Senkinek nem kívánom, hogy munkavállalóként megélje, ahogy egy nap alatt semmivé válik az a vállalat, amiben hisz, amit épít és amivel naponta azonosul.
Amikor ezt a lapot a kivégzésére kísérték, már régen halott volt. Ha lenne sírja a Népszabadságnak, azon egyetlen virág sem lenne a pusztulás évfordulóján. Elpusztításakor mindenki sírt, ma már senki sem gyászolja.
Egy éve, 2016. október 8-án jelent meg a Népszabadság utolsó száma. Az Azonnali a budapestieket arról faggatta, hogyan emlékeznek vissza a lapra. Olvasták-e, hiányzik-e nekik? És mit tudnak a Népszabadság megszűnésének körülményeiről?