Tudunk-e még valaha természetesek és az életet leegyszerűsítők lenni a hatalom és pénz körül forgó, mammonimádó és elembertelenedő világunkban?

Bibó István szelleme a Fideszben már megkopott, de még van remény a visszahódítására.

Őszintén fogalmam sincs, milyen mondandója van március 15-én a magyar nemzet számára annak, akit nem zavar végletesen az, amiben egy éve élünk. Nem tudom, miféle szabadságpárti tüntetést akar szervezni a jövőben az az ellenzéki párt, amelyik még kevesellte is jogfosztásunk mértékét?

De nem is a fiumei vasút ügye. Hanem az, hogy olyan társadalmi és politikai változások kezdődtek, amelyek gyökeresen átformálták egész Magyarországot, és évtizedekre, ha nem évszázadokra meghatározták a jövőjét is.

A járványügyi intézkedések „mellékhatásaiért” a felelősséget nem vállalja senki. A demokráciának ez a lényege: bármilyen döntés lehet következmények nélküli, ha az demokratikus.

A koronavírus-járvány miatti korlátozó intézkedések azt mutatják: az állam gyereknek nézi a polgárokat, akitől a hatalmát kapta, és még az állítólag liberális ellenzék is fullba nyomja a paternalizmust.

Nem, nem azért, mert annyira gyanúsak volnának a vakcinák, hanem mert az oltásútlevelekkel fog kiderülni: ragaszkodunk-e a szabadságunkhoz, vagy zokszó nélkül menetelünk egy orwelli világba.

Magyarországon és a világ számos országában gyakorlatilag diktatúrákat vezettek be, hogy megküzdjenek egy új világjárvánnyal. A végén a kérdés ezért csak az lesz, ön hányadán fog állni ezekkel a folyamatokkal: gépezetben fogaskerék, algoritmusban szám vagy ember lesz ön?

Nem éppen a nyitott és demokratikus párbeszédre való igényt jelzi, ha a pártja nevében ezt hirdető politikus parlamenti kérdése nyomán a lakásából elhurcolnak valakit a véleménye miatt.

Dehogy fogunk itt tesztelgetni meg kontaktokat kutatni, egyszerűbb, ha otthon maradsz szépen a seggeden, különben is, minek mentél külföldre.

Azon állam alapítását ünnepeljük, mely a társadalom 90 százalékát egy hatalmi elit uralma alá helyezte, vagy azét, amely mindenkit egyenjogú polgárnak tekintett? Ünnepeljük inkább az áprilisi törvényeket!

A mostani amerikai és európai emlékezetpolitikai viták rámutatnak, hogy civilizációnk sikere nem elválaszthatatlan a barbárságtól sem. Az, hogy a mostani tüntetésekben is van barbár elem, ne zavarjon nagyon bennünket: így születik a kultúra. A szabadság nyugati kultúráját a ledöntött hősök ugyanúgy alakították, ahogy mostani ledöntőik teszik.

Mi lesz, miután a járványtól való félelem annyira mélyen meggyökerezik az emberekben, hogy bármit megengednének a politikusaiknak, csak hogy azt megelőzzék?

Akik egészségesen önként karanténba vonulnak, nézzék meg, hogyan trehánykodik az egészségügy a tényleg betegekkel, akik meg Orbán-diktatúrától rettegnek, azoknak szólok, hogy egy ideje már kétharmaddal kormányoznak.

Egy nagy különbség van a korábbi, hatalmas pusztítást végző járványok és a mostani koronavírus-járvány között: a koronavírus egy alapvetően szabad (szabadabb) világban sújt le az emberiségre.

Most láthatjuk, milyen az, amikor se a személyek, se a szolgáltatások nem áramolhatnak szabadon. Európa segíthetett volna, ha erősebb lett volna.

A városok a történelem során mindig a szabadság szigetei voltak, lehetővé téve a gazdasági és társadalmi fejlődést. Szóval nem kellene megbélyegezni a nagyvárosiakat. Válasz Kardos Gábornak.

Ahelyett, hogy az európaiság és a szabadság nevében ünneplünk egy nárcisztikus diktátort, jó lenne azzal foglalkozni, hogy mi hogyan alakíthatjuk a történelmet. Válasz Kardos Gábornak.

Erdély már 1568-ban multikulturális és sokszínű volt, mielőtt ez egyáltalán cool lett volna. Ennek immáron 450 éve.