Ha nagyon akarod, bármit elérhetsz, érd el azokat a mesterségesen beléd táplált vágyakat, amelyek soha nem fogynak el. Aztán jön a kiégés és a boldogtalanság, de erről ugye nem a „láthatatlan kéz ölelése” tehet, hanem a kiégett ember. Biztos kihagyta a life coach legutóbbi előadását.

Mi van, ha néhány év múlva az Audi is előáll egy ilyen-olyan chartával, értéknyilatkozattal, és szépen előírja a győri szalagmunkásoknak, hogy a közösségi oldalakon milyen tartalmakat nem illik lájkolniuk, ha holnap is náluk akarnak dolgozni?

Az a viszonylagos biztonság, az átlagember langyosvize, ami a legvidámabb barakk szépen lassan kiújult népbetegsége következtében kialakult, talán éppen most került igazán nagy veszélybe.

„A vakcinasikerünk oka a kapitalizmus, a kapzsiság, barátaim.” A vakcinabajnok tory miniszterelnöknek, Boris Johnsonnak igaza van, csak sajnos a legtöbben keverik a kapzsiságot a kizsákmányolással.

A szép új világ hirdetői még pár éve is a digitalizációtól várták az emberiség szebb korszakát, mostanra éppen ezek a körök akarnának korlátozni és ellenőrizni. A lényeg azonban elsikkad: a digitális konszernek csak utánozzák, ami mindig is a kapitalizmus jellemzője volt, azaz a büntetést és a megfigyelést.

Hiába telt el pontosan egy év az első magyarországi fertőzések bejelentése óta, sokmindenben ma még bizalmatlanabbak vagyunk, mint akkor. A 2020-as év rendőrségi fenyítésekkel, félrevezető „tanácsokkal”, kapkodással terhelt volt, a politikusok és kurrens tudomány közötti párbeszéd pedig rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Hogyan tovább innen?

A modern identitáspolitika, mint bármilyen totalitárius eszmerendszer, valójában a politika – és a nyugati politikai hagyomány – ellenmozgalmaként lép fel.

A McDonald’s fogyasztóiként nagyobb rálátásunk lehet a háborús konfliktusok és az erőszak világméretű csökkenésére, mint a diplomácia vagy a biztonságpolitika szakértőinek.