Mivégre őrizzük kiváltságos, vagy legalábbis annak gondolt pozícióinkat továbbra is Európában mi, nyugati emberek, pláne az elmúlt évszázad rémtettei, megannyi dicstelen fejezete után? A közös célokat negligáló individualizmus helyett vissza kell térnünk a közösségek összetartó erejéhez. Köves Slomó írása az Azonnali Európa-vitájában!

Harminc évvel a hidegháború vége után újból kezd napirendre kerülni a nemzetközi politikában a nukleáris fegyverek és a leszerelés kérdése. Kersti Kaljulaid szerint ideje lenne felkészülnie erre a politikai elitnek.

Régóta úgy tekintünk Nyugatra, hogy onnan csak a jó, Keletre pedig úgy, hogy onnan csak a rossz érkezik. Pedig nem érdemes a makulátlan nyugati és európai minta mítoszával fenntartások nélkül dolgozni: a Nyugat bizony messze nem olyan szép és tökéletes, ahogy a „felzárkózási mítosz” azt elképzeli.

Egy olyan régió lakóinak inváziójától rettegnek Európában, ahol a kultúrák összecsapását már rég Európa nyerte meg. Míg Európában százalékban sem mérhető az iszlámra áttért őslakosok száma, addig a Közel-Keleten fiataloknak tízmilliói majmolják a Nyugatot. Mitől kell valójában félnie Európa polgárainak?

És egyáltalán, mi Európa? Ez itt a kérdés. A következő időszakban erről fogunk vitázni az Azonnalin.

Messze nálunk jut a legkevesebb rendőr 100 ezer emberre, az egész EU átlagának kevesebb, mint a harmadát tudjuk felmutatni. Ciprus nagyon vezet ebben.

Milyen volt a veszprémi ünneplés hangulata? Képeken mutatjuk, hogyan örültek annak, hogy Veszprém lesz Európa kulturális fővárosa öt év múlva.