Ismét Cartagenában, majd Bogotában, aztán sóbányában és sókatedrálisban jártam. A nagykövetségen találkoztam két világjáró magyarral, megnéztünk egy kegyhelyet. Cundinamarca és Boyacá az ország szíve, de a klíma szívtelenül hideg. Újabb csavargások kedvenc latin–amerikai országomban.
November 15-én, hétfőn elhagytam Cartagenát, Kolumbiát, és csak március második felében térek vissza. Nehéz szavakkal elmagyarázni, miért jelent olyan sokat nekem ez a város, miért mozgok az első pillanattól teljesen otthonosan benne, és ha szavakkal nem megy, álljanak itt helyettük a képek. Eddigi életemben csak Tokió, New York és Vancouver volt akkora hatással rám, mint Cartagena. Képriport!
Bő egy év után mentem vissza az élettel teli karib-tengeri városba. Peregnek a karnevál képei, pogány ünnepnapok között látogatok el a Szent Inkvizíció profán palotájába, miközben az újságok a negyedik hullámmal riogatnak, de Cartagena mulatni, s nem gyászolni akar. Szerelem a koronavírus idején, második évad, hatodik rész.
Nem elég a Covid-19, a karibi partokat az Iota-hurrikán is pusztítja, miközben Iván Duque kolumbiai elnök már a 2022-es választásra készül. Bolíviában elnököt választottak, Peruban elnököt buktattak. Evo Morales pártja visszatér a hatalomba, Limában politikai válság lehet, és van, aki nagyon nem örül Joe Bidennek. Latin-amerikai körkép az Azonnalin!
Kolumbiában borúlátók a prognózisok, augusztusban tetőzhet járvány. Közben vidéken mintha mi sem történne, csak a szájmaszkok emlékeztetnek a Covid-19-re. A bogotái reptéren háborús állapotok uralkodnak, a mentőjáraton életem legpocsékabb kajáját ettem. Kömlődi Ferenc elmeséli, hogyan jött végül haza Cartagenából.
Teljes a kilátástalanság. Cartagenában kicsit javul a helyzet, máshol romlik, de egy hét múlva talán pont fordítva lesz. Újabb botrányok az elnök körül, most választási csalás miatt, természetesen drogbárókkal a háttérben. Ez a város, ez az ország abszolút nem erről, hanem az életről, a lét elviselhetetlen könnyedségéről szól. Helyette anomália, halál és agyhalál van: belefásultam az egészbe. Megvan a jegyem haza, repülök Európába.
Cartagena végveszélyben, az orvosok halálos fenyegetéseket kapnak, és már csak tíznaponta járhatunk ki. Kolumbia rengeteget bénázik, de Peruban sem jobb a helyzet. Álvaro Uribe egykori elnök ellen három nyomozás is folyik, Uruguay pedig megfutamította a Covid-19-et. Elegem lett, és ha lesz hely a Bogotá-Bécs mentőjáraton, június 17-én hazaindulok.
Két évtized szegénységellenes küzdelmét vágta taccsra a karantén Kolumbiában. Egyes helyeken úgymond intelligensen nyitnának, de a nagyvárosokban, így Cartagenában is marad a karantén, ahonnan nézve még az is mindegy, hogy itt az esős évszak. Ráadásul majdnem bevitt két rendőr.
Akkora már a hőség a koronavírus-járvány legújabb epicentrumává vált Dél-Amerikában, hogy nemcsak az emberek, hanem a politikusok agya is felforr. A térség vicces fiúja, a Venezuelát vezető szélsőbalos Nicolás Maduro Kolumbia jobboldali elnökét vádolja azzal, hogy a Venezuelába hazatérő emberekkel akarja megfertőzni szegény, leharcolt országát a koronavírussal.
Kolumbiát 2002-ig két nagy párt, liberálisok és konzervatívok politikai váltógazdasága határozta meg. A dél-amerikai típusú baloldal soha nem volt hatalmon, a gerillák, a paramilitáris erők és a narcos szerepe viszont még ezen a kontinensen is kiemelkedő. Egy kétes múltú, egy Nobel-békedíjas és egy semmilyen elnök jelentik a 21. századot. Gyorstalpaló kolumbiai belpolitikából.
