A mozi meghalt, agyonverték a szuperhősök

Az idén legtöbb pénzt hozó tíz mozifilmből kilenc vagy képregényfilm, vagy egy korábbi nagy sikerű film valahányadik folytatása, újrarendezése. Hogy miért? Nem a nézők a hülyék, hanem a stúdiók lusták!

Évről évre visszatérő probléma a filmiparban, hogy bár soha nem látott mennyiségű pénzt hoz Hollywood, egyre fogynak el az új ötletek a forgatókönyvíróknál. A moziban legtöbb pénzt hozó filmek között évek óta csak mutatóban vannak olyan darabok, amik minden előzmény nélkül csak úgy a semmiből születtek meg, idén pedig még keményebb a helyzet. 

Íme az idei év tíz legtöbb pénzt hozó filmje:

1. Fekete Párduc (700 millió dollár)

2. Bosszúállók: Végtelen háború (678 millió)

3. A hihetetlen család 2. (606 millió)

4. Jurassic World: Bukott birodalom (416 millió)

5. Deadpool 2. (318 millió)

6. Jumanji: Vár a dzsungel (235 millió)

7. Mission: Impossible - Utóhatás (218 millió)

8. A Hangya és a Darázs (215 millió)

9. Solo: Egy Star Wars-történet (213 millió)

10. Hang nélkül (188 millió)

Ahogy látható, a legtöbb pénzt hozó darabok közül négy is képregényfilm, melléjük fér egy sikeres rajzfilm folytatása (Hihetetlen család), egy 1995-ös klasszikus családi film dwaynejohnsonosított változata (Jumanji), Tom Cruise ugrálásának hatodik része (Mission: Impossible), egy újraindított franchise folytatása (Jurassic World) és persze a kötelező Star Wars-film is. Ez utóbbi azért is különleges, mert a kritikusok és a rajongók is utálták nagyrészt, de ez se tántorított el senkit a megnézésétől, hiszen a Star Wars név miatt kötelező programmá tudott válni. 

A listán egyetlen kakukktojás van, a Hang nélkül. John Krasinski filmjének nincs alapjául szolgáló könyve, nem kapott rá sok pénzt, nem kapcsolódik egyetlen filmes univerzumhoz sem, hanem elmesél egy történetet Emily Blunttal és két gyerekkel, aminek van eleje és vége is. Ráadásul ez se mondható drámának, hiszen egy ügyesen megcsinált sci-fi horrorról beszélünk abból a fajtából, amit hagyományosan moziban a legjobb nézni. A film számai arra utalnak, hogy komoly nézői igény van a saját lábukon is megálló mozifilmekre.

Mióta a harisnyában verekedő szuperhősök átvették a hatalmat az ismert univerzum felett, megszületett a tökéletes biztonsági játék receptje is: sok CGI, minél több vendégszereplő, épüljön bele egy nagy univerzumba minden film, és soha ne legyen teljesen vége. Természetesen a Bosszúállók harmadik része a csúcsalkotása ennek, aminek összesen 19 előzményfilmjét kell ahhoz végignézni, hogy minden aprósággal képben legyünk, és még így sincs befejezve.

Ez azt jelenti, hogy mire jön a Végtelen háború folytatása, már bőven 20 előzmény felett fogunk járni, és nyilvánvalóan nem az lesz az utolsó nagy Marvel-film. Ezek a filmek tökéletesen aknázzák ki, hogy nem csak felnőtt és fizetőképessé vált több generáció, akik szerint már nem ciki szuperhősökért rajongani, még kifejezetten menő is lett geeknek lenni. Ha ennek a generációnak állítanak elő filmeket, akkor

A filmek köré épített univerzumok kedveznek a kampányoknak, kedveznek az összeesküvés-rajongó fiataloknak, egyedül azoknak nem, akik még értik, mitől lettek kiemelkedő alkotások az olyan kultfilmek, mint az Aranypolgár, a Szárnyas fejvadász, vagy az első Rambó.

A fő bűnös első ránézésre a toplistán öt filmet is jegyző Walt Disney, ami magába szívva lassan az összes nagykiadót olyan monstrummá vált, amiben évekre előre hónaponként van lezsírozva minden megjelenés. Egy ekkora gépezet nem engedhet meg magának kísérletező kedvű rendezőket, akik véletlenül borítanák a jól körülhatárolható rajongói igényeket.

Amikor a cég 2012-ben megszerezte a Star Wars jogait, sokan fellélegeztek annak reményében, hogy végre értelmezhető folytatást kap a lézerkardozás, de mostanra ez sem ennyire egyértelmű. Az elmúlt négy évben egyedül az volt ugyanis fontos, hogy megjelenjen egy-egy Star Wars-film, amik azon kívül semmit nem tettek hozzá a történethez, hogy elpuffogtatták az összes kötelező közhelyet. 

amik miatt ma már a mozikba nem került sorozatok is legalább akkora figyelmet kapnak, mint a filmvászon. A sorozatok viszont eleve magukban hordozzák ugyanazt a hibát, mint a fent említett filmek: nincs igazából végük, és nem a nagyszabású befejezésért halad a történet hosszú éveken át, hanem azért, hogy a következő részt is megnézzük, aztán, hogy utána pár hónap szünet után a következő évadot is pirosbetűs ünnepként kezeljük.

Ugyanakkor ezek a szolgáltatók még így is gyakrabban teret adnak a kreativitásnak: elég csak a Netflixen megjelent, a gyerekkatonák világát bemutató Beasts of No Nationre vagy az HBO-n kijött A történetre gondolni. 

A teljes eliparosodás ellen egyelőre még csak megoldási javaslatok sem születtek, és ez egészen addig így fog maradni, ameddig a nagy stúdiók csak a kötelező köröket futják le. Addig marad az azon való örömködés, hogy 2018-ban újra született egy Predator-film.

CIKK FORRÁSAI: The Numbers, The Guardian, Real Clear

FOTÓK: Avengers: Infinity War, A Quiet Place, Solo: A Star Wars Story