Tényleg használ Közép-Európának az EU-s aranybánya?

Aranyat találtak a Kárpátokban. Nem most, hanem már tíz éve. Az aranyláz aranyásókat hozott, páratlan meggazdagodásokat, és aranyláztól szétzüllő közösségeket. A szlovák ügy a legmegrázóbb: két ártatlan embert végzett ki a maffia, hogy elijessze az aranybányájuk közelében kutakodókat. Ér ennyit ez az egész pénzhajhászás?

Az óriási kincset most nem a föld alatt találták. Az uniós pénzforrások az új aranybányák: óriási vagyonok lehetősége csillant fel alapvetően szegény vidékeken. Az aranyláz, ahogy lenni szokott, hozott páratlan gazdagságot és morális züllést, az eldugott falvaknak és városoknak fejlesztéseket és mindent szétziláló harcot a pénzekért.

Nyilván vannak az uniós pénzeknek nagyon is kézzelfogható eredményei. Ezt Prágától Budapestig utak, vasutak, felújított iskolák, egyetemi épületek sora jelzi. Nyomukban viszont brutális korrupciós ügyek sora. 

Prágában a miniszterelnök-jelölt ellen vizsgálódnak uniós pályázati ügyben, Szlovákiában az EU-s pénzszivattyúkat működtető maffia újságírót gyilkol, az ügyben a kormány is érintett lehet; Magyarországon pedig a miniszterelnök veje ellen vizsgálódnak, de a valahai magyar liberális pártot vezető szociológusokat és bölcsészeket is az uniós pénzből épített négyes metró tette a köznép szemében bűnözővé, vagy legalábbis bűnössé.

Ér ennyit ez az egész pénzhajhászás? Ezt a kérdést mintha most ő is feltenné magának. És persze, korrupció volt korábban is, lesz is, de talán a kísértés nem volt ekkora.

Azonban az ingyenpénz nemcsak embereket tud lezülleszteni, hanem a fejlődést is megakaszthatja. A váratlan pénztömeg becsapódik, mint egy aranyból lévő meteorit, és eltéríti a fejlődés lassú, de egyenletes és valahová vezető útját másfele, esetleg vakvágányra. A történelem több ilyen esetet ismer.

Példaként szokták emlegetni az inkák, aztékok aranyát megtaláló Spanyolországot, ahol a rengeteg pénzből meggazdagodtak, a festők is jól jártak, de a polgárságnak végül nem sok jutott. A drága ruhákat Németalföldről vásárolták, a vagyon végül oda áramlott.

Vagy vegyük a napóleoni háborúk alatt egekbe szökő gabonaárakat, ami történetesen Magyarországnak volt jó. Pontosabban a magyar nemességnek, amely még fejletlen technológia mellett is el tudta adni a terményt, tömni tudta a kincstárát. Aztán amikor a Napóleon-aranyak már nem érkeztek, jött a kijózanító válság, és végül a reformkor.

Nyilván provokatív felvetés, de baj az, ha nem futnak csilivili vonatok elnéptelenedő régiók között? Egy ilyen uniós látványberuházás lehet a politikusok hibája, de lehet rendszerhiba is. De olcsó dolog emiatt csak a politikusokat szidni, mintha csak az ő keverés-kavarásaik miatt nem lennének hatékonyak a beruházások.

Érdemes elmenni egy uniós finanszírozású startup-rendezvényre: a hostessek száma könnyen felülmúlja az érdeklődőkét. Mármint a komoly érdeklődőkét, a valós ötlettel rendelkezőkét. Azaz lehet, hogy valahová több EU-s pénz érkezik, mint amennyi ott termőre fordulhat. Több a trágya, mint a termőföld.

Pragmatikus megoldás lenne talán sokkal többet fordítani az alapvető dolgokra, oktatásra, egészségügyre. Abból baj nem lehet, sőt, csak jó; a komplex beruházásokat pedig addig talán érdemes elfelejteni, amíg a fejlődés egyszerű társadalmi feltételei sem adottak.

A szöveg először a pozsonyi Új Szó című napilapban jelent meg. A felvidéki lappal az Azonnali együttműködik, ezért is olvashattátok ezt a cikket itt és most.

NYITÓKÉP: 444