Az utolsó heteket kedvenc városomban töltöttem. Megnéztem a szenzációs madárkertet Baru szigetén, a smaragd- és az aranymúzeumot, kirándultam egy minivulkánhoz, majd felmentem a város fölé tornyosuló, tizenhetedik századi Popa monostorba, aztán belemerültem az éjszakába, amelyből Budapesten sem ébredtem fel igazán.
Ismét Cartagenában, majd Bogotában, aztán sóbányában és sókatedrálisban jártam. A nagykövetségen találkoztam két világjáró magyarral, megnéztünk egy kegyhelyet. Cundinamarca és Boyacá az ország szíve, de a klíma szívtelenül hideg. Újabb csavargások kedvenc latin–amerikai országomban.
November 15-én, hétfőn elhagytam Cartagenát, Kolumbiát, és csak március második felében térek vissza. Nehéz szavakkal elmagyarázni, miért jelent olyan sokat nekem ez a város, miért mozgok az első pillanattól teljesen otthonosan benne, és ha szavakkal nem megy, álljanak itt helyettük a képek. Eddigi életemben csak Tokió, New York és Vancouver volt akkora hatással rám, mint Cartagena. Képriport!
Bő egy év után mentem vissza az élettel teli karib-tengeri városba. Peregnek a karnevál képei, pogány ünnepnapok között látogatok el a Szent Inkvizíció profán palotájába, miközben az újságok a negyedik hullámmal riogatnak, de Cartagena mulatni, s nem gyászolni akar. Szerelem a koronavírus idején, második évad, hatodik rész.
Nem elég a Covid-19, a karibi partokat az Iota-hurrikán is pusztítja, miközben Iván Duque kolumbiai elnök már a 2022-es választásra készül. Bolíviában elnököt választottak, Peruban elnököt buktattak. Evo Morales pártja visszatér a hatalomba, Limában politikai válság lehet, és van, aki nagyon nem örül Joe Bidennek. Latin-amerikai körkép az Azonnalin!
Kolumbiában borúlátók a prognózisok, augusztusban tetőzhet járvány. Közben vidéken mintha mi sem történne, csak a szájmaszkok emlékeztetnek a Covid-19-re. A bogotái reptéren háborús állapotok uralkodnak, a mentőjáraton életem legpocsékabb kajáját ettem. Kömlődi Ferenc elmeséli, hogyan jött végül haza Cartagenából.
Teljes a kilátástalanság. Cartagenában kicsit javul a helyzet, máshol romlik, de egy hét múlva talán pont fordítva lesz. Újabb botrányok az elnök körül, most választási csalás miatt, természetesen drogbárókkal a háttérben. Ez a város, ez az ország abszolút nem erről, hanem az életről, a lét elviselhetetlen könnyedségéről szól. Helyette anomália, halál és agyhalál van: belefásultam az egészbe. Megvan a jegyem haza, repülök Európába.
Cartagena végveszélyben, az orvosok halálos fenyegetéseket kapnak, és már csak tíznaponta járhatunk ki. Kolumbia rengeteget bénázik, de Peruban sem jobb a helyzet. Álvaro Uribe egykori elnök ellen három nyomozás is folyik, Uruguay pedig megfutamította a Covid-19-et. Elegem lett, és ha lesz hely a Bogotá-Bécs mentőjáraton, június 17-én hazaindulok.
Két évtized szegénységellenes küzdelmét vágta taccsra a karantén Kolumbiában. Egyes helyeken úgymond intelligensen nyitnának, de a nagyvárosokban, így Cartagenában is marad a karantén, ahonnan nézve még az is mindegy, hogy itt az esős évszak. Ráadásul majdnem bevitt két rendőr.
Akkora már a hőség a koronavírus-járvány legújabb epicentrumává vált Dél-Amerikában, hogy nemcsak az emberek, hanem a politikusok agya is felforr. A térség vicces fiúja, a Venezuelát vezető szélsőbalos Nicolás Maduro Kolumbia jobboldali elnökét vádolja azzal, hogy a Venezuelába hazatérő emberekkel akarja megfertőzni szegény, leharcolt országát a koronavírussal.