A probléma az a neoliberális feminizmus, ami abban támogatja a nőket, hogy kialakíthassanak egy olyan személyiséget, egy olyan életet, kapjanak olyan jogokat és lehetőségeket, amelyben a tőkés viszonyokat fenntartó napi rutinok jelenhessenek meg.

Most már az a sztori, hogy a nő is legyen ugyanolyan csúcsfogyasztó, bolygózabáló csúcsragadozó, mint a férfi. Kérdés, hogy kinek jó ez.

Az elzártságban a bulizás és jópofizás álarcait levetve megmutatja igazi arcát a szinglitársadalom, ahol eszköznek tekintjük a másik embert, pedig a magányunk az eszköz – a fogyasztásé.