Mi lesz Olaszországban, miután Salvini meghódította a baloldal egyik fellegvárát?

A Lega egy középolasz, eddig mélyvörös tartományban triumfált a hétvégén. A Salvinivel szövetséges jobboldali pártok majdnem hatvan százalékot szereztek, miközben a balközép római koalíció pártjai helyben összeomlottak, az ötcsillagosok még a tíz százalékot se ugrották meg. Mit jelent ez az olasz belpolitikára nézve? Elmagyarázzuk!

Elpártolt Assisi Szent Ferenc, Umbria védőszentje a vörösöktől: a második világháború után mindig a baloldal által kormányzott közép-olaszországi, kicsike tartományt megkaparintotta az egységes jobboldal.

Hatvan százalék közelében a jobboldal

Nézzük először a számokat, mert már azok is magukért beszélnek. A Lega – amely hivatalosan a mai napig Lega Nord, azaz egy nevében északi párt – állította a jobboldal közös tartományelnök-jelöltjét, és az umbriaiakat láthatóan nem zavarta, hogy ők már nem északolaszok. Esetleg éppen azért talán, mert északolaszok szeretnének lenni. Bárhogy is van, a Lega önmagában 36,9 százalékot kapott.

A tíz százalék felett teljesített neofasiszta Olaszország Fivérei párttal, az öt százalékra zuhant berlusconista Forza Italiával és két helyi listával közösen

Montefalco eddigi legás polgármestere, Donatella Tesei igen széles felhatalmazással veheti át Peruggiában a tartományelnökséget.

A baloldal pedig eközben beomlott. Az umbriai választás egyfajta főpróba volt az új olasz kormánykoalíció számára, ugyanis a Demokraták és az ötcsillagosok közös listán indultak, ilyenre eddig még soha nem került sor Olaszországban. Ezt a két párt közeledéseként – még pontosabban: az Öt Csillag baloldalra pozicionálásaként – lehetett értékelni. Ketten együtt (pár kisebb listával kiegészülten) azonban 37,5 százalékot kapva, húsz százalékponttal maradtak le a jobboldal mögött.

Di Maio harmadik lenne megint

Azaz ma már más értékeléseket hallani. Az ötcsillagos külügyminiszter, Luigi di Maio szerint hiba volt belépni a demokraták mellé egy közös listára, szerinte az ötcsillagosok csak akkor szavaznak rájuk, ha önállóan indulnak. Ez persze igaz, elvégre ilyen mélyrepülést, mint most, még nem produkáltak a grilloisták. De azért megjegyzendő: amióta tavaly nyáron (akkor még a Legával) kormányra került a balpopulista párt, nincs olyan tartományi választás, amit ne bukna el – hiába indult azokon tényleg mind külön listával.

mert ebben a felállásban az Öt Csillag tényleg két szék közé esik, ráadásul a baloldal se nyer semmit, mert láthatóan Salvini-ellenességgel nem tud sikeresen mozgósítani. Egyfajta helyi puzsérizmussal di Maio azt vallja: mozgalmának nem feladata a régi baloldal felerősítése, hanem a két hagyományos blokk ellenében kell politizálniuk.

Ez persze nehéz annyiban, hogy az Öt Csillagnak – ha kormányon akar maradni – e két blokk egyikével kell kiegyezni. Sokak szerint éppen ez az ideológiai cikkcakk tántorítja el a szavazóikat, elvégre van abban valami követhetetlen, ahogy Luigi di Maio először Salvini mellett gazdaságfejlesztési miniszter, majd egy baloldali kormányt segít hatalomra, aminek külügyminiszterévé válik.

Nem találja magát a baloldal

Igaz ez persze magára a kormányfőre, Giuseppe Contére is. Ő persze azonnal kijelentette: egy tartományi választás nem számít, a kormány a helyén, megy előre. Kicsit le is kicsinyelte az umbriai eredmény jelentőségét, mondván nem fog változtatni az irányon „az olasz lakosság két százalékát jelentő” umbriai voksolók miatt.

