Hogyan viszonyulnak ma a a boszniai szerbek a boszniai háborúhoz és az azt lezáró daytoni békéhez? Kik azok, akik nem akarnak emlékezni, és kik azok, akik áldozatként tekintenek magukra? Hogyan érinti az ország szuverenitását, hogy egy diplomáciai kinevezett felette áll a választott politikusok döntéseinek? Michele Bianchi, a University of Calgary doktorandusza mesél erről, aki antropológusként több terepkutatást is végzett Boszniai Szerb Köztársaságban.
Egy esetleges bosznia-hercegovinai alkotmánymódosítás során erősebb központi kormányzatot, az etnonacionalista szemlélettel való szakítást, az EU-s pénzek feltételekhez kötését szeretné több értelmiségi.
Van-e helye az országnak az Európai Unióban? Előnyt jelentene-e a csatlakozásnál a jelentős muszlim lakosság? És miért lógott sokáig Orbán Viktor irodájának falán az ország térképe? Politikusok válaszolnak. Videó!
A szeptember 11-ei merénylet után elterjedt nézet szerint Bosznia-Hercegovina a dzsihádista terrorizmus egyik melegágya. A narratíva szerint a kilencvenes évek sérelmei, az 1995-ös daytoni megállapodással létrejött bonyolult és gyenge államszervezet és az országban együttélő bosnyák, szerb és horvát közösségek közötti feszültségek kiváló lehetőséget biztosítanak a terrorista hálózatok terjeszkedésére. Az adatokat megnézve azonban azt láthatjuk, hogy Bosznia-Hercegovina nem emelkedik ki a terrormerényletek számában, viszont Európában a vezetők közé tartozik a külföldre utazó terroristák relatív számában. A bosnyák terroristák tehát nem otthon, hanem külföldön szeretnének robbantani, ez viszont aggodalommal tölthet el minket több szempontból is.
Amikor elhangzik a Balkán szó vagy a balkáni jelző, többnyire valamilyen negatív jelentéstartalmat társítunk hozzá. Szabó Zoltán hosszúhetényi borásznál ez egészen másképp működik: meg is mutatja, miért!
Aki szeret utazni, annak a koronavírus-járvány rendesen megnehezíti most a dolgát. Álmodozni viszont lehet, és érdemes is: a daytoni békeszerződés 25. évfordulójának alkalmából elmondjuk azt is, miért Szarajevóba vezessen az első utad, ha megnyílnak a határok.
Az osztrák-spanyol származású, Norvégiában oktató Sabrina P. Ramet a világ legismertebb Jugoszlávia-kutatója. Az Azonnalinak adott interjúban elmondja, mi vezetett a polgárháborúhoz Boszniában, és hogy hol tévedtek nagyot a nemzetközi szereplők. A daytoni egyezmény kapcsán nem táplál 25 év után se illúziókat: az ott megszületett békéből szerinte nem lesz egységes állam sohasem.
25 éve tárgyalták le a daytoni békeszerződést, aminél szimbolikusabb eseményt nem is lehetne találni a poszthidegháborús világból. Megvan benne minden, ami kell: az Egyesült Államokra mint világcsendőrre támaszkodó Európa, a nagyfokú médiajelenlét, az összetett vallási-etnikai konfliktusok megértésére való képtelenség és az egypólusú világba, a „történelem végébe” vetett optimizmus.