Kihalt élővilág, kiüresedett tengerek, szemétszigetek az óceánon. A Seaspiracy című dokumentumfilm szerint ilyen jövő vár ránk, ha nem változtatunk jelenlegi szokásainkon, és nem lépünk fel erőteljesebben a kereskedelmi halászat ellen. Vészjósló, hátborzongató, reményteli film, aminek az egyetlen problémája, hogy sokszor a problémákat felnagyítja, hogy hatásvadászabb legyen az alkotása. Kérdés, hogy ezzel a zászlóra tűzött ügynek inkább árt vagy segít.

A pandémia miatti fokozott higiénia felpörgette az egészségügy műanyagfelhasználását, miközben abszurd paradoxon, hogy a minket gyógyító eszközök alapanyagai kis mértékben, de károsak is lehetnek az egészségünkre. Van, aki már a szájmaszkok 450 éves lebomlási idejéről beszél. Száműzni nehéz ezeket, de vannak azért előremutató lépések.

Ha a nagy márkák a szép szóra nem hallgatnak, oda kell ütni Fluor szerint, ahol a legjobban fáj nekik: az imidzsüket romboló figyelmeztetéseket kell rakni a termékeikre, mint a cigisdobozoknál.

Sokan emiatt nyugdíjat se kaptak.

Ausztrál kutatók szerint 14 millió tonna műanyag szemetet halmozhattunk fel az óceánok alján. Ez harmincszor, de akár ötvenszer is nagyobb mennyiség lehet, mint amennyi a víz felszínén úszik. A szárazföldtől több száz kilométerre és háromezer méteres mélységben is rengeteg a szemét.

Az idei Sziget már nagyon hangsúlyozottan környezettudatos, de mennyire érdekli ez a fesztiválozókat, és tesznek-e erőfeszítéseket azért, hogy ne hagyjanak maguk után mocskot? Videó!

Egyszer csak megjelent 83 konténernyi műanyaghulladék egy kambodzsai kikötőben. Az ország finoman szólva sem boldog, nyomozást indítanak.