Az Azonnalin folyó Közel-Kelet vita erős érzelmeket váltott ki mindkét táborból. Mindkét véleménynek igaza van. Ehhez nem kell ellátni a Közel-Keletig se, elég a zsidó humor bölcsességét megfogadni. Vitazáró.
A nyugat-európai baloldali politikai aktivizmus történettudományi álcába csomagolva folytat háborút Izrael ellen, amikor az ország kapcsán a gyarmati narratívát használja. Izrael azonban egyrészről nem (csak) a holokausztra adott válasz, másrészről a politikáját nem jellemezte sohasem a kolonizáció. Ehhez elég a történelmet ismerni.
Az izraeli-palesztin konfliktusban megjelennek olyan európai narratívák is a harcoló felek oldalán, mint a holokauszt (zsidó) és a gyarmatosítás (arab) áldozatisága. Ennek hangsúlyozása azonban se nem tagadja a konfliktusok okait, se nem akarja az áldozatokat tettessé tenni.
Nem csak a holokauszt miatti félelem szülte Izrael államát, ahogy megalakulását sem lehet gyarmatosításnak tekinteni. Aki ilyen európai fogalmakkal akarja a helyzetet leírni, az nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat, és annak tényét, hogy a helyi arab lakosságon belül is egyre többen már Izraellel azonosulnak, nem palesztinnak tartják magukat.
Nem lehet a mostani közel-keleti konfliktust az arabok egyetlen történelmi sérelmére visszavezetni. Egyrészről történelmi sérelmeket mindkét fél kapott és adott. Másrészről a palesztínok maguk is felelősek azon helyzetért, hogy Izraellel szemben egy totalitariánus rezsim alakult ki Gázában. Harmadrészről pedig ne a jobb- vagy baloldali propagandára, hanem a helyi civilekre figyeljünk. A történelmet nem leegyszerűsíteni kell valamelyik fél javára, hanem összetettségében megismerni és elfogadni.
Ezek a kategóriák is érdekelhetnek
18-as tartalom!
Ennek a cikknek a tartalma kiskorúakra káros lehet, csak akkor olvass tovább, ha elmúltál 18 éves.