Gyurcsány és a Momentum Európában, Orbán Magyarországon győzött

Techet Péter

Szerző:
Techet Péter

2019.05.27. 12:52

A magyar eredmények megmutatták: egy autoriter rendszerben legfeljebb annyi érhető el, hogy kitisztul végre kicsit az ellenzéki térfél. Európai szinten viszont teljesen elmaradt az orbáni fordulat. Ha az európai (főleg néppárti) politikusok merészek, most lehetne végleg perifériára szorítani Orbánt és a Fideszt.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Bő egy éve, amikor Berlinben néztem a választási eredményeket, felettébb el voltam keseredve. Noha egy rég nem látott belgrádi barátnémmal találkoztam, mégis folyamatosan néztem a mobilomon az eredményeket – és igen, meg voltam döbbenve. Minden értelemben rossz eredmény született, az ellenzék teljesen elhasalt, a Fidesz újabb kétharmadot szerzett.

Most Milánóban néztem az eredményeket, elsősorban az olaszt, de azért a magyarra is rá-rápillogva. És nem hiszem, hogy csak a belpaesének köszönhető (ráadásul Milánó külvárosa eleve nem túl szép), hogy nem látom annyira siralmasnak a helyzetet.

Fidesz: unalmas magyarországi győzelem, hatalmas európai bukás

Igen, a Fidesz nyert, de ez egy percig se volt kérdés.

Ám leverték a maguk által feltett lécet, miszerint Orbán Viktort, aki a fideszes médiában (például a Heti Válasz címlapján egykoron) már évek óta „Európa erős embereként” szerepel, a kontinens népei is majd mind követni fognak.

Orbán Magyarországon hozott egy szokásos, még az eddigi Fidesz-eredmények tükrében se túlságosan magas szavazatszámot: kétmillió embert se tudtak mozgósítani.

Eközben pedig Európában teljesen elmaradt az a szélsőjobboldali fordulat, amelyre Orbán számított.

Gyakorlatilag értelmetlenné vált a Néppárt elleni Fidesz-kampány is, mert nem erősödtek meg Európában azon erők, akiknek a Fidesz egy ilyen durva kampánnyal kedveskedni tudott. Ezzel szemben a Néppárt a Fidesz nélkül is meg tudja őrizni elsőségét, a Fidesztől legmesszebb fekvő – mert a legkeményebben antinacionalista – zöld és liberális frakciók pedig kifejezetten megerősödtek. A progresszív és liberális pártok alkotta ALDE, amelybe Macron Európai Reneszánsza is beszállt, száz mandátum feletti EP-helyet szerzett. Ettől elmaradtak azok a pártok, akik már a választások előtt elkötelezték magukat Matteo Salvini vagy Marine Le Pen mellett.

Orbán valamivel több, mint ötven százaléka Magyarországon persze azt mutatja: az agymosás hat, főleg a szellemileg és földrajzilag legelzártabb emberek között. De nem mindenható e gépezet se. Ahhoz képest, hogy az egész ország teli volt a Fidesz plakátjaival, ömlött a – média immáron több mint kétharmadát kitevő, gyakorlatilag központilag irányított – propagandaoldalakról a fideszes maszlag, a bevándorlásblabla egy kivándorlástól sújtott országban. De ez se volt elég egy történelmi, mondjuk hatvan százalék feletti eredményhez.

Orbán sokszor álmodik nagyot, mer nagyot lépni, riszkírozni. Ezt csinálta most is – de Magyarországon hozott egy unalmas eredményt, Európában pedig teljesen elbukott. Ez persze megint mutatja:

Orbán talán a magyar lelket, főleg annak sötétebb részét, ahonnan maga is jön, jól érti. De Európáról fogalma sincsen.

