Kidobják-e a Fideszt a Néppártból?

Böcskei Balázs

Szerző:
Böcskei Balázs

2018.09.14. 18:28

Egyelőre úgy tűnik, hogy az Európai Néppárt nem gondolkodik a Fidesz kizárásában – főleg Orbán mellett a másik „bomlasztó”, Macron ambíciójának árnyékában.

Marad(hat)-e a Fidesz az Európai Néppártban? A szerdai európai parlamenti szavazás óta – és azt megelőzően éveken át – ez a kérdés volt az érdeklődés középpontjában, és egy darabig még ott is marad. Számos forgatókönyv lehetséges, szólnak érvek a bennmaradás- és kilépés (vagy kizárás) mellett és ellen is. Mint oly sokszor a politikában, most sem világos még, hogy „mit is akar mondani a szerző”, mi is a politikusok szándéka.

A helyzet bonyolultabb, minthogy azt csak Orbán vagy csak az Európai Néppárt szemszögéből nézzük.

Ha abból indulunk ki, hogy a Fidesznek jobbra tolódása után történetileg tekintve egy magidentitása az Európai Néppárt, mely mégiscsak Európa vezető, mérsékelt, kormányzóképességet és kormányzati pozíciókat tekintve számottevő jobboldali-konzervatív pártjait tömöríti magában; úgy például Marine Le Pen vagy Nigel Farage fémjelezte potenciális politikai szövetségesek – bármilyen formában is – nem éppen a kockázatminimalizáló stratégiát jelentenék. (Ehelyütt jelzem, hogy ez az írás nem tekinti relevánsnak az „Orbán szét akarja verni az Uniót” vagy „Orbán Putyin fegyvere az orosz befolyás növelésében” felütésű egyszeregyeket.).

A potens új populista, radikális jobboldali pártok kétségkívül megerősödtek, valóban felsértették azt a posztpolitikai konszenzust, amelyet a bal- és jobbközép hegemónia képzett az európai pártrendszerekben, viszont az ilyen pártok kormányra alig kerülnek.

Ennek következében talán helyesebb lenne – szemben a kormánypárti korszellemmeséléssel – inkább populista momentumról beszélni populista korszak helyett.

Kétségkívül a migrációs tematika elhozta ezen pártok erősödését, de ezek a pártok eléggé kitettek az európai válságkezelés módjának, úgyhogy könnyen recesszióba is kerülhetnek.

Emlékeztetőképpen: a mostanság Magyarországon talán legismertebb, annak idején értelmiségi pártként startoló, és az euró kivezetését szorgalmazó, fiskális fegyelmet abszolutizáló AfD útja a jelenleg mért tizenöt százalékig sem volt „evolutív”. Úgy kellett a pártnak a bevándorláskérdés, mint magyar pártoknak a stabil szervezet és a párttagság.

Valóban összeköti a Fidesz vélt potenciális szövetségeseit az elitellenesség – és minden, ami ezzel „Brüsszelre” vonatkozó megítéléssel jár –, de közpolitikai harmonizációról kevésbé beszélhetünk. Mindehhez társul, hogy e pártok olyannyira csak a nemzet(állam)i érdekeket képviselik, hogy az Európai Unión belüli egyenlőtlenségekből fakadó aktuális viták a körükben különösen élesek lennének, amint azoknak tényleg tétjük lenne.

Törékeny politikai koalíciókról beszélhetünk csak tehát.

Ezzel szemben amíg a magyar „illiberális” modell stabilitása az európai kohéziós politika függvénye is, addig az orbáni racionalitás szólhat inkább arról is, hogy – egy számára kívánatos EP-választási eredmény után – kedvező pozíciót tudjon befoglalni a Néppártban.

Az Európai Néppárt egysége – szemben a kormánypárti elemzők által hangoztatott véleménnyel – minden vita ellenére erősebb, mint feltételeznék. Hiszen bár populista az aktuális európai pillanat, és számos folyamat mutat arra, hogy ha nem is fullad ki az uniós projekt, de tartós marad a jelenlegi bizonytalanságokkal terhelt állapot; de egy felelős gondolkodás ilyenkor az egység gondolatát erősítheti.

Ezt példázta (szimbolikusan is persze) szerdán a néppártiak szavazási magatartása: a pártcsalád meghúzta saját határait.

A szavazás kapcsán felmerülő, a Fidesz-kizárására vonatkozó megnyilvánulások sem voltak általánosak és meggyőzőek. 
Mindez természetesen nem jelenti még azt, hogy a jövőben esetleg ne kéne számolni a Fidesz kizárásával vagy a néppárti tagságának felfüggesztésével, azonban egyelőre

úgy tűnik, hogy a Néppárt nem gondolkodik a Fidesz párt kizárásában – főleg Orbán mellett a másik „bomlasztó”, Macron ambíciójának árnyékában.

A kockázati tényező ma jóval több annál, minthogy egy populista jobboldali felívelés közepette a néppártiak is a rendezetlenség irányába tegyenek lépéseket.

Ugyanakkor a néppárti kockázatminimalizáló stratégia oda is vezethet, hogy lábon próbálják majd kihordani a Fidesz tőlük idegen populizmusa okozta betegséget (az Azonnali már latolgatta az esélyeket ezzel kapcsolatban). Bár ez kétségkívül megnehezíti a Fidesz ellen szavazó néppártiak EP-kampányát, de ez a kampány nem arról fog majd szólni, hogy a „Fidesz miatt kell magyarázkodniuk”, hanem hogy „otthon” a policy brief-ekben leírt szokásos jótanácsok elolvasását követően mobilizáló válaszokkal tudjanak élni a hazai populistákkal szemben.

A szerző az IDEA Intézet politikai elemzője

Böcskei Balázs
Böcskei Balázs állandó szerző

Politológus, elemző, tanácsadó. Az IDEA Intézet kutatási igazgatója, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. És korábbi NBI-es, NBII-es játékvezető, a focipálya illata még mindig az orrában.

olvass még a szerzőtől
Böcskei Balázs
Böcskei Balázs állandó szerző

Politológus, elemző, tanácsadó. Az IDEA Intézet kutatási igazgatója, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. És korábbi NBI-es, NBII-es játékvezető, a focipálya illata még mindig az orrában.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek