A törvény inkább a melegekről értelmesen beszélő civil szervezeteket tiltaná ki az iskolákból azzal, hogy nem veszi őket nyilvántartásba. Érdekes módon hit- és erkölcstan kérdésében nem volt ennyire barátja a kormány az iskolán kívüli oktatásnak.

Lehet érvelni amellett, hogy a pedofil bűncselekmények jelentésében legyen partner a katolikus egyház a gyónási titok árán is, de egy erről szóló szabályozást konszenzusosan kellene elfogadni. Ahhoz pedig az kellene, hogy a kormány nem épp a melegek csesztetésével lenne elfoglalva.

Nem vita tárgya, hogy a pedofilok súlyosabb büntetése helyes. De legalább három területen figyelni kell, hogy ne menjen félre a törvény: ne a sextingelő fiatalokat sújtsa, ne a papokat zsarolja és főleg ne használja a kormány a melegek ellen.

A kiadás rizikó, érthetők is a félelmek, de ha előítéletes képek alapján szelektálunk, azzal le is nullázzuk az emancipáció vívmányait.

Aki elégedetlen a közbeszéd állapotával, kezdje el megdönteni annak kőbe vésett tabuit, hogy ezzel teremtse meg az alapját egy új politikának!

A kormánynak nem kellene társadalmi mérnökösködést folytatni például azzal, hogy Alaptörvényben határozza meg, mi a család. Inkább hagyni kellene, hogy az egyéni felelősségvállalás szem előtt tartásával a társadalom szervesen fejlődjön.

A beavatási szertartások fontos mérföldkövei az életünknek. Érdemes lenne újragondolni a szerepüket a modern társadalomban, mielőtt elsöpri az egészet a cancel culture.

Hogyan lehet alapjog, amihez más munkája kell? Miért nem önként segítünk azoknak – és csak azoknak – akik rászorulnak, ahelyett, hogy újabb alapjogokat kreálunk mindenkinek?