Kihalt élővilág, kiüresedett tengerek, szemétszigetek az óceánon. A Seaspiracy című dokumentumfilm szerint ilyen jövő vár ránk, ha nem változtatunk jelenlegi szokásainkon, és nem lépünk fel erőteljesebben a kereskedelmi halászat ellen. Vészjósló, hátborzongató, reményteli film, aminek az egyetlen problémája, hogy sokszor a problémákat felnagyítja, hogy hatásvadászabb legyen az alkotása. Kérdés, hogy ezzel a zászlóra tűzött ügynek inkább árt vagy segít.

Remek szórakozás és kifogástalan popcornmozi a Szerelem és szörnyek, aminek véletlenül a sablonokon túlmutató aktuális üzenete is van.

A néző szorít az alapvetően szimpatikus antihős családnak, hogy aztán egyszerre borzadjon el a másokat tönkretevő döntéseiktől és fogadja el azokat. Egy mágikus környezetben játszódó bitang erős sorozat, amiben a megjátszott családi tökéletesség találkozik az örökölt kilátástalansággal. És a kartellel.

Noha a Netflix új minisorozata, a Vezércsel újra népszerűvé tette a sakkot, teljességgel érthetetlen, miért egy játékában és életében is Bobby Fischerről mintázott női sakkjátékos történetét kell 2020-ban is néznünk mint feminista film.

Mi történne, ha egy energiaválság közepén Norvégia leállítaná az olajkitermelést, és az oroszok az EU beleegyezésével megszállnák a skandináv országot? Az elmúlt évek legszínvonalasabb geopolitikai sorozatából kiderül.

Az ötödik évadához érkező Lucifer egy igazi, mély barangolás az önismereti problémákkal küzdő tinédzserek világában – csak itt éppen a „problémás fiatalokat” egy rakás szerencsétlen, felnőtt testbe zárt túlvilági lény adja, akik ha rosszul döntenek, az apokalipszist is ráhozhatják az emberiség nyakára.

A német világsikerként ünnepelt Netflix-sorozat, a Dark a legtúlértékeltebb és egyben végtelenül idegesítő kliséáradat, amely az utóbbi években a képernyőkre került. Négy pontban arról, hogy mi öli meg teljesen az élvezhetőségét.

A Magyarországon is népszerű műsor sztárja, Grant Imahara 49 éves volt.

Biztos vagyok benne, hogy sokaknak nagy hiány az idei Eurovízió. Nekik már csak a hangulat miatt is ajánlott Will Ferrell szokás szerint rettentő buta komédiája, ami ennél sokkal több is lehetett volna.

A rajongóknak szentségtöréssel lehet egyenértékű az, amit a Netflix csinált a Snowpiercerből: a filozofikus elmélkedéseket a társadalom mibenlétéről szinte teljesen kilúgozták a sorozatból, és a nyomorban élő elnyomottakkal is jóval kevesebbet foglalkoznak. A másik oldalon viszont kapunk egy sokkal realisztikusabb, pezsgőbb társadalmat, aminek politikai interakciót élvezet nézni.