Amennyiben nehézségeid támadnak az e-mail megtekintése során, kattints ide.
Reggeli fekete
2020. szeptember 11.
Bukovics Martin
az Azonnali főszerkesztője

BUONGIORNO A TUTTI,

ez a hírlevél Firenzéből íródik, én ugyanis mostantól itt fogok lakni. A határok kifelé nincsenek lezárva, Szlovénia és Olaszország között ráadásul ellenőrzés sincs, és mondjon bármit is a Szijjártó Péter-féle külügyminisztérium, az általuk sárgával/pirossal jelzett Olaszországban még nagyobb biztonságban is érzem magam járványügyileg, mint az Orbán-Kásler-államban. Ez a hírlevél arról fog szólni, hogy miért van ez így, és hogy konstruktív legyek: miért érné meg dr. Miniszterelnök Úrnak Ausztria mellett azon ország tapasztalatait is figyelembe venni a kínai koronavírus elleni küzdelem terén, amelyben pár napja, csak pár kilométerre tőlem letépték a rózsafüzért a hitével kérkedő Matteo Salviniről.

 

BÜROKRÁCIA A JÁRVÁNY ALATT

Az Olaszországba költözés első és elengedhetetlen része, hogy az ember adószámot, bizonyos codice fiscalet szerezzen magának. Enélkül ugyanis nemhogy pénzhez jutni nem lehet, kis túlzással pénzt költeni se nagyon. Bármit is bizniszelsz az állammal, vagy az állammal valamiféle hivatalos kapcsolatban álló szervezettel, codice fiscale nélkül nem tud létrejönni a deal. A legális munkavállaláson túl nem lehet nélküle lakást bérelni; lehetetlen igényelni nélküle parkolási engedélyt; ha nincs, nem lehet venni parkolóbérletet; sőt: háromhónapos buszbérletet se.

Én alapvetően parkolási engedélyt akartam csináltatni, ám mikor a parkolási l'officioban kiderült, hogy ehhez kell egyrészt a codice fiscale, másrészt pedig csak online lehet elintézni az egészet egy nagyjából a 2003-as APEH-honlaphoz hasonló felületen, kicsit elment a kedvem a vezetéstől, és azon gondolkodtam, vajon kijön-e egy Vespa a kocsim árából, de hát egy jó sztoriért és a tengerparthoz való gyors eljutásért mindig be kell vállalni egy csomó kellemetlenséget, szóval nekifogtam.

Szerencsére codice fiscalét igényelni alig nettó pár perc csak, az EU polgáraként mindössze egy fényképes igazolványra van szükség hozzá. Mármint abban a valóságban, ahol nincs koronavírus: a mienkben ez úgy néz ki, hogy aki nem találja meg az olasz online közigazgatás labirintusában a megfelelő adatlapot, hogy a Covid-járványra hivatkozva inkább e-mailezgessen a hivatallal, annak továbbra is be kell oda fáradnia, majd kiállni mindenféle sorokat, amiket a járvány miatt találtak ki.

Az első sor a hivatal előtt van, a szabad levegőn: mivel csak meghatározott számú ember tartózkodhat bent az épületben, erre szigorúan ügyelnek. Konkrétan visszahesseget a biztonsági őr, ha úgy mész be, ha nem jelez, hogy mehetsz. Ezt követően kötelező kézfertőtleníteni a bejáratnál, megnézik, jól van-e rajtad a maszk, majd betessékelnek egy addig vélhetően sosem használt folyosóra, a kötelező kétméteres távolsággal kalkulálva ugyanis így férnek csak el az emberek az épületben.

Aki ezt kiállta, beállhat az épület halljában az információs pult előtt álló harmadik sorba, ami már egy igazi VIP dolog, itt ugyanis egyrészt mindenki lát, másrészt már tétje van a várakozásnak: személyesen találkozni lehet A Hivatalnokkal a Plexin Túl, akinek annyi a dolga, hogy megkérdezze, mit akarsz, és lecsekkolja, tényleg minden dokumentum megvan-e. Ha nem, ad a hiányzó űrlapokból, ha pedig nem engeded lehúzni magad a sarki arabokkal 50 centes fénymásolásért, lefénymásolja neked tökingyen, amit még kell. Ha minden jó, tőle megkapod végre a sorszámot.

