A járvány alatt az eurózónában ismét felmerült az eurókötvény kérdése, azaz a tagállami államadósságok közösségivé tétele. Az északi országok vélhetően sikeresen tudták ezt most is megakadályozni. De mit is jelentett volna az eurókötvény? Mi szól ellene és mellette? Összeszedtük az összes érvet pro és kontra.

Az olaszok szeretnék a közös kötvénykibocsátást, de a németek nincsenek tőle elájulva. Kedd este válságtanácskoznak az eurózóna pénzügyminiszterei.

A múlt héten bejelentett négymilliárd euró tízszeresét biztosítja a bécsi kormány a gazdaság megsegítésére. A német példát követi nyugati szomszédunk: a hitelezésben a németeknél nincs felső határ.

A választók megbüntették az AfD-t és a velük Türingiában összefogó pártokat. A Hanza-városban a baloldali pártok majdnem a szavazatok kétharmadát hozták el.

A hétvégén a német szociáldemokraták (SPD) új vezetést választottak, amely szembemegy a jelenlegi pártelittel, a több, mint tizenöt éve hurcolt schröderi örökséggel – és akár a nagykoalícióval is. A párt azonban ma már az AfD-vel versenyez a harmadik-negyedik helyért, és kétséges, hogy a megkésett megújulás nem inkább pártszakadást, káoszt fog-e eredményezni. Van-e még remény az SPD számára? És hogyan jutott ilyen mélyre?

Franciaország és Németország összehangolták európai és nemzetközi politikájukat a kedden aláírt aacheni szerződéssel. De miről is szól ez pontosan? Tényleg most születik-e meg mag-Európa? Az Azonnali elmagyarázza!

Ha Schulz nem jött be, Scholz talán be fog.

A franciák nincsenek túlságosan elragadtatva az ötlettől.

A németek több mint fele drukkol Merkel bukásának, miközben a liberálisokat újra a Bundestagba juttató Christian Lindner FDP-elnök népszerűsége a kancellárét ostromolja.