11 ok, amiért örülünk 2020-nak

2020.01.01. 10:14

Annyit panaszkodtunk már 2019-ről, hogy itt az ideje egy kis optimizmusnak az új évre. Összeszedtük a szerkesztőségben, ki minek örül 2020-ban. Végre nem lesz több kampány, tehát nyugi lesz a politikában. Viszont lesz egy foci Európa-bajnokság, Európa Kulturális Fővárosát avatnak a szomszédban, és egyszerre négy helyről próbál az emberiség eljutni a Marsra.

11 ok, amiért örülünk 2020-nak

1. Európa-bajnokság Budapesten!

 

Nagyon erős meggyőződésem, hogy a 2016-os franciaországi Európa-bajnokság magyar érdekeltségű része a rendszerváltás óta eltelt idő legjobb két hete volt Magyarországon. Nem a fociról van itt szó, az csak a keretet adta, hanem arról, hogy végre nagyon sok ember örült valaminek egyszerre. Azóta teljesen egyértelmű, hogy az osztrákok elleni 2-0 generációs élmény is, hiszen valamilyen emléke mindenkinek fűződik hozzá.

 

Na most az persze nem biztos, hogy megint kijutnak egy világversenyre aranylábúink, de szerencsére rendezőként mindenképp kap valamit Magyarország abból a június 12. és július 12. közötti egy hónapból, amikor tényleg minden a fociról szól: négy meccset rendeznek Budapesten, és persze összehasonlíthatatlanul jobb lenne úgy, hogy azokon a magyar válogatott részt vesz, a legrosszabb forgatókönyv is épp elég ahhoz, hogy nyáron megint legyen pár hét Budapesten, amikor az emberek jobban szeretnek nevetni, mint sírni. (Fekő Ádám)

 

2. Megyünk a Marsra

 

Az emberiség 2020-ban egyszerre négy helyről is megkísérel eljutni a Marsra, hogy ott az élet nyomai és valószínűsége után kutasson: nyáron az Egyesült Államok, Kína, az Egyesült Arab Emirátusok és az EU+Oroszország is felküldenek egy robotszondát a szomszédos vörös bolygóra. Sőt, hírek szólnak egy indiai misszióról, és a SpaceX-es Elon Musk is kifejezetten ambicionálja, hogy kihasználja a Marsnak a bolygók kedvező állása miatti könnyebb megközelíthetőségét a világ első magánfinanszírozású Mars-missziójára. Mivel nagyjából 8 hónap az út a Marsig, ezért az ott készített képekkel majd csak 2021-ben lesz tele a sajtó, de a fontos dátum 2020 marad. (Bukovics Martin)

 

A NASA ISMERŐS KÖRNYÉKRE KÜLDI A SAJÁT ROBOTJÁT

 

3. Végre pihen Magyarország!

 

Most például a győriek vagy a dunaújvárosiak, ahol bizony lesznek időközi választások, ne nézzenek ide, de én azért is várom 2020-at, mert végre nem lesznek nagyobb választások. 2018-ban az országgyűlési, 2019-ben az európai parlamenti és az önkormányzati választás tartotta lázban az országot, vagyis két éve nem volt nyugi.

 

Bármennyire érdekes, meglepő és szórakoztató tud lenni egy kampány – speciel az én munkámat határozottan megkönnyíti –, meggyőződésem, hogy határozottan nem tesz jót egy ország mentális állapotának, főleg, ha az eleve ennyire megosztott, mint a mienk.

 

Bár nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy akkor 2022 januárjáig béke és szeretet fogja uralni az országot, de abban bízom, hogy legalább egy icipicit minden nyugisabb lesz, és talán kevesebb politikus intim testrészét fogjuk látni (persze, tudom, az Angyal ügyvédje blog még ígér műsort az új évre, de utána hátha most már nyugi lesz, lécci-lécci, legyen). Boldog kampánymentes új évet, Magyarország! (Hutter Marianna)

 

4. Választások, választások mindenhol!

 

Akit igazán érdekel a politika, annak a választás egy igazi örömünnep. Mint Marianna az előző pontban írta, Magyarországon legközelebb csak 2022-ben fogunk országosan az urnákhoz fáradni, de januárban így is lesz egy izgalmas időközi polgármester-választás Győrben, ahol előtte még vitát is szervezünk. Azonban ez nem jelenti azt, hogy máshol ne ünnepelhetnénk a demokrácia ünnepét!

