Nem igaz, hogy lehetetlen megbizonyosodni arról, hogy egy élelmiszer környezetkímélő és egészségügyileg biztonságos, de teljes fogyasztói szemléletváltásra lenne szükség. Az olcsó bolti termék ugyanis a környezetre és a társadalomra hárított károk miatt tud olcsó lenni, míg a kistermelők maguk viselik az etikus termelés többletköltségeit, melyet a fogyasztón kívül senki nem térít meg nekik.

A lesajnált fejlődő országok, amelyekbe a „fejlett” nyugat sokszor a szemetét importálja, a műanyagok betiltásában előrébb járnak, és fenntarthatóbban is működnek a „fejlett” világnál. De meddig maradhat ez így, amíg minden erejükkel a GDP-orientált versenybe szállnak be, és fenntarthatóságuk fő oka, hogy még nem elég sikeresek ebben a versenyben?

Észtországban egy appon keresztül veheted meg az államtól a karácsonyfádat, úgy, hogy neked kell érte elmenni és kivágni. Cserébe sokkal olcsóbb, plusz ez már eleve egy közös túra a családdal. A karácsonyfádat pedig többnyire onnan hozod el, ahol amúgy is kivágásra lenne ítélve. Vajon működne-e ilyesmi nálunk is?

Az óriáscég szerint hamarosan termékeik kiszállítása is karbonsemlegessé válik, már eddig is sikerült csökkenteniük az ilyenkor keletkező üvegházhatású gázok arányát.

Migránsozás és sorosozás helyett kivételesen a fenntartható fejlődésért aggódik a KDNP.

Augusztus 1-je az a nap idén, amikor már úgy használjuk a Föld erőforrásait, hogy azt a bolygónk nem képes újratermelni az adott évre vetítve. Mit tennének a pártok, és mit tesznek maguk a politikusok a túlfogyasztás ellen? Van, aki biciklizik, van, aki nem önti a lefolyóba az olajat, és olyan is, aki környezet kímélése érdekében nem akar 40 fokos nyárban 18 fokot csinálni. Ez utóbbi nem is lehetne aktuálisabb.