Bibó István szelleme a Fideszben már megkopott, de még van remény a visszahódítására.

Őszintén fogalmam sincs, milyen mondandója van március 15-én a magyar nemzet számára annak, akit nem zavar végletesen az, amiben egy éve élünk. Nem tudom, miféle szabadságpárti tüntetést akar szervezni a jövőben az az ellenzéki párt, amelyik még kevesellte is jogfosztásunk mértékét?

De nem is a fiumei vasút ügye. Hanem az, hogy olyan társadalmi és politikai változások kezdődtek, amelyek gyökeresen átformálták egész Magyarországot, és évtizedekre, ha nem évszázadokra meghatározták a jövőjét is.

A járványügyi intézkedések „mellékhatásaiért” a felelősséget nem vállalja senki. A demokráciának ez a lényege: bármilyen döntés lehet következmények nélküli, ha az demokratikus.

A koronavírus-járvány miatti korlátozó intézkedések azt mutatják: az állam gyereknek nézi a polgárokat, akitől a hatalmát kapta, és még az állítólag liberális ellenzék is fullba nyomja a paternalizmust.

Nem, nem azért, mert annyira gyanúsak volnának a vakcinák, hanem mert az oltásútlevelekkel fog kiderülni: ragaszkodunk-e a szabadságunkhoz, vagy zokszó nélkül menetelünk egy orwelli világba.

Magyarországon és a világ számos országában gyakorlatilag diktatúrákat vezettek be, hogy megküzdjenek egy új világjárvánnyal. A végén a kérdés ezért csak az lesz, ön hányadán fog állni ezekkel a folyamatokkal: gépezetben fogaskerék, algoritmusban szám vagy ember lesz ön?

Nem éppen a nyitott és demokratikus párbeszédre való igényt jelzi, ha a pártja nevében ezt hirdető politikus parlamenti kérdése nyomán a lakásából elhurcolnak valakit a véleménye miatt.