Caliban és Cartagenában romlik a járványhelyzet, a korrupcióellenes polgármester az őt halállal fenyegető korrupt városi tanáccsal viaskodik, miközben kokatermesztő campesinok túljártak a karantént most csak hat nappal meghosszabbító kolumbiai elnök eszén. A koronavírus hátszelén ráadásul más járványok is új erőre kapnak Dél-Amerikában.
Amazóniában tombol a Covid-19, a nővérek maguk rakják össze a kórházi ágyakat. A kolumbiai egészségügyi rendszert szétlopták: a politikusok haverjaik nevére írták át az intézményeket. Miközben Cartagenában napok óta exponenciálisan nő a fertőzöttek száma, Bogotában szexmunkások tüntetnek. Dél-Amerikában, ha hiszünk a hivatalos statisztikának, csak Venezuela áll jól a járvány elleni küzdelemben.
Becsődölt, de ha megindul a légiközlekedés, továbbra is indítja járatait az Avianca. Kolumbia bevezetheti az általános alapjövedelmet, hacsak le nem nyúlják. Az elnök a régi, a bogotái polgármesterasszony az új „normálisról” beszél. Amazonas megyében elszabadult, Medellinben úgy tűnik, vereséget szenved a Covid-19, míg a karibi part teljes éji unalomba fullad.
Jön az újabb két hét kijárási tilalom, talán még egy év múlva is az lesz. Közben az elnök körül dagadnak a botrányok: egy marketingügynökség közpénzből építi Iván Duque online imidzsét, a kolumbiai hadsereg pedig amerikai pénzből figyelt meg amerikai állampolgárokat, helyi ellenzéki politikusokat, civil szervezeteket. Az infók az elnök pártjánál landoltak.
Kikövetkeztették, hányan halhattak meg Dél-Amerika koronavírusos poklában, az ecuadori Guayaquilben. Kolumbiában akár 381 ezer is lehetett volna a halottak száma, mégsem lett annyi, 300 sincs. A segélyeket és a kórházaknak szánt pénzeket vagy hibátlanul lenyúlták, vagy elakadtak félúton. Nem meglepő: a korrupció nemcsak itt, hanem az egész kontinensen régi hagyomány. De lesz-e még hedonista nyár?
A Covid-19 rossz állapotban találta komplett Dél-Amerikát, a kontinenst, ahol mindenkinél jobban tudnak tüntetni. De mi várható a világjárvány lecsengése után? Egy biztos: a Covid-19 utóhatásai Dél-Amerikában a borzalmas járványnál is borzalmasabbak lesznek.
Bekövetkezett, amire mindannyian számítottunk, de lelkünk mélyén reméltük, hogy mégsem fog: május 11-ig meghosszabbították a kijárási tilalmat. A járvány kolumbiai tetőzéséről megoszlanak a vélemények, májusban lehet valamikor. Cartagenában újra láthatók utcai árusok, az óváros viszont félhalott. Latin-Amerikában Costa Rica és Uruguay állja legjobban a sarat.
Megfelezték az ecuadori kormány fizetését, ami ugyan követendő példa, de nem azon az áron. Az online húsvéton Ferenc pápa kiállt az általános alapjövedelem mellett, Kolumbia lakossága április 27-től a kijárási tilalom enyhítésére számít. A helyi statisztikák nem rosszak, de ennek súlyos az ára: a szabadságunkkal fizetünk érte.
Kolumbiában Magyarországgal ellentétben igazi kijárási tilalom van egy ideje. Mit szabad, mit nem? A négy fal között kvázi mindent. Ki viszont csak nagyon ritkán lehet menni, és nem is mindenkinek. Megugrottak az itteni fertőzési számok is: az országban több a fertőzött, de több a teszt is.
Kijárási tilalomra kijárási tilalom, Kolumbia végleg bezárt, Amazóniába sem vezet már út. 235 megbetegedés és két halott. Európába kvázi lehetetlen eljutni, de azért még sokan próbálkoznak. A konzuli szolgálat készséges ugyan, de semmi biztatót nem tudott mondani.