Ha az ellenzéki körzetben élő józan fideszesek tényleg tartanak attól, hogy az ablakon visszamászik Gyurcsány, fel kell állni a fotelből ősszel, elmenni az ellenzéki előválasztásra, és leszavazni arra a jelöltre, akivel még jobboldaliként is ki lehet egyezni.

Orbánék több mint tíz esztendeje zsarolják azzal a jobboldali érzelmű embereket, hogy „a haza megvédésének” ígéretéért cserébe mondjanak le legalapvetőbb erkölcsi elvárásaikról és jóízlésükről. Dánia elmúlt néhány éve arra mutat rá, hogy ezt az árat nem kötelező megfizetni.

A magyar politikai vezetés előszeretettel tematizálja az amerikai félelmeknek megfelelően a közvéleményt, hiszen nem kell fáradnia a homofób/transzellenes narratíva legyártásával.

A Jobbik kifejezhetné jobboldaliságát, vagy egyes LMBT-követelések ellenzését úgy is, hogy közben szavazatával nem minősíti emberek százezreit pedofilnak. Mert lényegében ezt tette.

Nem vita tárgya, hogy a pedofilok súlyosabb büntetése helyes. De legalább három területen figyelni kell, hogy ne menjen félre a törvény: ne a sextingelő fiatalokat sújtsa, ne a papokat zsarolja és főleg ne használja a kormány a melegek ellen.

Amit Kardos Gábor állít, azt soha egyetlen feminista se mondta vagy gondolta, a fölvetett probléma soha nem létezett, ez semmi egyéb, mint immár évszázada leleplezett ősreakciós rágalom.

Hat párt eldöntötte, ki és milyen feltételekkel lehet az „ellenzéki összefogás” részese, illetve hogyan fog kinézni az előválasztás. Ennek sokan örülnek, akik az „egységben az erő” jelszavával Orbán Viktort saját fegyverével győznék le. Én viszont azok közé tartozom, akik szerint ez rossz taktika, mivel Orbán Viktor hazai pályán verhetetlen.