 

Már január 5-én megkezdődik a 2020-as dömping a horvát elnökválasztás második fordulójával (decemberben pedig majd a törvényhozó Sabor tagjairól is szavaznak délnyugati szomszédaink), majd februárban északi szomszédunk, Szlovákia következik. Ha Európából kitekintünk, akkor a legnagyobb érdeklődést kiváltó választás az Amerikai Egyesült Államokban lesz, ahol a márciustól kezdődő előválasztásokon át egészen a november 3-i választásokig csak erről fog szólni minden, és jelenleg még sok kérdés nincs megválaszolva: hogyan szerepel majd Sanders és Warren, lesz-e szocialista fordulat a Demokrata Pártban, egyáltalán ki lesz a demokraták elnökjelöltje? Ő képes lesz-e majd integrálni a bizonytalanokat? A bizonytalanokat mennyire befolyásolja a Trump elnök elleni impeachment-eljárás?

 

És akkor még csak az elnökválasztásról beszéltünk, miközben azzal egyidőben a teljes Képviselőházat és a Szenátus harmadát választják újra, illetve 11 államban és két társult államban a kormányzó személyéről is döntenek. Az biztos, hogy kemény kampány várható, és a demokraták már tavaly elkezdték a kampányt az elnökjelölti vitákkal, ami 2020-ban csak tovább éleződik majd. (Karóczkai Balázs)

 

5. Szőlőt telepítek!

 

Magyarország szőlészetileg-borászatilag valami olyasmi, mint Franciaország: lényegében bárhol érdemes szőlőt telepíteni, hiszen nagyrészt az egész Kárpát-medence alkalmas arra, hogy a földből kinőjön egy értelmes viniferafaj. Én a pécsi borvidéket tartom most a legizgalmasabbnak erre, úgyhogy vettem kísérletezni egy kis földet a Mecsek aljában, hogy megnézzem, újjá tud-e ott születni ma valami egészen régi. Ehhez kell majd telepítési engedély a hegyközségtől meg rengeteg munka az oltványokkal (mit honnan hozzak, és miért épp olyat, és akkor magáról a telepítésről még nem is volt szó), de ez egyrészt baromi izgalmas, másrészt türelemjáték, hiszen értekelhető termést két-három év múlva hoz csak a növény. (Bukovics Martin)

 

KILÁTÁS A PÉCSI TÉVÉTORONYRA. FOTÓ: SZABÓ PINCE

 

6. Lesz mit hallgatni

 

Ugyan 2019 is mozgalmas volt a zeneiparban, pontosabban, én semmiképpen sem lehettem elégedetlen, hiszen több kedvelt zenekarom is vagy új albummal jelentkezett, vagy pedig volt szerencsém őket élőben is megnézni. Szerencsére ez a trend folytatódik, így 2020 továbbra is izgalmas lesz a könnyűzenét illetően: egyrészt a 2019-es kihagyás után visszatér a kedvenc brit zenekarom, a Kasabian egy hatalmas leicesteri koncerttel, akik az októberi bejelentés óta új albumon is dolgoznak.

 

Szintén egy hatalmas visszatérő turnét csap majd az amerikai Red Hot Chili Peppers, miután 10 év után visszatért közéjük a gitárosuk, John Frusciante, akivel a zenekar legsikeresebb albumait írták. És hosszú csend után a Paramore tája felől is hallani híreket: még 2019 végén jelentette be az énekesnőjük, Hayley Williams, hogy 2020-ban új számokat fog majd kiadni, de hogy ez szólóanyag lesz, vagy az emót már maga mögött hagyó zenekartól hallhatunk új dalokat, az nem derült ki a Twitter-posztjából. (Karóczkai Balázs)

 

7. Fiume lesz 2020-ban Európa Kulturális Fővárosa

 

Meg az írországi Galway, de Fiume jobban érdekel. Az egykori osztrák-magyar kikötőváros, amely a második világháború végéig alapvetően olasz többségű volt, mára egy horvát tengerparti város, amely nem csak a Habsburg-múltnak és az egykori olasz jelenlétnek, de a szocializmusnak és a posztszocializmusnak nyomait is jelentősen magán viseli. Utóbbi egyetlen előnye, hogy a város a mai napig híresen vörös: még a tudjmani autokrácia idején is mindig balra szavazott.