Látható, hogy – amint az Azonnalin meg is jósoltuk – Conte immáron politikusként viselkedik. Az ő céljait akár segítheti a jelenlegi demokrata és ötcsillagos pártelit leszereplése, mert vélhetően egyik vagy másik párt élén szeretne még inkább pártpolitikussá válni az egykori firenzei jogászprofesszor.

A demokratákon belül is eközben kiújulhat a Matteo Renzi kiválásával elfeledni hitt belső harc. Nicola Zingaretti pártfőtitkár irányát sokan kritizálhatják, és a már önálló pártot szervező, de azért a demokraták felé az egész olasz balközép lefedését célzó terveivel kacsingató Renzi befolyása ismét megnőhet. Renzinek jól jön az is, hogy friss balliberális pártja, az Italia Viva nem indult el most vasárnap, azaz ő a kispadról könnyen lehet most mindenkivel szemben okos. Eleve teljességgel távol is tartotta magát a voksolástól, azaz tényleg mondhatja: ezt ti hoztátok össze, nem én. Bár a helyzet nem ilyen egyszerű, mert

Salvini felmondta a szokásost

Az, hogy Salviniék mindezek láttán örömujjonganak, nem meglepő. Már az eredmény maga is elég örömre adhatott okot. Salvini pedig nem fukarkodott a kormánykoalíció ütlegelésével, felmondta a már az október tizenkilencedikei római tüntetéséről ismert tételmondatait: a nép harcol itt, kérem szépen, a paloták ellen, és természetesen a népet a Lega képviseli. (A tüntetésről készült videónkat itt nézheted meg.) Salvini ismét új választásokat szorgalmazott.

Országosan persze még nem ennyire biztos a jobboldal vezetése. Valamennyi közvélemény-kutatás szerint október végén a Lega a neofasisztákkal és a berlusconistákkal közösen még éppen hogy ötven százalék alatt áll. A Lega harminchárom százalékot szerezne, a neofasiszták hat-nyolc százalék között, a Forza Italia pedig öt százalék körül szerepelnének, ha most vasárnap választana Olaszország.

A kormánykoalíció harmadik pártja, azaz Matteo Renzi pártja – amely nincs még egyhónapos sem – öt százalék körül tanyázik. A baloldal többi pártja nem sok vizet zavar, egyik se ugorja meg önállóan az öt százalékot, azaz jelenleg a jobboldalnak áll a zászló.

A Conte-kormánynak tehát sürgősen el kell kezdenie eredményeket hozni, főleg szociális téren. Mindazonáltal az is kérdéses, hogy igaza van-e az Öt Csillagnak, amikor egy baloldali kormány részeként most ismét ragaszkodna a harmadikutasságához. Renzi válasza erre egyértelmű: ő olasz Gyurcsányként mindenkit, aki Salvinitől balra áll, egy pártba terelne.

Ki lesz a nevető harmadik?

Bár Renzinek lehet az is a célja, hogy új Bettino Craxi legyen. Az egykori szocialista politikus ugyanis a pártját annak ellenére tette fontos erővé – Craxi maga többször is volt kormányfő –, hogy kicsi maradt a kereszténydemokraták és a kommunisták között. De nagy zsarolási potenciállal rendelkezett, azaz egy kicsi párt éléről is tudta diktálni a tempót és követelni a posztokat.

Azaz Renzi arra is játszhat, hogy ő legyen a mérleg nyelve jobb- és baloldal között. Bár ha Luigi di Maio komolyan gondolja pártja harmadikutasságát, elvileg ők is csinálhatják ezt a demokraták és a legások között. És új Craxinak eleve ott van Conte, aki sikeresen tudott jobb- és baloldali kormányokban is kormányfő maradni.

FOTÓ: Matteo Salvini / Facebook

Érdekel, mit tudnak Salvini hívei a magyar kormányról, és tudnak-e főzni valami igazi rómait? Nézd vissza a videónkat a római tüntetésükről!