Miközben a nyugati világban több helyen a gyarmatosítással a legkisebb mértékben is öszefüggésbe hozható személyek emlékeinek eltávolítását szorgalmazzák, a nyugat-afrikai Beninben éppen a felújításukat tervezik, mert szerintük „a gyarmati múlt is része az identitásunknak”. Szenegálban is hasonlóan viszonyulnak az ottani gyarmati emlékekhez.
A mai Horvátországban csak egy-egy politikai indulat erejéig van jelen a Trianon-téma. Ha valahonnan azonban nagyon hiányzik a közép-európaiság, az Fiume. Az ottani magyar múlt is a közép-európai színesség egy darabja – lehetne.
Noha az olasz fővárosban a neofasiszták is erősek, az ötletet, hogy a fasizmust bemutató múzeum jöjjön létre, a várost kormányzó Öt Csillag Mozgalom néhány politikusa vetette fel. Vegül a szintén ötcsillagos római főpolgármester, Virginia Raggi saját hatáskörében állította le a projektet. Az indok: az Örök Város „örökké antifasiszta marad“. De tényleg ez a valós ok?
A szélsőjobboldali AfD is rácsatlakozott a németeknél is beindult emlékezetpolitikai vitára: szemeteszsákokkal csomagolták be az egyik berlini Marx-szobrot.
Mi volt a legnehezebb a XII. kerületi turulszoborral kapcsolatos történészi munkában? Mit szól ahhoz, ha egy polgármester szerint Hitler megérdemelten került anno a Time címlapjára, és mit akkor, ha Szálasi fejére montírozzák Karácsony Gergelyét? Hogy látja a nyugati szobordöntögetéseket? Lenne-e politikus, és melyik ország emlékezetpolitikájáról gondolta, hogy „még a magyarnál is provinciálisabb és bunkóbb”? Nagyinterjú Ungváry Krisztián történésszel.