A negyedik sort, a leghosszabbat tehát már a sorszámmal (ED-0049) és a Megfelelő Adatlappal a kezemben kellett kiállnom vagy persze ülnöm azon a kevés széken, amelyre a járvány miatt leülhettem a biztonságos távolságtartás miatt, közben pedig azon gondolkodnom, hogy miért zsidózik ennyit a hivatal hangosbemondója, hogy aztán rájöjjek, hogy ő csak a JD-vel kezdődő sorszámú várakozókat szólítja be a terembe. A codice fiscale kiutalása pedig tényleg nettó öt perc volt, a hivatalnok egy plexi mögül intézte – a lakcímkártya fogalmát eleve nem is értette, én szégyenkezve dugtam vissza a táskámba, Németországban nézte már azt ellenőr videokölcsönző-tagságinak, amikor a bliccelést követően ezzel igazoltam, hogy van hova küldenie a bírságról a csekket EU-n belül, de természetesen kiröhögött, mire viccből lekultúrrasszistáztam, amire aztán begurult –, majd miután felálltam onnan, kötelességtudóan jött is egy ott dolgozó srác, hogy lefertőtlenítse a széket és az asztalt, amin ültem, még mielőtt a következő sorszámmal érkező helyet foglalna.

Mindenesetre bármennyire is rossz híre van az olasz bürokráciának, én ennyire sajátos és szigorú járványügyi szabályokkal bár, de cserébe gördülékenyen működő rendszert még Németországban sem tapasztaltam, nemhogy Magyarországon. Igen, a Magyarországon valamiért lazának és lustának tartott Olaszországban, amelynek továbbra is nyitva vannak a határai, kőkeményen betartatják a szabályokat egy állami hivatalban, nem mint abban a Sára Botond bukott józsefvárosi polgármester által vezetett budapesti kormányablakban – pár hete voltam szíves ügyintézni ott másfél órán keresztül, amiből a sorbanállás 5 perc volt, az ügyintéző jogból való felzárkóztatása pedig 85 –, ahol a biztonsági őr maga mondta azt a maszkot nem viselők miatt panaszkodóknak, hogy „hát de hagyjanak már békén”.

 

MASZKOSOK, MASZKOSOK MINDENHOL

A tavasszal a járványpoklot megjárt Olaszországban a maszkot (tanuljunk olaszul: la mascherina, ejtsd: mászke-rí-ná) nemcsak a hivatalban kell viselni. Jöjjenek a legmeglepőbb és legszigorúbb járványügyi tapasztalatok az elmúlt pár napból!

+ Nyitva a határ.

+ A benzinkutakon ingyenes a WC. Magyarországon hiába vannak zárva a határok a járványhelyzet miatt, több benzinkúton is fizetős a mosdó. Lett is téve panasz a vásárlók könyvében: lesz szíves következetes lenni a cég. Ha a maszkot megköveteli, tegye elérhetővé a kézmosást is.

+ Beülős helyeken az a szabály, hogy az asztalnál ülve levehető a maszk, egyébként már ha mondjuk a pulthoz mész oda a reggeli cappuccinóért és cornettóért, vagy csak elslisszolsz a WC-be, kötelező a maszkhordás. Már csak azért is, mert nincs olyan ember, akinek annyira kemény kőből lenne a szíve, hogy ellen tudna állni az olasz mammák csúnya nézésének. Hallottam már olyanról, akit leordított egy helyen a közönség, mert kilógott a maszk fölül az orra, az eladó pedig erre hivatkozva közölte: nem szolgálja ki.

+ Vannak éttermek és borbárok, ahol étlap eleve nincs is: lemosható, fertőtleníthető műanyaglap van cserébe egy okostelefonnal beolvasható QR-kóddal, ami aztán előhívja a kínálatot.

+ Kisebb városokban az éttermek (mindegy, hogy az osteria, trattoria, ristorante, mindegyikben) mielőtt odakísérnének az asztalodhoz, elkérik a telefonszámodat és nevedet az esetleges kontaktkutatáshoz.

+ Firenzén belül a belvárosban, a pályaudvar környékén, játéktermek, kocsmák, borbárok, éttermek körül keringve esténként kültéren is fel kell venni a maszkot. Akkor is, ha csak elhaladsz mellettük. Határozottan megkérnek erre a plakátokon, és szigorúan be is tartja mindenki.

+ A tömegközlekedésen is alap a maszk, plusz az ajtókban egy kézfertőtlenítő is ki van helyezve. Soronként egy ülést lehet csak elfoglalni, a többire tilos ráülni. Így a gyakorlatban úgy néz ki a buszozás, hogy amint felszáll egy idős ember, minden fiatal automatikusan feláll, hogy átadja neki a helyét.

+ A firenzei főpályaudvaron, a Santa Maria Novellán külön, kordonnal elválasztott sávokat alakítottak ki az épületen belül a befelé igyekvőknek és a kifelé sietőknek, a peronok környékén pedig a vonatok felé indulóknak és a vonatokról leszállóknak. Ezeken belül zöld nyilakkal jelzik a haladási irányt, és eleve 1,5 méterenként rajzolták fel őket a kötelező távolságtartásra felhívva a figyelmet.

Egy helyi egyetemen a menzára eleve csak úgy lehet lemenni enni, ha előtte online időpontot foglalsz.

+ Eleve az egyetemre bejutni is csak úgy lehet, hogy előtte lázat mérnek.

+ Az egyetemi könyvtárban minden visszaadott könyvet egy 72 órás karanténba raknak, majd fertőtlenítik őket egy UV-fényes technológiával.

+ Az IKEA is leméri az emberek lázát belépéskor, illetve tömegszámlálást is rendez: ha megvan az a maximumlétszám, ahány ember bemehet a boltba, sorba kell kint állni, egészen addig, ameddig fel nem szabadul bent pár hely. És eleve csak akkor engednek be, ha helyesen viseled a maszkot. Ez a gyakorlat egyébként nem általános: a legtöbb üzlet annyit kér csak, hogy a kötelező maszkhordáson kívül fertőtlenítsd le a kezed belépéskor.

+ És akit az érdekel, mi lesz az iskolákban, itt elolvashatja.

Őrület, az olaszok lettek Európa új németjei, gondoltam magamban egy darabig, mígnem beültem a kocsimba, és eggyé váltam a firenzei közlekedéssel: a három felfestett sávból rögtön csináltunk vagy ötöt, a zebrán már csak azért sem engedtünk át senkit, mert különben belénk jött volna hátulról a fél város, és rettegve figyeltem, mikor üt valaki el egy robogóst, vagy a robogósok egymást. Aki itt megtanul vezetni, máshol nem is akar majd kocsiba ülni. Talán Palermóban, én ott kezdtem.

 

MOST PEDIG JÖJJÖN MINDEN, AMI FONTOS!

+ Az Isten. Ferenc pápa egy tegnap megjelent olasz könyvben azt mondja, hogy „a gyönyör közvetlenül Istentől származik, ez nem katolikus, keresztény vagy bármi más, hanem egyszerűen isteni”. Ennek kapcsán jegyzi meg a katolikus egyházfő, hogy „egy jó étel és egy jó szex mind isteni” – mármint a gyönyör eredetében. 

+ Az egészség. Nem kérnek Müller Cecíliából: heti három sajtótájékoztató, saját egészségügyi javaslatok, járványügyi kormánykritika: itt az ellenzéki operatív törzs!

+ A barátság. Litvánia az első olyan állam, ahol hivatalosan is az ellenzék közös jelöltjét fogadják el Belarusz legitim vezetőjeként, nem pedig az elnökválasztást elcsaló, az azt követő tüntetéseket véresen szétverő diktátort.

+ A tudás. Amíg az újonnan felállított kuratórium nem mond le, és az új alapító okiratot nem vonják vissza, addig nem fogják megkezdeni a tanévet a színművészeti egyetemen, hovatovább sztrájkba kezdenek.

+ A hűség. Vajon miért nem káromkodik a Magyar Nemzetben? Kik a jobboldali sajtó tehetségei? Kit olvas szívesen? Írna-e az új Indexnek? Miért nem fog már kimászni a politikai lövészárokból? Ezekről is megkérdeztük Bayer Zsoltot, aki azt is elmondja az Azonnalinak, hogy ő bizony büszke arra, hogy ezt a rendszert szolgálja.

+ Az igazság. A Bayer-interjúba belecsúszott egy tévedés. Egy újságíró olvasónk, Domány András helyre is rakta, és kérésünkre még egy kis kontextust is írt hozzá.

+ A pénz. A holland miniszterelnök országa parlamentjében azon lamentált, hogy érdemes-e ma egyáltalán EU-s költségvetést csinálni, vagy egyszerűbb lenne egy Orbán és Kaczyński nélküli EU-t létrehozni?

+ A józan ész. Techet Péter írt arról egy cikket, hogy ha a magyar kormány a szubszidiaritás és szuverenitás fogalmait nem csak arra használná, hogy futhasson a pénzzel oda, ahova akar, hanem komolyan gondolná ezek jelentését, akkor éppen a más szinteken is megjelenhető (bár értelemmel nem bíró) szuverenitás győzelmeként kéne ünnepelnie, ha az Európai Unió végre nemcsak a tagállami, hanem az annál alacsonyabb – az emberek életét ráadásul sokkal inkább meghatározó – szintekig is ellát. Olvassátok, nagyon jó.

És ma jön ki a podcastunk, olvassátok/hallgassátok az Azonnalit ma is!

 

Ciao a tutti voi,

Bukovics Martin,
a legolaszosabb nevű magyar lap főszerkesztője

 

LÁJKOLJ | KÖVESS | SZERESS
Ha le szeretnél iratkozni hírlevelünkről, kattints ide.
A hírlevelet az Azonnali Média Kft. adja ki.
© 2018. Minden jog fenntartva.