Gazdasági nehézségek és lehetőségek is adódnak az új világpolitikai helyzetben Latin-Amerika országainak, ahol nem egy állam van jóban Moszkvával. Bár a háborúba aktívan nem avatkoznak bele, a viszonyokat az általános gazdasági hatások átrajzolhatják a régióban.
A kubai forradalom immár a hatodik ikszen is túl van, és már nincs egyetlen Castro sem a hatalomban. Szövetségesek jönnek, majd mennek, csak a jegyrendszer és a hiánygazdaság tűnik állandónak. Az állandósuló élelmiszerhiány, az áramkimaradások és a megugró infláció miatt sokan egyre kilátástalanabbnak látják a jövőjüket, közben azonban már számos reformfolyamat beindult, amit 5-10 évvel korábban elképzelhetetlennek tartottak volna mind a helyiek, mind a Kuba-szakértők. Ezeket a folyamatokat pedig már nem lehet megállítani a rendszer károsodása nélkül.
Korábban Biden elnök arról írt közleményében, a kubai nép szabadságvágya mellett állnak, és támogatják erőfeszítéseiket.
A hatvanas évek elején nem ragyogott túl fényesen az Egyesült Államok szerencsecsillaga. Tekintélyén több akció, így a kubai válság is csorbát ejtett. Ez utóbbinak volt kínos előjátéka a Disznó-öbölben játszódó incidens. A rosszul végződő katonai beavatkozás nemcsak Kubát lökte végleg a Szovjetunió karjaiba, hanem véget vetett az aktuális CIA-igazgató karrierjének is.
Szerintük Biden ezzel teljesíthetné, amit Obama megígért, de végül nem váltott be.
Miután az ellenzék Evo Morales megválasztása után csalást kiáltott és a nagyobb városokba tömegtüntetéseket hirdetett, a régi-új elnök nem mindennapi módját választotta a városiakkal való párbeszédnek.
Hát miféle kommunizmus az ilyen?
Dóka Béla nemzetközileg elismert fotós, akinek a kilencvenes években, Kubában indult profi karrierje. Milyen lehetett belülről megélni a kubai határnyitást? Milyen érzés a szenvedélyéről ismert országban fotózni? És hogyan lesz egy fotóművészből haditudósító a polgárháború sújtotta Haitin? Ezekről és még sok másról is beszélt Dóka Béla Az élet, meg minden podcastjében.