Az ellenzék vakon sétált bele a Rácz Zsófia-csapdába

Az ellenzék eddig hevesen bírálta a kormány macsó nőpolitikáját. Erre kineveznek helyettes államtitkárnak egy 22 éves nőt. Hogyan akarja most megtartani az ellenzék az erkölcsi fölény látszatát?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A Fidesz az önkormányzati választások óta keresi az eszközt, amivel ellencsapást mérhet az ellenzékre a politikai kommunikáció terén. Az első próbálkozás, a Nélküled című szám köré felépített mesterséges álbotrány igen gyengére sikerült, most azonban úgy tűnik, az ellenzék beletévedt a felállított Rácz Zsófia-csapdába.

A Fidesz a Borkai-botrányára képtelen volt megfelelően és profin reagálni, évek óta először Orbán Viktor és politikai kommunikációs csapata hibázott: nem időben kezelték, majd a jelölt versenyben hagyásával félre is kezelték a botrányt. Ennek meg is lett az eredménye, kivéve Győrben, aminek okairól ebben a cikkemben írtam részletesen.

A választások éjszakáján és az utána követő hetekben azonban éles váltással a korábbi agresszív és harcos hangnemet lecsavarták a kommunikációban, és az együttműködés hangsúlyozása vált általános stratégiává. Közben azonban hatalompolitikai oldalról sorra jöttek az ellenzéki városokon bosszút álló és az azokat ellehetetlenítő intézkedések.

Az első megosztási kísérlet, a Nélküled-ügy megbukott

Politikai kommunikációs szempontból azonban az irány a békés hangnem fenntartása volt, egészen a Puskás Aréna nyitómeccséig. Ekkor az addig takarékra állított negatív és lejárató propagandagép végre muníciót kapott, és elkezdhette a kommunikációs offenzívát. A kampány azonban hamar erőltetetté és egysíkúvá vált, a megcélzott még független médiát és az ellenzéki közeget nem sikerült megosztani a kampánnyal.

Holott az önkormányzati választások óta, amikor a centrális politikai erőtér először tört meg, és vált kétosztatúvá a politikai tér,

hiszen a téma érzelmekkel és nemzeti érzésekkel telített, a jobboldali és baloldali közeg különbségei a felszínre hozhatók. Így radikális, illetve megosztó, és persze egymásnak is ellentmondó álláspontokat kényszeríthet ki a most szövetségi tömbként politizáló közösségen belül.

Az ellenzéki belháború azonban elmaradt, nem sikerült elég nagyra felépíteni a Nélküled köré az álbotrányt. Mindössze a média berkeiben pörgött napokig a hír, és csak a Fidesz propagandagépe és a média között volt csak némi pengeváltás. Ráadásul a jobboldali közeg is könnyen kihátrálhatott a Fidesz által felállított csapdából azzal, hogy ezt a számot azért nem kell feltétlenül olyan külsőségekkel – ez esetben a felállással – megtisztelni, mint Himnuszt vagy a Szózatot, hiszen ezeknek speciális előjogokkal kell rendelkezniük.

Egy 22 éves államtitkár beválthatja azt, amit a Nélkülednek nem sikerült

A gondosabban megtervezett Rácz Zsófia-csapdát azonban már nem tudta kikerülni a média és az ellenzéki értelmiségi holdudvar. Míg egyesek politikai, mások szakmai kérdést csinálnak a 22 éves joghallgató, Rácz Zsófia helyettes államtitkári kinevezéséből, az ügynek a fent említett okokból van egy politikai kommunikációs aspektusa is.

Ha megnézzük a hírre adott reakciókat, akkor nem csak kommentek szintén látunk zavart, de az ellenzéki értelmiségi holdudvarban is. Az értelmiségi közeg és az ellenzéki pártok ugyanis hagyományosan saját ügyüknek tekintik a nők integrálását a politikába és a nőket érő verbális erőszak elleni fellépést, illetve a fiatalok politikába való bevonását.

Erre egyrészt az ellenzéki közeg kommentek szintjén semmivel sem reagált nívósabban, mint a stílusa és az agresszivitása miatt előszeretettel kritizált kormánypárti közönség. Másrészt az ellenzéki értelmiséget teljesen összezavarta a lépés, nem volt képes egységes álláspontot kialakítani az ügyben, és a szereplők ellentmondásos álláspontokat vettek fel. Paradox módon mindez azért következhetett be, mert ezek a szereplők korábban már élesen bírálták a kormány nőpolitikáját.

Éppen ezért volt a Rácz-ügy egy politikai kommunikációs csapda, mert a korábbi kritikák miatt nem tehetik meg a szereplők, hogy nem kommentálják az ügyet. Hiszen miután a társadalom egy része a munkájuknak köszönhetően kellően érzékennyé vált a téma iránt, már elvárja az állásfoglalást. Ugyanakkor, ha túl vehemensre sikerül a reakció, könnyen visszatámadhat a kormánypárti kommunikációs gépezet, hogy bort isznak és vizet prédikálnak. Mindeközben a saját táboron belül is hűteni kell a kedélyeket akár konfliktusok felvállalásával is, hiszen

Elsőre tehát még ha nem is a pártok, illetve a jobb- és baloldali törésvonal mentén sikerült megosztani a Fidesznek az ellenzéki oldalt, a médiában és a közbeszédben végül kiprovokálta a megosztó vitát, és mindezt úgy, hogy közben sikerrel sodorta veszélybe az ellenzéki értelmiség által felépített erkölcsi fölény látszatát.