 

A város baloldaliságát amúgy (személyes bobo-véleményem szerint: sajnos) nem úgy kell elképzelni, hogy teli van alternatív könyvesboltokkal, klubokkal, és minden sarkon vegán kávézóban lehet marxista és feminista folyóiratokat olvasni a fairtrade-kávénk mellé – hanem sokszor lepukkant házakban élnek lepukkant emberek. Azaz a Mérce balpopulista-corbynista frakciója különösen élvezné, én persze jobban szeretem azt a baloldaliságot, amit Kreuzbergben vagy East Village-ben látni (még). Például az antiklerikális és antinacionalista rendező, Oliver Frljić is csak rövid ideig tudott megmaradni a fiumei nemzeti színház élén, sok volt végül a városnak.

 

Mindazonáltal Fiume múltja van annyira színes és pompás, jelene pedig – khm, fogalmazzunk úgy – érdekes, hogy erre rá lehetett húzni egy nyertes Európa Kulturális Fővárosa-pályázatot.

 

A pályázati anyag a város emlékezetpolitikai sokszínűségét (Habsburg-múlt, D´Annunzio anarcho-fasiszta operettállama, két évtizednyi fasizmus, Jugoszlávia stb.) emeli ki, valamint hogy milyen multikulturális. Ez részben igaz (és részben ennek köszönhető, hogy toleránsabb és nyitottabb): ma is a város jó tíz százaléka szerb vagy bosnyák, az olasz jelenlét pedig szerencsére hiába mára csak alig két százalékos, a saját iskoláiknak, színházuknak és napilapjuknak köszönhetően eléggé szembeötlő ma is a város kulturális életében.

 

Most annak a résznek kéne jönnie örömködésemben, hogy 2020-ban aztán mindenképp érdemes lesz ellátogatni a Magyarországtól eleve nem messze fekvő Fiumébe. Persze, igen, de őszintén szólva a kulturális évben se tudok jobb indokot a tengernél, ugyanis az EKF nem hozott hatalmas beruházásokat és programokat a városba. 2018-ban egy ideig Fiumében éltem, akkor – azaz kevesebb, mint két évvel az EKF kezdete előtt – egy árva nyoma nem volt semminek. Tegyük hozzá: proletárosan aszketikus is a költségvetés, de nem is fognak eszerint lopni!

 

Mostanra összeállt persze egy program, amiben van – hűha – sok gasztronómia, meg emlékezet- és kultúrpolitikai konferencia és workshop, B- és C-kategóriás művészek kiállítása, pár filmvetítés, és ha minden jól megy, talán még Tito személyes hajója is, ami a jugoszláv polgárháború kirobbanása óta rozsdásodik a kikötőben, megújul múzeumként. Lesz még (már csak január végéig) D´Annunzio-kiállítás, új épületbe költözik a Városi Múzeum, decemberben konferencia tárgyalja majd a szocializmust és a posztszocializmust (mércések figyeljék a call for papers határidejét!), tartanak pár elektrobulit (remélhetőleg a Mussolini építette egykori, város alatti alagútrendszerben), és Dopolavoro néven sok konferenciát, workshopot és kiállítást arról, hogy mi lesz a munka utáni világ (ami egy több mint 20 százalékos munkanélküliséggel küzdő városban jó téma). Ha mindez nem vonzó, akkor tessék átmenni Triesztbe, nincs messze, és szebb. (Techet Péter)

 

FIUME FENTRŐL. FOTÓ: RIJEKA2020

 

8. Egy ingyenszombat

 

Idén 366 napos lesz az év, vagyis lesz egy plusz február 29-énk, ami ráadásul szombatra esik, azaz lehet menni síelni, plázázni, metszeni a szőlőt vagy csak simán kitakarítani a lakást tavaszra – persze aki most azt hiszi, hogy február 29-ével a hétvégi napok száma nő, téved, jövőre nem 261, hanem 262 hétköznap lesz. (Bukovics Martin)

 

9. Megint megyek Berlinbe!

 

Több város iránt is érzek némi vonzalmat, de egyetlen másik hely sem vált ki belőlem olyan fékevesztett szerelmet, mint Berlin.

