Szvjatlana Tihanovszkaja egy új, tiszta elnökválasztásig kész lenne magára venni az ország vezetésének felelősségét: jelentette be hétfői videoüzenetében.

Belarusz pozsonyi nagykövete kijelentette: a tüntetők elleni erőszak jogosan emlékeztet sokakat a sztálini módszerekre. A diplomata ezért kifejezte szolidaritását a tüntetőkkel és a sztrájkolókkal.

A Kreml közleménye ennél mindenesetre jóval visszafogottabb: olyan ködösen fogalmaznak a belarusz helyzettel kapcsolatban, amennyire csak lehet.

Belaruszban az eddig Lukasenka mögött kitartó állami média hétfőtől lelőné az adását, nem véletlen, hogy Lukasenka két emberét is odaküldte rendet tenni. A dolgozók új választásokat és a cenzúra megszüntetését követelik.

Illetve az „udvarias embereknek”, ahogyan a köznyelvben a Krímet is megszálló, felségjelzés nélküli csapatokat is hívták. Eközben megszólalt Lukasenka, és ellenfele, Tihanovszkaja is.

Kristálytiszta érvelés: dolgozni nem dolgoznak, így van idejük lázadozni, meg korzózni az utcán.

Így tiltakoznak a rendőri brutalitás ellen, no meg azért, mert több ezer embert tartóztattak le a rendőrök: arról, hogy velük mi történik, napok óta alig tudni valamit.

Szvjatlana Tihanovszkaját valamivel nagyon megzsarolhatták a belarusz választási bizottság épületében hétfőn: most egy videófelvételen, papírból olvasva, rezignált hangon üzeni a belarusz ellenzékieknek, hogy ne álljanak ellen a rendőrségnek. A zsarolás után már Litvániából pedig a gyerekeivel is magyarázta, miért döntött hazája elhagyása mellett.

A Lukasenka-rezsim sorsa végső soron nemcsak az elmúlt 26 évben példátlan demokráciapárti tüntetéseken, hanem az országot lényegében irányító biztonsági eliteken is múlik. A belarusz demokráciával hosszabb távon Moszkva húzná a rövidebbet, míg a Nyugat évek munkáját teheti tönkre egy szigorú szankciós rendszerrel. Mindeközben a rendszer csendben Kína felé fordulhat, ha hatalomban marad.