Budapest főpolgármesterének minden szám szerint igaza van, amikor azt mondja, inkább adjon pénzt a kormány a Lánchídra, mint tűzijátékra. Csakhogy az ország nagyrészét nem a számok érdeklik.

A sokezer kilométerrel arrébb megölt George Floydra tudunk közösen emlékezni az interneten, hiszen úgysincs semmi tétje, de a környezetünkben tapasztalt problémákkal már nem foglalkozunk ilyen lelkesen.

A buta mesék a nemzetgyilkos összeesküvésekről nemcsak értelmetlenek, de még el is lehetetlenítik a beszédet akár Trianonról, a magyarságról, de szinte minden közéleti témáról. Ideje megértenie a jobboldalnak, hogy még Gyurcsány Ferenc sem utálja a magyarokat.

Gyurcsány Ferenc 2006-ban kiszivárgott felvétele nem is csak legendás, hanem az elmúlt 14 év politikájának alapvető része, az örökkévalóság megteremtője, ami miatt azóta is ugyanazt a napot éljük át újra és újra.

A magyar politika évek óta véget nem érő köröket fut le, miközben a kormánypárt és az ellenzék közös showműsorának szinte semmi találkozási pontja nincs az országban élő emberek életével.

Orbán Viktor mostanában már épp úgy szereti előre történelmi magaslatokba helyezni magát, mint a többi önértékelési zavaros autokrata. Ezzel egyedül az a baj, hogy a jövő történészeinek már nem ő diktál.

A koronavírus óta Magyarország köztársasági elnöke tulajdonképpen Győrfi Pál lett: de akkor mégis mire tartjuk a már szimbolikus jelentőséggel sem bíró Áder Jánost?

Ha egy országban tíz év után is komolyanvehető lehetőség, hogy Orbán Viktor örökre magánál tartaná a hatalmat választások nélkül, akkor az az ország nem jó hely.

Az elmúlt napokban olyan össznépi általánosító gyűlölet zúdult Magyarország öregjeire, mintha kifejezetten ők lennének a koronavírus okozói, akik még hálálkodni is elfelejtenek nekünk.

Az egykori magyar miniszterelnök szinte fürdik abban a szerepben, hogy viszonylag nagy támogatottsággal, de mégis tét nélkül tud össze-vissza beszélni.