Mi lehet a célja az állítólagos balkáni határmódosító javaslatnak? Mi a realitás? Van-e orosz és magyar szála a történetnek? Németh Ferenc Balkán-szakértőt kérdeztük.

Athénnak a nevüket adták, Szófia a nyelvüket kéri: Észak-Macedónia még korábbi nevét is feladta, hogy az Európai Unió tagjává válhasson, Bulgária viszont a nyelv és a történelem átfedései miatt vétózza Szkopje csatlakozási tárgyalásainak indítását. Csakhogy Szófia éppen belpolitikai válságba sodródik, ezalatt pedig esély sincs a vétó feloldására. Így bénítja meg egy belpolitikai válság az EU bővítési politikáját.

Hivatalosan is az észak-atlanti szövetség tagja lett Szkopje, ehhez azonban még az országuk nevével is fizetniük kellett az észak-macedónoknak. De hogy áll a kétmilliós nyugat-balkáni ország az EU-csatlakozással, és milyen folyamat vezetett az euroatlanti integrációig?

Az Európai Bizottság az EU egész bővítési stratégiáját újraírná egy most kiszivárgott tervezetében: eszerint kiemelt szerepet kapna a jogállamiság, a reformokat késleltető, vagy az azoktól visszalépő tagjelöltektől pedig az uniós támogatásokat is elvehetnék.

A hat ország szerint a reformjavaslat megvalósítása nem lassíthatja Albánia és Észak-Macedónia felvételét.

Párizs blokkolta két nyugat-balkáni ország EU-csatlakozásának megkezdését: most elmondják, szerintük hogyan kéne csinálni a bővítést.

Szabadkereskedelmi megállapodást köt hamarosan egymással az oroszok dominálta Eurázsiai Gazdasági Unió és Szerbia. Nem ez a lépés fogja visszafordítani Szerbiát az EU-csatlakozástól, de kifejezetten fájhat a nyugat-balkáni bővítés elleni francia vétó miatt egy helyben toporgó uniónak az orosz térnyerés a térségben.

Szerintük legalább annyit érdemelnének a nyugat-balkáni régió népei, hogy az EU világosan mondja meg, mi a helyzet.

Éjfélig vitatkoztak, de nem jutottak egyezségre az EU-s vezetők a nyugat-balkáni bővítés ügyében, még csak ígérgető dokumentumra sem futotta.

Hiába teljesítették időre az EU feltételeit, Párizs és Berlin is kigáncsolta a tárgyalások megkezdését.