Nem a nagy techcégek jelentenek kockázatot a magyar nemzetgazdaságra, hanem a Deutsch Tamás-féle Digitális Oktatási Stratégiára költött közpénz.

Engels is azok közé tartozott, aki forradalmi hevületében csak a rosszat látta meg a piacgazdaságban és mindent elhallgatott, ami ellentmondott volna romantikus vágyainak. Engels maga és késői követői kapitalizmuskritikából éltek, élnek, s fognak élni.

75 évvel ezelőtt ért véget a második világháború. A modernitás három társadalom- és gazdaságszervező politikai koncepciója csapott össze: a kapitalizmussal szemben alternatív gazdasági világrendszert kiépítő bolsevik típusú kommunizmus, a korporatív mintára szerveződő nemzetiszocializmus, valamint a kapitalizmuspárti liberális demokrácia. Ez az utolsó olyan „kerek” évforduló, amikor még azok is mesélni tudnak a háború mindennapjairól, akik átélték őket.

Akár munkára, akár munkakerülésre ösztönözne az úgynevezett negatív jövedelemadó, felmerül a kérdés: minek ide-oda áramoltatni az adóforintokat, hogy aztán ugyanott végezzék?

A Kína mozgását és lehetőségeit leíró fogalmaink és modelljeink újraértelmezésre szorulnak. Van értelme egy egyre végesebb növekedést ígérő Földön új hegemónról beszélni?

A világjárvány világosan megmutatja, hogy fejlett, ipari társadalmaink egy olyan utópiára épülnek, ami fennmaradásunkat veszélyezteti. A történelmet azonban nem hajtják semmilyen vastörvények sem előre, sem hátra. Csak rajtunk múlik, milyen következtetéseket vonunk le, és hogyan cselekszünk.

A koronavírus felvette a kapitalizmus jelenéhez idomuló pusztító, elmagányosító létformát. Kérdéses azonban, hogy meg tudjuk-e haladni a vírus mögötti mélyebb okokat. A spanyolnáthát például forradalmak és sztrájkok kísérték.

Mi lesz a válság után? Elterjed a home office? Kevesebb lesz az alkalmi szex? Visszaszorul a globalizáció? Jön a feltétel nélküli alapjövedelem? Leszokunk a dohányzásról?