Az elmúlt hónapokban egyre forróbb lett a szék a brit miniszterelnök, Boris Johnson alatt, így elég nagy izgalom és tét övezi a csütörtöki önkormányzati választásokat. Annak ellenére, hogy országosan már a Munkáspárt vezet, nincs könnyű helyzetben a Keir Starmer vezette párt, és Johnson abban bízhat, Starmerék nem bírják a terhet.

Kitörő örömmel fogadták a skótok, a walesiek és az írek, hogy Anglia csapata nem lett Európa-bajnok vasárnap. Előtte pedig a dánoknak is képesek voltak szurkolni csak azért, hogy ne az angol drukkerek örüljenek a végén.

Egy walesi kutatócsoport nem lebomló nehézfémeket talált a járvány alatt tömegesen gyártott sebészi maszkokban, amik vízben feloldódnak és felhalmozódnak.

Wales teljesen rezignáltan várja, hogy végre eldőljön, mi történik Nagy-Britanniával az EU-ban. Abban mindenki megegyezik, hogy senki nem tud semmi az Unió utáni életről Cardiffban, és senkit nem tartanak alkalmasnak: van, aki szerint Boris Johnson is csak azért lett miniszterelnök, mert más hülyét nem találtak, de találkoztunk olyannal is, aki szerint inkább az Unióban döntsenek az ország dolgairól, mint bármelyik politikusuk. Helyszíni riport Wales fővárosából!

Valamiért megint jó ötletnek tűnt elmenni egy másik országba élőben megtekinteni egy különösen megalázó vereséget. Persze most sem ez volt a lényeg!

18 ezer négyzetméteren tárolják a legalapvetőbb szükségleteit az országnak. Ezek közé úgy tűnik, nem csak a gyógyszer tartozik, hanem a bab is.

Michael Jackson dokumentumfilmje miatt megint érdemes elgondolkodni rajta, mennyire kell vakon bízni rajongásunk tárgyában. Ezzel a kérdéssel még soha senki nem szembesítette annyira durván a nyilvánosságot, mint Ian Watkins 2013-ban.

Nagy veszélyben van az európai kultúra, hiszen nem csak Theresa Maytől vagy Tommy Robinsontól szabadulunk meg ha a britek tényleg eltakarodnak az EU-ból, hanem egy rakás király dolog is elveszik. Ezek közül csak a legfontosabbakat sorolja fel az eheti Azonnali-lista.