottság felkérése arra, hogy dolgozzon ki egy alternatívát a jólét mérésére a GDP helyett (Am 15),
+ az Európai Bizottság felkérése egy minimálbér-tervezet kidolgozására annak biztosítására, hogy minimalizálják a klímapolitikájuk káros társadalmi hatásait (Am 16),
+ felkérés az üvegházhatású gázok uniós kibocsátásának csökkentésére, az 1990-es szinthez képest legalább 65 százalékkal, 2030-ig (Am 17) – az eredeti javaslatban egyébként 55 százalék szerepelt,
+ az agrárpolitika átfogó reformjának szorgalmazása, az EU klíma- és biodiverzitási céljaival összhangban (Am 19).
A Zöldek két önálló módosítója, amelyeket a momentumosok is megszavaztak, a digitális szektor fenntarthatóságáról és arról szólt, hogy
Külön érdekes, hogy a Momentum a blogbejegyzésében egy fentebb említett, a cégek értékláncáról szóló módosító kapcsán azzal magyarázza a nemmel való szavazásukat, hogy ha a cég globális értéklánca nem érinti az európai kontinenst, akkor azt a céget nem tudják ebben a dokumentumban szabályozni, viszont a „genderfelelős” klímacselekvéses módosítót simán megszavazták, pedig abban is szó van a „globális” cselekvésről az uniós mellett.
Abba pedig, hogy a gendernek egyáltalán mi köze van a klímaváltozáshoz, inkább bele se mennék. A módosítóból sem derül ki, de azért megszavazták.
Összességében tehát elmondható, hogy Cseh Katalin és Donáth Anna amellett, hogy szinte mindig a frakciójukkal egyetértésben szavaztak, nemcsak a szélsőbal zöld módosítóit nem akarták átengedni, hanem
Az idézett dokumentumok és cikkek átolvasása után ugyan erős túlzás lenne azt állítani, hogy a Momentumot egyáltalán nem érdekli a környezetünk védelme, viszont a hatékony fellépéshez nem elég a javaslatok kilúgozott változatait megszavazni, a valódi változáshoz radikális lépések szükségesek.
A GUE/NGL frakció egyébként beadott egy olyan módosítót is, amely hangsúlyozza, hogy a klímakrízis megoldása már létezik, viszont a hátráltató tényező valójában a politikai akarat hiánya. Egy ilyen módosítónak semmi értelme nincs az EP-ben, viszont a fentebb felsorolt szavazati magatartást remekül összefoglalja: ha lenne politikai akarat, akkor átmennének a kézzelfoghatóbb eredménnyel járó, radikális megoldási javaslatok is.
még akkor sem, ha a kérdéses módosítók egy részét történetesen a szélsőbal frakciója adta be.
Nekik mindegy, csak a színe legyen zöld!
Ha egy párt részéről nincsen meg a radikálisan zöld akarat, akkor joggal elvárható, hogy a kommunikációjukban se ezzel pózoljanak – a Momentum viszont pontosan ezt teszi.
Néhány jelentősebb példa a közelmúltból (a rengeteg zöldmarketinges bejegyzést nem volt erőm összeszedni): „Zöld karácsony – fenntarthatóság és klímavédelem összefüggései” konferenciát szerveztek decemberben a klímagyilkos cégekkel szövetséges Renew Europe-frakció támogatásával, a miniszterelnököt „klímakaméleonnak” nevezték, sajtótájékoztatót hívtak össze annak demonstrálására, hogy mennyire zöld vonattal menni Brüsszelbe,
miközben azzal pózolt, hogy az EP-ben mennyire a környezet védelmében dolgoznak és hogy az Európai Zöld Megállapodás milyen jó lesz nekünk.
Cseh Katalin helyében biztosan elgondolkoznék, hogy van-e képem egyéni cselekvésre felszólítani a lakosságot, miközben a sokkal nagyobb változást eredményező intézkedéseket élből leszavaztam – pedig az igazi változásért még a kezem sem kellett volna összepiszkolnom, elég lett volna csak az öt centivel odébb levő gombot megnyomnom.
A Momentum szimpatizánsai helyében pedig azon gondolkoznék el, hogy mennyire tartom fontosnak a környezetvédelmet. És ha arra jutok, hogy eléggé, akkor nem szavazok csak azért a pártra, mert „nincs jobb”, hanem a hasonló álláspontú társaimmal együtt megpróbálom rákényszeríteni őket arra, hogy a cselekedeteik tökéletes összhangban legyenek a szavaikkal.
Mert enélkül a Momentum politikájára is ugyanaz érvényes, mint Orbán Viktorra:
Olvasnál még Varsányi Bencétől? Ide kattints!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.