Az Azonnalin folyó Közel-Kelet vita erős érzelmeket váltott ki mindkét táborból. Mindkét véleménynek igaza van. Ehhez nem kell ellátni a Közel-Keletig se, elég a zsidó humor bölcsességét megfogadni. Vitazáró.
Annak hangoztatása, hogy izraeli állampolgárok milliói évtizedekig szavazhattak egy sor olyan pártra, amely az állam kolonialista elnyomó projektjében azért egyetért egymással, még nem bizonyít semmit.
A közel-keleti neandervölgyieknek fel kell ismerniük, hogy a „kirekesztő nacionalizmus” egy patológia, ami nyolc napon túl gyógyul. Legalábbis Laczó Ferenc szerint. Én is javaslok neki valamit.
A nyugat-európai baloldali politikai aktivizmus történettudományi álcába csomagolva folytat háborút Izrael ellen, amikor az ország kapcsán a gyarmati narratívát használja. Izrael azonban egyrészről nem (csak) a holokausztra adott válasz, másrészről a politikáját nem jellemezte sohasem a kolonizáció. Ehhez elég a történelmet ismerni.
Az izraeli-palesztin konfliktusban megjelennek olyan európai narratívák is a harcoló felek oldalán, mint a holokauszt (zsidó) és a gyarmatosítás (arab) áldozatisága. Ennek hangsúlyozása azonban se nem tagadja a konfliktusok okait, se nem akarja az áldozatokat tettessé tenni.
Nem csak a holokauszt miatti félelem szülte Izrael államát, ahogy megalakulását sem lehet gyarmatosításnak tekinteni. Aki ilyen európai fogalmakkal akarja a helyzetet leírni, az nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat, és annak tényét, hogy a helyi arab lakosságon belül is egyre többen már Izraellel azonosulnak, nem palesztinnak tartják magukat.
A holokauszt és a gyarmatosítás történelmi emlékei a jelenben élnek tovább az izraeli-palesztin konfliktusban – és főleg annak értelmezésében. A holokauszt miatti felelősség azonban nemcsak Izrael jelenlegi etnicista államiságának támogatását jelentheti, hanem kritikusabb hozzáállást: az emberi jogokat, az áldozatok áldozatainak védelmét is. Különben Izraelből éppen állítólagos védelmezői csinálnak egy új Spártát.
Az Izrael-kritikát is sokan be akarnák tiltani, mintha egy ország politikáját nem lehetne bírálni. Az Izrael-kritikus köröknél hasonló egyoldalúság látható, amikor a Palesztinát antidemokratikusan uraló szervezetekkel szemben megengedőek.
Nem lehet a mostani közel-keleti konfliktust az arabok egyetlen történelmi sérelmére visszavezetni. Egyrészről történelmi sérelmeket mindkét fél kapott és adott. Másrészről a palesztínok maguk is felelősek azon helyzetért, hogy Izraellel szemben egy totalitariánus rezsim alakult ki Gázában. Harmadrészről pedig ne a jobb- vagy baloldali propagandára, hanem a helyi civilekre figyeljünk. A történelmet nem leegyszerűsíteni kell valamelyik fél javára, hanem összetettségében megismerni és elfogadni.
Lod és Ramle, az Izraelen belüli legsúlyosabb arab lázadások és erőszak színhelyei a palesztinok számára 1948 óta ügyük megalázásának jelképe, bár erről az izraeli társadalom ma is keveset tud. Az izraeli arabok a járvány alatt és után újra megtanulták, nincs igazi, döntő különbség köztük és gázai, ciszjordániai társaik között, most együtt keltek fel.
Ezek a kategóriák is érdekelhetnek
18-as tartalom!
Ennek a cikknek a tartalma kiskorúakra káros lehet, csak akkor olvass tovább, ha elmúltál 18 éves.