Az európai gondolkodástól Orbán tényleg – és itt nem értékalapú kritikát, hanem objektív ténymegállapapítást teszek – nagyon-nagyon messze van. Számára talán tényleg őszinte meglepetés lehet, hogy Olaszországban a szavazók egyharmadánál többet nem lehet behergelni a menekültek ellen, pedig ott még vannak is – ellentétben Magyarországgal – menekültek. Tényleg meglepheti, hogy a nyugati kereszténységből az ottani keresztényeknek nem a fehér rasszizmus következik. És hogy azon országokban, ahol az egészségügytől az oktatásig minden jobb, mint a szétrohadt Magyarországon, a lelkek sincsenek olyannyira szétrohadva, mint a fideszes politikusoké.

Magyar ellenzéki térfél: tisztább a kép

A tegnapi választási estén, már amennyire ki tudtam venni a tudósításokból, a Momentumnál volt a legnagyobb öröm. Tény:

a tegnapi választási estét nem a Fidesz, hanem két ellenzéki párt, a Momentum és a DK vitte el.

Mindkét párt meglepetésszerűen jobban szerepelt, mint amire vélhetően maguk is számítottak. A DK négy mandátuma majdnem csodaszerű, de a Momentumnál se az volt a kérdés estig, hogy két mandátum lesz-e, hanem hogy egyáltalán lesz-e egyetlen egy is.

Sokan fanyalognak e két párt sikere kapcsán, pedig az eredmény egyáltalán nem rossz. Leszerepeltek azok a pártok, amelyek kusza mondanivalójuk miatt eleve inkább csak tehertétel voltak egy világos ellenzéki alternatíva számára.

Vagy valakinek tényleg hiányozni fog Sneider Tamás, Tóth Bertalan és Keresztes László Lóránt, ha eltűnnek a politikából?

Az MSZP, a Jobbik és az LMP katasztrofális szereplése az ellenzéki térfél – minden értelemben vett – tisztulását segítheti. Velük szemben két olyan párt tört előre, a DK és a Momentum, amelynek tartalmával lehet vitatkozni, de sikerük mindenképpen két dolgot üzen: a világos nyelvezet és a kemény munka kifizetődik.

Miközben a Jobbik vagy az LMP kapcsán alig lehetett mára tudni, mit is akarnak, miről is szólnak, a DK az Európai Egyesült Államokkal, a Momentum pedig a macronizmusával világosan elhelyezte magát a politikai térfélen. A Momentum ráadásul ezúttal még konkrét igéreteket is megfogalmazott: az EU-pénzek kifizetése kapcsán tett javaslatait az is érthette, aki nem eszmetörténetileg képzett.

Ezzel szemben a Jobbik béruniója nevetségesen irreális cél volt, ráadásul a párt közben meg elutasította az egységesebb Európát, úgy pedig aztán különösen nehéz béruniót akarni. Az LMP pedig ugyan megígérte, hogy félkézzel, egy képviselővel is megállítja a klímaváltozást – de ez a párt erejét és jelenlegi szellemi állapotát figyelembe véve legfeljebb buksisimogatásra érdemes erőlködés volt. Az MSZP-re pedig eleve évek, talán évtizedek óta semmi szükség nincsen.

Lehetett volna tegnap este persze az LMP-nél akkora öröm, mint a Momentumnál.

A párt borzalmas tagsága és még borzalmasabb etikai bizottsága azonban a tavalyi történelmi sikert két társelnökük elűzésével, majd párton belüli dulakodással „ünnepelte“. Egy olyan párt kapcsán, aminek Keresztes Lóránt és Demeter Márta a társelnöke, nem a bukás az érdekes, hanem annak kérdése, hogy ki az a két százalék, aki egyáltalán még rájuk szavazott.

Nem Gyurcsány vagy a Momentum hibája, hogy nincs baloldal

A DK és a Momentum másik üzenete – a világos célok mellett –, hogy a kemény munka még egy autoriter rendszerben is akár részbeni sikert eredményezhet. Nem lehet elvitatni, hogy a két párt aktivistái sokat dolgoztak. Gyurcsány visszatérésén nem szörnyülködni kell – hanem tessék utána csinálni, sőt, jobban.

Nehogy Gyurcsány hibája legyen már az, hogy Tóth Bertalanok, Gyöngyösi Mártonok, Demeter Márták voltak vele szemben az alternatívák.

