A szeptember 11-ei merénylet után elterjedt nézet szerint Bosznia-Hercegovina a dzsihádista terrorizmus egyik melegágya. A narratíva szerint a kilencvenes évek sérelmei, az 1995-ös daytoni megállapodással létrejött bonyolult és gyenge államszervezet és az országban együttélő bosnyák, szerb és horvát közösségek közötti feszültségek kiváló lehetőséget biztosítanak a terrorista hálózatok terjeszkedésére. Az adatokat megnézve azonban azt láthatjuk, hogy Bosznia-Hercegovina nem emelkedik ki a terrormerényletek számában, viszont Európában a vezetők közé tartozik a külföldre utazó terroristák relatív számában. A bosnyák terroristák tehát nem otthon, hanem külföldön szeretnének robbantani, ez viszont aggodalommal tölthet el minket több szempontból is.

Örvendeznek a dzsihadisták, és jó okuk van rá: Szulejmánival egyik legkomolyabb ellenfelüket veszítették el, és amíg az USA és Irán egymással vannak elfoglalva, az Iszlám Állam levegőhöz jut.

Az Iszlám Állam több mint száz boszniai tagja vár arra, hogy hazaszállítsák Szíriából hazájába. Szarajevó azonban még nem tudja, mit kezdjen a többségükben nőkkel és gyerekekkel.

Thomas Haldenwang szerint az Iszlám Állam harcosai a velük szemben elért katonai sikerek ellenére is súlyos kihívást jelentenek.

Az Iszlám Államhoz csatlakozott nők gyermekei tucatjával raboskodnak anyjaik mellett.

Kiderült, hogy török útlevéllel is rendelkezik az Iszlám Állam oldalán harcoló férfi.

Az állampolgárságot nem lehet megvonni tőle, mert hontalanná válna.

Az oxfordi születésű, majd 2014-ben az Iszlám Államhoz csatlakozó férfinak szülein kívül a pástétomok, a Doctor Who-epizódok és a brit élet kényelme hiányoznak a legjobban.

Négy éve csatlakozott barátnőivel az Iszlám Államhoz egy most 19 éves lány. Újszülött fiával akart volna hazatérni most, hogy a terrorszervezet állásait felszámoltak.

Az Iszlám Állam vezetőinek stratégiájában a terület elvesztése nem a vég, de még csak nem is feltétlenül a vég kezdete: lehet, hogy csak a kezdeti időszak vége. Még azt sem tudjuk pontosan, mennyi emberük maradt Irakban és Szíriában, a polgárháború okai pedig továbbra is megoldatlanok, így hiába jelenti be Trump az ISIS legyőzését, nem lehet felhőtlenül örülni.