Ezek a mai fiatalok dugnak és drogoznak, de legalább egy csodás sorozat készült róluk

Az Eufória karikatúraszerűen mutatja be a 2019-es tinédzserek összes sztereotip problémáját, de mégsem lett belőle tanmese.

Nagyon régi meggyőződésem, hogy generációzni nincs értelme: bár 30 felett gyakorlatilag mindenki elkezd ezekamaifiatalokozni, rosszabb esetben bezzegazénidőmbenezni, valójában mindig kiderül, hogy csak más formában kapjuk meg generációk óta nagyjából ugyanazokat a problémákat fiatalon. Bár valahogy minden generáció élete rettentően sötét, ebből pedig nagyszerű sorozatokat és filmeket lehet csinálni, valahogy mégis felnőtt már egy korosztály a Skins óta is úgy, hogy még nem omlott ránk a világ, a 2002-es Ken Park ijesztő generációjának pedig azóta nagyrészt gyereke van. 

Azért fontos ez, mert a most hatodik részénél járó Eufória az aktuális cím, amin keresztül el lehet szörnyedni ezeken a mai fiatalokon és az ő kilátástalan életükön: van, akinek Pornhubon küldenek pénzt ronda perverz emberek, van, aki az apja sorozatát találja meg fiatalon arról, ahogy izomból dug meg nőket és férfiakat, de találunk apakomplexusos lányt, aki szereti, ha öregebb férfiak alázzák. 

Ezeket a történeteket valójában nem az köti össze, hogy egy középiskolába járnak a 16-17 évesek, hanem a Zendaya által alakított Rue, akinek a narrálásában ismerjük meg mindenki nyomorát.

Rue története miatt értelemszerűen adja magát a Trainspotting-párhuzam: ahogy a britek csúcsfilmjének, úgy az Eufóriának is sikerül úgy mesélnie a drogozásról, hogy nem ítélkezik, néha még azt is megengedi a nézőnek, hogy nevessen rajta, de azért ott van a képeken az a fájdalom is, amit a mértéktelen szerhasználattal magának és a környezetének is okoz. 

A függőségekkel egyébként is képben volt a sorozatot rendező Sam Levinson: gyakorlatilag egyik drogról sem tudja Rue, hogy pontosan mi is az, megjelenik a fenantil, ami mostanra a legveszélyesebb szerrá vált, de a fiatalok többsége e-cigizik, ami az USA-ban a félrecsúszott promóció miatt a középiskolások komoly részét tette nikotinfüggővé a 2010-es években.

Érdemes kiemelni, hogy az Eufória se történetmesélésben, se képi világban nem finomkodik: a végeredményt még a legendásan bevállalós HBO is kissé pironkodva fogadta, ezért a tévécsatornán eleve csak a finomított verzió megy le, és a történelem során először az HBO Gón is hangsúlyosan figyelmeztetnek rá szövegben, hogy ezt nem fogja mindenki bírni. Ez persze megállhatna abban is, hogy tényleg mutatnak ágaskodó faszokat, ha azokról van szó, de valójában nem a pornográf tartalom itt a kemény, hanem az, ami körülveszi.

Itt legyünk kicsit büszke magyarok:

Szóval itt egy sorozat, ami 18 éven alulaiknak szól, de mégis csak 18 éven felüliek nézhetik, és nagyjából ezt az ellentmondást is tapasztaljuk az egész Eufóriában, ez teszi különösen kényelmetlenné az egészet. Még akkor is, ha azért érdemes tisztában lenni vele, hogy ennyire töményen nem szar a világ: vannak teljesen átlagos fiatalok is, akiknek nem került ki a házipornója az internetre, de még csak halálvágyat sem érez igazán középiskolában. Csak hát róluk forgatni rettentő unalmas lenne,

Nyilván könnyű lenne tanmeseként nézni az egészet, de nem az: bár a bemutatott világ részletei mind megtalálhatók a valóságban is, azért érdemes észben tartani, hogy ennyire nem szar a világ. Szerencsére a rengeteg fekete humor segítségével erre maga a sorozat is rásegít, hiszen végig felcsillan a lehetősége annak, hogy azért minden mentális probléma és gyerekkori trauma ellenére majd ezekből a szereplőkből is normális emberek lesznek pár év múlva.

FOTÓK: HBO