Mi volt a legnehezebb a XII. kerületi turulszoborral kapcsolatos történészi munkában? Mit szól ahhoz, ha egy polgármester szerint Hitler megérdemelten került anno a Time címlapjára, és mit akkor, ha Szálasi fejére montírozzák Karácsony Gergelyét? Hogy látja a nyugati szobordöntögetéseket? Lenne-e politikus, és melyik ország emlékezetpolitikájáról gondolta, hogy „még a magyarnál is provinciálisabb és bunkóbb”? Nagyinterjú Ungváry Krisztián történésszel.

Európa nyugati felén május 8-án, keleti felén egy nappal később ünneplik a „győzelem napját”, a második világháború 75 éve történt, európai befejezését. Az eltérés mögött nem egyszerű időeltolódás áll, hanem az a nagyhatalmi politika, ami a következő években a hidegháborúhoz vezetett.

A járványhelyzetben Európa számos országában az intézkedéseket Carl Schmitt egy ismert idézetével szokás kommentálni: „szuverén az, aki a kivételes állapotról dönt”. Miért félrevezető azonban azt gondolni és főleg miért veszélyes azt állítani, hogy a schmitti szuverenitás jelenik meg a rendkívüli (kivételes) helyzetekben?

És miért várja ezt hatalmas tömeg a bastogne-i városháza előtt a hidegben? A furcsa népszokásnak a második világháborúhoz van köze.

Az ország ezzel szeretné megakadályozni, hogy a szélsőjobboldal kegyhelyévé váljon a 17. századi ház.

A Youtube az esetek kapcsán arra biztatta felhasználóit: ne csak szimpla nyers anyagokat töltsenek fel, hanem biztosítsanak kontextust is a videókhoz.

Kivájt hegyek, hatalmas alagútrendszerek és belül hitlerbarokkra alakított régi kastélyok is emlékeztetnek a náci megszállás idejére Sziléziában, Lengyelország délnyugati határvidékén. Megmutatjuk, hol lakott volna Hitler, ha megnyerik a németek a második világháborút, és mi maradt a nácik gigantikus Riese projektjéből, aminek keretében egy teljes hegy gyomrát kivájták volna.

Szombaton Párizsban az Invalidusok kertjében az első világháború több francia tábornokára emlékeznek – köztük arra a Philippe Pétain marsallra, aki 1940 után egy németekkel kollaboráló államot tartott fenn. Bár Jacques Chirac 1995-ben szakított a Pétain-kultusszal, Macron elnök most nem lát ebben semmi kivetnivalót.