Akinek hiányzik az aufklérista, polgári radikális Gyurcsányék és a progresszív, jobboldali liberális Fekete-Győrék mellett egy baloldali (vagy akár zöld) alternatíva, az találja ki magát, és fektessen bele sok energiát. A Jobbik, az MSZP és (a mostani) LMP várható és remélhető eltűnése éppen azok számára a legjobb hír, akik valódi baloldali alternatívákat akarnának.

Az LMP bejutása csak megint elodázta volna a feladatot: a baloldal nulláról való teljes megújítását.

Más kérdés, hogy a mostani EP-választás – se Magyarországon, se Európában – nem a baloldali témák jelentette törések mentén zajlott. Mivel maga az európai integráció léte forgott kockán, a fő törésvonal a nacionalisták és az antinacionalisták között húzodott, mindkét oldalon jobb- és baloldaliakkal egyaránt. A DK és a Momentum azért tudott győzni, mert világos antinacionalista erőként pozicionálta magát a nacionalista Fidesszel szemben.

Európában elmaradt az orbáni fordulat

Ezzel pedig a DK és a Momentum volt az a két párt, amely tényleg felvette az összes többi EU-tagállam, az egész kontinens politikai dinamikáját.

Ami a németeknél a Zöldek, az olaszoknál a Demokraták, a franciáknál Macronék, a briteknél a Libdemek, a románoknál az USR-PLUS, a szlovákoknál a Progresszívek, azok Magyarországon a DK és a Momentum: az európai integráció kérlelhetetlen hívei a nacionalistákkal szemben. A Fidesz, a meglepően jól szereplő, azaz a Jobbik jelenlegi bázisát is könnyen megszerezni képes Mi Hazánk és a Munkáspárt pedig velük szemben álltak nacionalista erőkként.

Az MSZP, és pláne a Jobbik vagy a LMP nem tudta magát elhelyezni ebben a nacionalizmus versus antinacionalizmus jelentette összeurópai törésvonalban.

Európában az európai integráció hívei győztek. Franciaországban a szavazatok picit több mint negyedét, az olaszoknál harmadát ugyan megszerezték az első helyre befutott helyi nacionalista pártok. De ez még ott se többség.

Európa egészében pedig a zöldek és a liberálisok előretörése történelmi, nem a szélsőjobboldalé.

Orbánt perifériára lehetne most szorítani

Orbán monumentálisan számolta el tehát magát. A Néppártban alig van már benne. Azok, akikhez meg átléphetne, vélhetően legfeljebb az Európai Parlament negyedik, ötödik legerősebb frakcióját alkotják majd – minden más frakciótól teljesen elszigetelve.

Az Európai Parlament többsége nem az Orbán-féle osztrák vagy olasz modell: az Európai Néppártnak a széljobbal nem csak matematikailag nem lenne többsége, de politikailag sincs erre akarat az európai konzervatívok között.

A Néppárt a szocialistákra, liberálisokra, zöldekre lesz rászorulva – azon pártokra, akik már eddig se értették, mit kereshet egy szélsőjobboldali, nyíltan rasszista Orbán a kereszténydemokraták között.

Bárki is lesz az Európai Bizottság elnöke, az csak akkor tud többséget szerezni az Európai Parlamentben, ha nagyon messze esik majd Orbántól. A szocialista frakcióban a gyurcsányisták, a liberálisban pedig a momentumosok bizonyosan gondoskodni fognak erről.

Tegnap este igaza volt Gyurcsánynak: ők mennek a győztesek közé, a Fidesz Európában a vesztes oldalon van.

Magyarországot még uralja Orbán, de már azt se légmentesen. Európát viszont Orbán el se érte. Ha a Néppártban van mersz és tisztesség (két tulajdonság, amivel a Néppártot meghatározó német CDU/CSU sajnos kevéssé rendelkezik), akkor Orbán kizárásával végleg oda küldhetnék a magyar kormányfőt, ahová való: a perifériára. Maradhatna Felcsúton világhíres.

Olvass még több cikket Techet Pétertől az Azonnalin!

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől
Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek