Bözsi néni fényképei az albumból nem számítottak a kereszténydemokrata ügyvédnek, elvégre neki csak a vagyontárgyak kellettek. A mi kis falunk megőrzött múltja az enyészeté lett. De így jár manapság minden, ami nem tehető pénzzé.

Ez a rendszer hiába hirdeti fennen a kereszténységet, nincsen benne semmi empátia, semmi szociális érzékenység, helyette emberi életeken gázol át, és az érték fokmérője a még több pénz és a még több hatalom.

Amióta polgármesterként és szakvizsgázott anyakönyvvezetőként magam is esketek, van egy visszatérő félelmem: egyszer véletlenül elfelejtek elmenni egy esküvőre.

Tudunk-e még valaha természetesek és az életet leegyszerűsítők lenni a hatalom és pénz körül forgó, mammonimádó és elembertelenedő világunkban?

Nagyon nagy a baj, ha a kormányfőt több érzelem fűzi egy megszűnő postai szolgáltatáshoz, mint saját népéhez. Mi meg utolsó üdvözletünkkel kísérve temetjük szeretteinket. Nekik már nem kell távirat.

Vajon mit tennének ma ’48 ifjai? Vajon ők is szájukat húzva finnyáskodnának, és azon tanakodnának, hogy milyen feltételek mellett szavaznának csak az összefogás listájára?

Tanulságosak számomra a héten történtek: a virágosoknak a Karmelitáig ért a hangjuk, a szerdán bejelentett „országzárás” péntekre egy lájtosabb kormányrendeletté változott. Hogy a vírussal mi lesz? Félő, hogy nem hátrál meg.

Vihart kavart és Azonnali-interjút eredményezett, hogy Kübekháza független polgármestere levélben kérte arra települése háziorvosát: ne engedjen a kormány esetleges nyomásának, és csak megfelelő körültekintés esetén adja be a kínai koronavírus ellen a kínai vakcinát.

Olyan volt ez, mintha nem is egy vidéki kisváros élére választottak volna polgármestert, hanem Magyarország élére egy új miniszterelnököt.