Három a magyar igazság: a kormány a pedofiltörvényről népszavaztatna, Karácsony Gergely a korrupció és Kína ellen harcolna, szóval az Azonnalin a sor, hogy beszállva a brainstormingba mi is bedobjunk öt kérdést!
Megkérdeztük, ki legyen az államfő Áder János után, válaszoltatok: vissza a Magyar Királyságot és a Habsburg-házat!
1921. március 27. és április 5. között IV. Károly, Magyarország utolsó királya elszánta magát arra, hogy visszatérjen a trónra. Bár sem a nemzetközi, sem a belpolitikai környezet nem volt alkalmas erre, Károly mégis úgy döntött, hogy felkeresi Horthy Miklós kormányzót a budai várban. Az eset óriási botránnyá dagadt: Teleki Pál miniszterelnök lemondásra kényszerült, a szomszéd országok pedig létrehozták a kisantant szövetségét.
Két évszázaddal ezelőtt hunyt el az a magyar főúr, aki földbirtokosként, politikusként, és kultúrapártolóként tekintélyes örökséget hagyott a fiára. Habár nevét a mai napig a nemzet könyvtára őrzi, kevesen tudják, hogy azt nem a „legnagyobb magyarról”, hanem annak apjáról kapta. Ha azonban tüzetesebben vizsgáljuk meg Széchényi Ferenc gróf életművét, láthatjuk, hogy a különbségek kettejük között talán nem is olyan nagyok.
1780. november 29-én, hatvanhárom éves korában hunyt el a Habsburg-dinasztia egyik legsikeresebb uralkodója, Mária Terézia. A szexuális életéről szóló mendemondák valószínűleg vulgáris Habsburg-ellenességnek tudhatók be, a magyarság történetére pedig meghatározó befolyást gyakorolt.
Az egykori osztrák császár és magyar király több személyes tárgyát is elárverezték hétfőn Bécsben. A kalapjáért több mint 25 ezer eurót fizetett a boldog új tulajdonosa.
Josef von Neupauer 1893-ban írt egy utópisztikus regényt Ausztria 2020-ban címmel. A könyv egy része bejött, miszerint a járványpolitika miatt szigorú határzárok lesznek. De a történet szerint a Habsburgok még mindig a trónon ülnek, noha kommunista tervgazdálkodásra vált az ország. A könyvet idén ismét kiadták.
Idén ünnepli századik évfordulóját a Salzburgi Ünnepi Játékok, Európa egyik legrangosabb zenei fesztiválja. 1920-ban, a kicsire zsugorodott Ausztriában főleg zsidó hátterű értelmiségiek azért gondoltak Salzburgra, a barokk városra mint egy új zenei fesztivál kulisszájára, hogy ezzel fejezzék ki a katolikus Ausztria különállását – főleg a protestáns németséggel szemben.
Volt ebben a térségben egyszer már valami, ami nagyon hasonlított a mai Európai Unióra. De ahogy erősödött a nép mágikus fogalma, úgy erősödött az elzárkózás. Ezért rohant a populista értelmiség is ujjongva az első világháborúba, mert addigra a liberális már szitokszó lett. Răzvan Pârâianu román történész az Azonnalin!
Szerbiában nem csak az autoriter kormány, de az ellene lázadó ellenzék egy része is erősen oroszpárti. Ez azonban nem ma kezdődött. Már a török elleni lázadásokat is az osztrákok mellett az oroszok is támogatták, a 19. századi szerb elit pedig az osztrákok és az oroszok közt őrlődött. Elmeséljük.