 

Berlinben minden király, még mindig vannak olyan részei a városnak, amit szerintem nem néztem meg elég tüzetesen, és sokadik alkalommal is alig várom, hogy beüljek a Ramones múzeumba sörözni, végig sétáljak a Karl-Marx-Allee-n, és lehetőleg kimenjek egy Union-meccsre. Berlin ráadásul annyira jó hely, hogy meggyőződésem, hogy nem tarthat örökké ez a minőség, tehát próbálok évente visszatérni egy alkalommal, viszont tavaly nem voltam, idén viszont már februárban letudom. (Fekő Ádám)

 

10. Nagyon szuper fantasztikus könyvek jelennek meg idén

 

Év végére sikerült annyira rendet raknom a könyvespolcaimon, hogy most nagyjából pont elférek rajtuk, de persze a családom volt olyan jófej, és megfogadta a tanácsomat, tehát kaptam könyvesbolti utalványt ajándékba. Ami azt jelenti, hogy megint nem fogok elférni a polcaimon, viszont olyan ütős év áll előttünk könyvügyileg, hogy elgondolkodtam: lehet, nem kéne most elhasználni ezt a két utalványt.

 

Eddig igyekeztem nagyon moderáltan vásárolni a nagy képregényboomból (rekordév volt tavaly a szektorban), de idén folytatódik a Sandman kiadása, amiből lesz még három nagy, gyönyörű és drága kötet, emellett pedig lesz sok cím, de ami a legfontosabb, hogy

 

végre-valahára megjelenik magyarul a Transmetropolitan, Warren Ellis klasszikus cyberpunk képregénye, ez is több kötetnyi keménykötésben.

 

Ha már cyberpunk: több átírás után végre megejelenik William Gibson új regénye, az Agency, ami még Trump megválasztása után íródott át először, mert első verziójában pont az volt a truváj, hogy Trumpot megválasztják – csak aztán tényleg ez történt. Gibsonon kívül új regénnyel jelentkezik még Neil Gaiman, aki a Sosehol című londoni urban fantasy folytatását írja meg elvileg őszre, illetve Susanna Clarke, aki a 2005-ös, nagyon sikeres A hollókirály óta nem írt regényt – a most megjelnő Piranesiért már mindenki előre rajong a könyvszakmában.

 

SPIDER JERUSALEM ÚJSÁGÍRÓ, A TRANSMETROPOLITAN FŐHŐSE

 

A magyar szerzők sem tétlenkedtek, Eldobható testek címmel új, a tőle megszokott izgalmas kérdéseket feszegető regénnyel jelentkezik Brandon Hackett; illetve most már úgy látom, nyilvános, hogy az elsősorban krimiíróként ismert Baráth Katalin is befejezett egy sci-fit, ami szerintem az év egyik legjobb olvasmánya lehet.

 

Két kötet van még, amit nagyon várok, bár már olvastam őket: Nathan Ballingrud Észak-Amerika tavi szörnyei című horror és weird novelláskötete az elmúlt évek egyik legjobb olvasmánya volt, Veres Attila rajongóinak nagyon ajánlom, sorozat is lesz belőle. Ahogy Carmen Maria Machado szintén horroros beütésű gyűjteményéből is, ami A női test és más összetevők címmel jelenik meg magyarul, meglepően jó kötet. (Pintér Bence)

 

11. Megújítjuk nektek az Azonnalit

 

Kívülről-belülről. 2020 nagy projektje ez lesz. (Bukovics Martin)

 

És te miért örülsz 2020-nak? Írd meg ide, vagy kommentben!

 

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek