Amennyiben nehézségeid támadnak az e-mail megtekintése során, kattints ide.
Reggeli fekete
2021. március 19.
Antal Róbert-István
az Azonnali újságírója

FEL, VÖRÖSÖK, PROLETÁROK!

Tavaszi napéjegyenlőség lesz pár nap múlva, a konyhában tavaszi napfény, gőzölgő kávé – az élet szép, mondhatnánk, ha nem lenne itt az emberben az a konstans szorongás, hogy lassan már egy éve éljük pandémiás korszakunkat. Ezalatt olyan dolgokhoz szoktunk hozzá, amelyről korábban nem is gondoltuk volna, hogy hétköznapjaink része lesz: maszkot hordunk még a szabadban is, sőt, ez már annyira ösztöneink része lett, hogy egyre ritkábban fordul elő, hogy az ajtóból kelljen visszafordulni, hogy „bazdmeg, otthagytam a kurva maszkot”. De volt ennek az időszaknak pozitív hatása is: többet kirándulunk, jómagam pedig nekifogtam például biciklizni.

 

SZÁZKÉT ÉVE ILYENKOR VÖRÖS VOLT BUDAPEST

Talán nem meglepő a reggeli köszöntésem után, hogy most egy keveset Tanács-Magyarországról, vagy a Tanácsköztársaságról írok. Az első világháborús összeomlás és vereség után ugyanis radikális társadalom- és politikaformáló erők bukkantak felszínre. Miután a mérsékelt politizálás elhasználódott, megnőtt a társadalmi igény a szélsőségekre.

A boldog békeidők begyöpösödött szociáldemokráciáját – amely meghagyta volna politikai és gazdasági küzdelmét a munkás és szakszervezeti jogok, valamint az általános választójog szintjén – először 1918 ősze, a Károlyi-féle őszirózsás forradalom kényszerítette lépésre, majd annak sorozatos kudarcai után a kommunisták is. A korszak vezető liberálisai (a polgári radikálisok) és a reformer arisztokraták eszméik magasztossága ellenére sem tudtak lépést tartani az utca kívánalmaival.

A napokban olvastam el Hatos Pál történész tanácsköztársaságról írt friss munkáját, a Rosszfiúk világforradalmát. A Reggeli fekete olvasóinak pedig elmondhatom, hogy jól tettem: rég ragadott ennyire magával történelmi szakmunka. Rendesen nevettem Hatos „verses epikáján” – tényleg, nem vicc, olvassátok el, olyan, mintha verset olvasnánk prózában – és néha elgondolkodtam azon, milyen sok dolgot nem tudunk az összeomlásról. Annak ellenére vagyunk tudatlanok, hogy közben azt hisszük, Trianonról mindent tudunk, mivel azt a magyar közgondolkodás a magyar nemzeti múlt, azaz identitásunk alfájának és omegájának tartja.

Ám a tudásunk sokszor kimerül abban, hogy Trianonért a kommunisták, a zsidók, Károlyi Mihály és Kun Béla a felelősek. A kötet éppen ezért jó: mert ezekről a kategorikus kijelentésekről rántja le a leplet és a száz (pontosabban százkét) évvel ezelőtti eseményeket pőre valójában mutatja meg: nehéz döntések, kapkodás, információhiány. Egyik nap fegyveres honvédelemet hirdetek, másik héten kijelentem, hogy „nem állok a területi integritás alapján”.

Azért fontos, hogy ezt elolvassuk és megismerjük, hogy tudatosítsuk: a múlt nem fehér és fekete. Nem csak hősökből és árulókból áll, hanem hibázó, kapkodó, szorongással küzdő emberekből. Persze vannak szadista Szamuely Tiborok és Prónay Pálok (az egyik a vörös-, a másik a fehérterror arca), akiknek nevéhez párhónapos működésük során halottak tucatjainak vére tapad.

Ám vannak olyanok is, mint a szocdem Garami Ernő, aki kijelentette: köszöni szépen, a bolsevik kísérletből és puccsból nem kér, marad szocdem és a többi szociáldemokrata döntse el: egyesülnek-e a kommunistákkal – vagyis felszámolják magukat és beolvadnak közéjük – vagy önálló politikai faktor maradnak. Az idő utólag lehet, hogy Garamit igazolta.

 

DE MÉGIS MIÉRT KELLENE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRA EMLÉKEZNI?

Azért, mert magyar történet. Hiába létezik az igyekezet arra, hogy ezt az időszakot kiírjuk a nemzet történelméből, ezt ugyanúgy magyarok csinálták, ahogyan magyar volt a két világháború közötti konszolidáció (Horthy Miklós és Bethlen István) is. Lehet, hogy a tanácsköztársaság vezetőinek származása más volt (zsidó, német), de magyarul beszéltek, magyarul írták az újságcikkeiket. Ideológiájuk lehetett internacionalista, a világ proletariátusának összefogását kívánták volna, ám ehhez szükségük volt egy kommunikációs csatornára, vagyis egy nyelvre.

A marxista filozófia hiába született meg német nyelven, itthon a századelőn bőszen dolgoztak azon, hogy az egészet magyarra fordítsák. És ahogyan a nevében proletárállamban, a Szovjetunióban az orosz nyelv lett a kommunikációs csatorna és ezzel az oroszországi nemzetiségek asszimilációjához járult hozzá, úgy lehetett volna a magyar nyelv a Kárpát-medencei nemzetiségek államnyelve a magyar tanácsállamban.

Gondolom, ez még a véres magyar nacionalistákat sem zavarta volna annyira: az imént idézett Hatos-kötetben van is egy passzus arról, hogy a Tanácsköztársaság 133 napja alatt sokan viselkedtek retekként: ők „kívül vörösek, belül fehérek” voltak. Például a kortárs jobboldali emlékezetkultúra egyik fontos szereplője volt a magyar hadsereg székely hadosztályként ismert egysége.

A székely hadosztály – amely valójában nem is székelyekből, hanem nagyrészt nagyváradi, székelyhídi, tiszántúli bakákból állt – a Tanácsköztársaság kikiáltása után válaszút elé érkezett: keletről támadott a román, Budapesten a velük ellenséges kommunisták kerültek hatalomra, kérdés volt, mit tegyenek. A hadosztály nagy része és „dicsőséges” vezérük, Kratochvil Károly inkább letette a románok előtt a fegyvert és magadta magát. A hadosztály egy kisebbik része, Verbőczy Kálmán százados vezetésével – ha van személy, akire a trianoni összeomlás kontextusában hősként illik emlékezni, akkor ő az – úgy döntött: vörös zászlók alatt, de a magyar államért, a szentistváni Magyarország visszaállításáért továbbra is harcolni fog.

 

FÜRDŐZŐ PROLETÁRGYEREKEK ÉS SOK SZÉP, PAPÍRON MARADT TERV

A nagy tervek közül a legtöbb papíron maradt. Annak ellenére, hogy a Tanácsköztársaságra úgy emlékszünk, mint valami radikálisan új, felforgató kísérletre, a szűk hat hónapot inkább a folytonosság jellemezte. Legfelül kicserélődött a vezető réteg, de a kisvárosok és falvak vezetése csak átnevezte magát: immár nem bíró és jegyző, hanem direktóriumi tag, esetleg néptanácsos volt. A folyamatos kapkodásban, rendeletdiktatúrában azonban arra is jutott idő, hogy előírják a proletárgyerekek fürdőztetését, tiszálkodását, fogmosását. Legtöbbször például a Margitszigeten, vagy a Balatonon lubickoló munkásgyerekek és családjaik jutnak az eszünkbe.  

Erőszakkal, de megpróbálták a fővárosi lakáshelyzetet is orvosolni: nagypolgári lakásokba munkáscsaládokat telepítettek be, a hat hónap alatt összesen 80-100 000 embert került új otthonba Budapesten.

A Tanácsköztársaság egy másik vívmánya a házassághoz fűződik, liberalizálták ugyanis a századelő kötött nemi viszonyait. Egyrészt elrendelték, hogy a házasságon kívül született gyermek nem lehet „törvénytelen” többé, ugyanazok a jogok illetik meg, mint a házasságban született gyermeket.

A házasságkötést és a válást is könnyítették: míg korábban ezekhez egyházi szertartás és a család beleegyezése is szükséges volt, a Tanácsköztársaság ezeket a követelményeket eltörölte. Nem hiába írja Hatos a könyvében, hogy a tanácsköztársaság felvidéki hadjáratát követően „Kassán pedig a háromhetes magyar kommunizmus egy véget nem érő folyamatos lagzi volt”.

 

MEDDIG BÍRJA MÉG A HÁZASSÁG?

Romániában december 23. óta jobbközép koalíciós kormányzás van: a miniszterelnök a nemzeti liberális Florin Cîțu (ejtsd: Kőcu), miniszterelnök-helyettesei pedig a liberális-technokrata USR-PLUS-társelnök Dan Barna, valamint a romániai magyarok érdeképviseleti szervének, az RMDSZ-nek az elnöke, Kelemen Hunor.

Egy ideje úgy néz ki a helyzet, hogy az liberális-technokrata egészségügyi miniszterrel, Vlad Voiculescuval csak probléma van. A koronavírus-járvány menedzselése miatt eddig már többször bírálták finomam egymást a miniszterelnök és az egészségügyi miniszter.

A feszültség még decemberben kezdődött, ekkor Vlad Voiculescu és a nemzeti liberálisok között az oltások koordinálásában nézeteltérés alakult ki. Az egészségügyi miniszter és a kolozsvári polgármester, a nemzeti liberális Emil Boc a sajtóban üzengettek egymásnak arról, hogy kinek kellene kifizetni az oltáshoz szükséges infrastruktúrát és személyzetet: Boc szerint az egészségügyi minisztériumnak kell állnia ennek költségeit, Voiculescu viszont az önkormányzatokra hárította ezt.

Nem nagy összegről volt szó: Voiculescu a 350 ezer fős Kolozsvár esetében nagyjából 200 ezer lejt, azaz 14 millió forintot emlegetett – szerinte ha ezt Kolozsvár nem engedheti meg magának, akkor jobb nem tudni, mi lesz azokban a falvakban, aholugyancsak lesz oltási pont. Végül döntés született arról, hogy az oltások személyzetét a minisztérium fogja fizetni.

Az ügy szerdán vett furcsa fordulatot. Miután több oltóközpont és orvos nyílt levélben kérte Voiculescutól a két hónapja elmaradt pénzek kifizetését, Cîțu miniszterelnök maga lépett: elmondta, hogy „valami nem működik az egészségügyi minisztériumban”, és jelentést fog kérni a minisztérium működéséről, valamint heti sajtótájékoztatót vár el Voiculescutól arról, hogy mit csinált, hogy halad az oltás, ilyenek. Kicsit mintha Kásler Miklós beszélne az Operatív Törzs sajtótájékoztatóján – abból pedig ugye tudjuk, mi lett.

 

MI A FONTOSABB, A BELÜGY VAGY AZ EGÉSZSÉG?

Talán nem újdonság, hogy Románia egy elsősorban nemzetbiztonsági szempontokat szem előtt tartó állam. A román belügyi szervek és a titkosszolgálatok befolyása jól ismert. Ezt a megszokást bolygatta fel Voiculescu, amikor március 5-én – állítólag a miniszterelnökkel való konzultálás nélkül – nyilvánossá tette az összes oltópontra, tesztközpontra lebontott járványadatot: hol tesztelnek, mennyit, hol oltanak és mennyit.

Eddig ugyanis csak az állami adatok voltak nyilvánosak, a megyei adatok csak a fertőzöttségi rátát közölték, ugye a járvány elleni védekezéshez szükséges korlátozások regionális meghatározásához eszerint sorolták zöld, sárga vagy vörös kategóriába az egyes megyéket. Most viszont, köszönhetően a miniszternek, már jóval részletesebb számokkal lehet dolgozni. Az USR-PLUS a parlamenti választási kampányában eleve az átláthatósággal kampányolt – úgy tűnik, ebben őszinték is voltak: nemcsak Voiculescu, de a gazdasági miniszter, Caludiu Năsui is publikálta azon 5000 euró feletti szerződéseket, amelyek a gazdasági szereplők és az állam között jöttek létre.

Voiculescu lépésére felhorkant a teljes román belügy: a publikált adatok között ugyanis olyan címek is szerepelnek, amelyek belügyi, titkosszolgálati objektumok. Mi lesz, ha holnap támadás éri az országot, és az ellenségnek tudomása lesz ezen objektumokról? – érvelt a belügy. Aztán kiderült, hogy a nemzetbiztonsági kockázat mellett más indíttatása is van a felháborodásuknak. Romániában ugyanis soron kívül – a nemzeti oltási terv szakaszolt, akárcsak a magyarországi – több katona és titkosszolgálati személy közelebbi családtagjait oltották be.

A miniszterelnök közben elküldte a koalíciós partner által vezetett egészségügyi minisztériumba az alárendeltségébe tartozó felülvizsgáló szervet, azóta pedig nagy a csend. Amilyen szépen indult, úgy foszladozik tehát napról napra a román kormánykoalíció. Kormányválságtól azonban egyelőre még nem kell tartani, a partnerek csendes küzdelme a háttérben még folytatódni fog.

 

LEGYEN ELÉG ENNYI A KOMMUNISTÁKBBÓL ÉS ROMÁNOKBÓL PÉNTEKRE. LÁSSUK, MITŐL HANGOS KÖZÉP-EURÓPAI SZERKESZTŐSÉGÜNK:

+ Itt a szlovák kormányválság sokadik fejezete: lemondott a gazdasági miniszter. Egy nappal később pedig a szélsőjobb családefiníciós alkotmánymódosítást akart. A javaslatot nem szavazta meg a parlament, de a kormánypárt egy részének támogatása a parlamenten kívüli liberálisok szerint bizonyíték arra, hogy Matovič a radikálisok támogatásával kormányozna kisebbségben. Renczes Ágoston járt utána!

+ Vakcinaútlevél: szerdán kiderült, hogy az igazolványt az oltottak mellett azok is megkaphatnák, akik már átestek a víruson vagy negatív teszttel rendelkeznek. Karóczkai Balázs írt erről.

+ Holland választások: Illés Gergő a szerdai parlamenti választások előtt elemzett, majd bemutatta a legfurcsább holland minipártokat, végül a parlamenti választás eredményét is elhozta nektek.

+ A lezárásellens táborban nem barátiak a viszonyok. Ki mit akar, kit utál és miért? Videóban magyarázunk el mindent, amit a magyar lezárásellenes politikai térképről tudni érdemes!

+ Ki a keményebb? Mészáros Lőrinc vagy Csák Máté? Állandó szerzőnk, Bárány Balázs elmondja!

+ Milyen lenne az élet egy kis EU-brit balhé nélkül? Karóczkai Balázs írta meg, hogy az EB elnöke, a vakcinaexport fefüggesztésével  próbálná elérni, hogy az Egyesült Királyságból is érkezzenek AstraZeneca-vakcinák az Európai Unióba. Mire a britek azt mondták, hogy az EU megszegte az EU és Nagy Britannia közötti kilépési egyezményt. Ugyancsak Karóczkai Balázs mutatja a részleteket.

+ Biztonságos az AstraZeneca: ezt mondja legalábbis az Európai Gyógyszerügynökség. Az ő vizsgálatuk eredménye nem mutatott ki összefüggést a trombózisos esetek és a vakcina között.

+ Békés forradalmár: az újbalosok által Józsefvárosban támogatott képviselőjelölt-jelölt, Jámbor András interjút adott az Azonnalinak. Berze Márton kommunikációs szakember pedig a Jámbor mögött álló Szikra-mozgalmat egyenesen a Sanders-féle demokrata szárnyhoz hasonlította.

+ Az EU-s pénzekből 3000 milliárd forint fog jutni Budapestnek, Karácsony Gergelyék ezt villamoshálózatra és lakhatási programokra költenék.

+ És egy kis Győr. Miért megy Szijjártó Péter pénteken Győrbe? Mármint valójában? Pintér Bence arról írt az Ugytudjukon, hogy azért, mert megfegyelmezné a Fidesz nevében a renitens polgármestert, Dézsi Csaba Andrást.

 

Kávézzatok, biciklizzetek, kiránduljatok,

 

Antal Róbert-István,
az Azonnali újságírója

 

LÁJKOLJ | KÖVESS | SZERESS
Ha le szeretnél iratkozni hírlevelünkről, kattints ide.
A hírlevelet az Azonnali Média Kft. adja ki.
© 2018. Minden jog fenntartva.