Szerencsére még a Könyvhét előtt megírták az év irodalmi gyilkosságát

Szerző: Pintér Bence
2019.06.12. 08:04

Krusovszky Dénes tavalyi regényét majdnem egyöntetűen 2018 legfontosabb regényeként jelölték meg a irodalomkritikusok, egy másik író, Bartók Imre azonban most egy hosszú esszét írt a könyvről, amelyben a Trónok harca nyolcadik évadához hasonlítva vette le az ünnepelt regényről a keresztvizet.

Szerencsére még a Könyvhét előtt megírták az év irodalmi gyilkosságát

A világ összes botrányai közül talán azért az irodalmi botrányok a legszórakoztatóbbak, mert itt az esetek jelentős részében művelt emberek igyekeznek úgy legyilkolni egymást – már persze, úgymond, virtuálisan –, hogy az azért valamilyen módon elegáns is maradjon.

Aki követi az irodalmi életet, az valószínűleg értesült arról, hogy tavaly Krusovszky Dénes regénye, az Akik már nem leszünk sosem volt az a regény, amit nem lehetett kikerülni, és amit körbedicsértek mindenhol, a Magyar Narancsnál is az év könyve lett a listát összeállító kritikusok szerint, és a Libri irodalmi közönségdíját is ő vehette át. Csak két idézet a könyvről:

+ „Szépen felépítettnek és finoman megformáltnak tartom. Nagyon profi, lehet, hogy valaki mindjárt azt mondja, túl profi, és épp ez a baj” – mondta róla Károlyi Csaba az Élet és Irodalom Kvartett című rendszeres beszélgetésén.

+ „Ahogy minden jól elmesélt személyes történet egy generáció történetévé válik, úgy, azt hiszem, a Krusovszky-regény is önmagán túlmutatva ábrázolja a harmincas generáció menekülését és otthontalanságát” – írta Valuska László a Könyvesblogon.

„Teljességgel nivellálja az olvasás imaginárius dimenzióját”

A pozitív fogadtatás azért nem volt teljes, az imént idézett ÉS-kvartettben például Bárány Tibor ezt mondta: „Ebben a könyvben viszont végig feltűnő az irodalmi masina működése. Itt most nekem mindjárt meg kell rendülnöm, és meg fogok rendülni. Itt most mindjárt komoly fordulat fog bekövetkezni, és bekövetkezik. Olvasás közben annyira hangosan zúgott az irodalmi gépezet, hogy nem hallottam a szereplők hangját.”

Tulajdonképpen ezt a gondolatot fejtette ki a minap Bartók Imre – aki tavaly maga is írt egy Krusovszkyénál vegyesebb fogadtatású regényt Jerikó épül címmel – a Dunszt.sk felületén Akik már nem leszünk sosem, avagy a csalódás, amit Trónok harcának hívnak címmel, amelyben valamiért egymás mellé rakta a Trónok harca utolsó évada és a Krusovszky-regény által érzett csalódást, maga által bevallott módon is csupán azért, mert nagyjából egyszerre érte őt a két dolog.

Bartók a kritikájában ízeire szedi Krusovszky pár mondatát, ami azért különösen szórakoztató, mert közben ő maga is olyan remek mondatokkal operál, mint az, hogy Krusovszky

„teljességgel nivellálja az olvasás imaginárius dimenzióját”,

amivel, ha laikusra fordítjuk, valószínűleg azt akarja mondani, hogy a regény mondatai olyan önismétlő módon írják le és részletezik a dolgokat, hogy az olvasó képzeletére már semmi munka nem marad.

Erre példát is hoz, nem is egyet, például ezt: „Visszasétáltam a nappaliba, és végigdőltem a kanapén; egy ideig a plafont bámulva szuszogtam, aztán egyszer csak éreztem, hogy a szemem sarka remegni kezd, és váratlanul sírni kezdtem.” 

„Mintha egy szöget ütnének életerős csapásokkal az agyba – a leírás nem hagy kétséget afelől, hogy itt valaki tényleg elsírja magát, és erre minden bizonnyal jó oka van” – írja Bartók a mondatról.

Bartók nagyrészt elegánsan, de kegyetlenül magyarázza hosszú bekezdéseken keresztül, hogy szerinte miért rosszak Krusovszky mondatai, majd a szöveg közepe környékén, majdnem csak úgy mellékesen odaveti: „Csak remélni tudom, hogy ezek a megfontolások nem hatnak maliciózus pepecselésnek. A probléma ugyanis nem magával a kiragadott mondattal van, hanem a szöveg egészével.”

A vita mindig jó dolog, írók és kritikusok pedig azóta tépik egymás haját, amióta feltalálták az irodalmat. Szerencsére Szálinger Balázs a Bárkán épp mostanában magyarázta el egy tárcában, hogy hogy érdemes reagálnia egy írónak a negatív és pozitív kritikákra: leginkább sehogy. Szóval a reakciókat talán nem is Krusovszky Dénestől, hanem ahogy az lenni szokott, a könyvét egyébként kedvelő irodalomkritikusoktól várhatjuk.

Ha tudni akarod, hogy miről fog beszélni mindenki a csütörtökön kezdődő Könyvhéten, akkor még most kattints át ide, és olvasd el az egész esszét!

Pintér Bence
Pintér Bence az Azonnali külsős munkatársa

Nappal újságíró a győri Ugytudjuknál; éjszaka fantasztikus irodalomról író blogger.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek