Egy Twitter-oldal szerint ez „szuperfelháborító”.
A progresszív közvélemény és a média hullámain gyorsan lehet magasra emelkedni, ám a haladás úttörőjéből egy pillanat alatt retrográd elnyomóvá válhat bárki.
Mester és rabszolga? Hím- és nőnemű? Ezeket a kifejezéseket immár a hangeszközökre sem ildomos használni az Egyesült Államokban. Új, semleges megnevezéseket kell találni.
Mostantól a Disney streamingszolgáltatójánál is felhívják a figyelmedet, hogy amit nézni készülsz, az tele lehet rasszizmussal.
Nem csak a kormánypárti megmondók és a fociszurkolók, de a popkulturális rajongótáborok tagjai is rettegnek már a PC-diktatúrától. De miért? Mit jelent ez a számukra, és mi lehet a valódi oka annak, hogy egyre inkább figyelnek a diverzitásra a filmiparban?