Az ötvenes években a börtönökben sokszor együtt ültek a német megszállókkal kollaborálók, illetve azok, akiket 1944-45-ben üldöztek. És gyakran az utóbbiak jártak rosszabbul.
„Két Spanyolország küzdelme.” „Harc a fasizmus ellen.” „Keresztesháború a kommunisták ellen.” „A második világháború főpróbája.” Az 1936. július 17-én kezdődő spanyol polgárháborút sokan sokféleképpen nevezték már az elmúlt nyolcvanöt évben. Egy biztos: a két világháború között ez volt a legvéresebb európai fegyveres konfliktus, melynek emlékezete ma is komoly társadalmi vitákat gerjeszt az Ibériai-félszigeten.
A rendszerváltás után a kommunista ideológiát tükröző szobrokat eltávolították Budapest köztereiről. Mivel a szobrokat nem semmisítették meg, ezek később a Memento parkba kerültek. A szoborpark a nosztalgia és a diktatúrakritika sajátos egyvelege.
Április 28-án lett ötvenéves az Il Manifesto olasz napilap, amit 1971-ben a hivatalos kommunista párt irányvonalával elégedetlen, a pártot balról előző kommunista értelmiségiek alapítottak. A hivatalos kommunista párt már eltűnt, egykori napilapja szocdemmé lett – az Il Manifesto viszont a mai napig kommunista lapként határozza meg magát. Története során trockizmussal, terrorizmussal és antiszemitizmussal egyaránt vádolták.
Kun Béla, Szamuely Tibor, vörösterror – körülbelül ezek jutnak eszünkbe a magyarországi tanácsköztársaságról. Hatos Pál az új könyvében bemutatja, hogy valójában a történet sokkal komplexebb. Elolvastuk – mutatjuk, milyen!
Az osztrák kommunisták a stájer fővárosban hagyományosan erősek, már most a második legnagyobb erőt jelentik. Ha most lennének a választások, minden negyedik grazi őket ikszelné, a kommunista jelölt pedig népszerűbb, mint a város jelenlegi konzervatív polgármestere.
Ez sokak szerint a hidegháború kezdetét is jelentette. Az ebben használt „vasfüggöny” kifejezés a Szovjetunió által megszállt területek határzárára, és a kelet-nyugati világ között feszülő ideológiai ellentétre egyaránt utalt. De honnan származik ez a név?
A berlini fal leomlása nemcsak a kelet-európai szocialista rezsimeket temette maga alá, de Nyugat-Európa legnagyobb kommunista pártját, az olaszt is. Az olasz posztkommunisták a kelet-európai elvtársaikhoz hasonlóan kínlódták végig megújulásokon magukat az elmúlt három évtizedben. A feszültségek azonban megvannak, részben a mostani kormányválság mélyebb okai is ezekben keresendők. Noha immáron 30 éve nincs az egykori hatalmas Olasz Kommunista Párt, a jobboldalnak még most is jó szolgálatot tesz: velük riogathatnak még mindig.
A leninista Junge Welt berlini napilapban a kommunista Die Linke több szervezete által aláírt születésnapi köszöntő jelent meg egy egykori keletnémet határőrnek címezve. A katonát 1962-ben lőtte le egy nyugat-berlini rendőr, aki egy menekülőt védett meg ezzel. A linkés megemlékezés azonban csak azt emelte ki, hogy „példaértékűen” látta el a keletnémet katona a kommunista állam határvédelmét.